Élő reménységgel

Június 13-án hálaadó istentisztelet volt a Kömlődi Református Gyülekezet 300 éves fennállásáért. Az alkalmon igét Steinbach József püspök hirdetett: Isten Jézus Krisztusban az élő reménységre szült újjá bennünket, ami szívünk utolsó dobbanásáig dolgozik bennünk, hogy ezzel másokat is erre az élő reménységre vezessen.

A Vértes-hegység lábánál fekvő Kömlődön a reformáció után, a Pázmándy család jóvoltából, nagyrészt kálvinisták telepedtek le. A családnak a református egyház megszervezésében is kiemelkedő szerepe volt.

Június 13-án ünnepelni és hálát adni gyűltek össze a kömlődi reformátusok. Az úrasztala előtt a gyülekezet anyakönyvei sorakoznak, az elsőn az évszám: 1724. A gyülekezet 300 éves fennállására emlékeznek Istent magasztalva, miközben az Ő kegyelmében bízva néznek a reményteljes jövőbe.

A falu központjában álló templom és a körülötte lévő ingatlanok a gondos gazda képét mutatják. Nem volt mindig ez a kép, hiszen a kommunizmusban elvett iskolájukat teljesen lepusztult állapotban kapták vissza. A reménység embereiként azonban sikerült pályázat keretében felújítaniuk, és ma már a néhai lelkipásztoruk nevét viselő Kerényi Béla Református Foglalkoztató Ház keretében felnőtt korú értelmi fogyatékkal élőknek nyújtanak ellátást.

A reménység emberei abból a szempontból is, hogy bár Kerényi Béla 1985-ben bekövetkezett halála óta nincs megválasztott, helybenlakó lelkész Kömlődön, mégis buzgó, szolgáló gyülekezetként vállalják küldetésüket: „saját református hitünk megerősítése mellett másokba is hitet önteni, hiszen Jézus Krisztus egyháza örök, benne helye van a kömlődi református egyháznak is”. Az igehirdetés szolgálatát több helyettes lelkész végezte náluk, legtovább (1987-1996) Szemeti Ferenc. Most Sugárné Damó Márta a lelkipásztoruk. A közösség fontos támasza a presbitérium és a 25 éve főgondnokként szolgáló Bogáth István.

A 300 évért hálát adó istentiszteleten a gyülekezettel együtt ünnepeltek a környező települések lelkipásztorai, a falu közössége, az egyházkerület és az egyházmegye vezetősége. Igét Steinbach József püspök hirdetett:

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” (1Péter 1,3)

Ahol Isten Lelke cselekszik, ott soha el nem múló reménység van. Ez a reménység ezen az ünnepen azt jelenti, hogy hálás szívvel emlékezünk az előttünk járókra. „Tisztelet a gyülekezetnek, hogy reménységgel teli hálával emlékszik meg azokról, akik kezdettől fogva, és évszázadokon át, hűséggel és reménységgel itt szolgáltak, hirdették és élték az evangéliumot, nehéz körülmények között sem hagyta el őket a reménység, és építették az Isten országát” – mondta hozzátéve, hogy ez a megbecsülés Jézus Krisztusban áldottá, reménytelivé teszi a jelent, a jövőt. Kömlődön szemmel látható ennek a reménységbe vetett hitnek a gyümölcse.

Steinbach József hálát adott a gyülekezetért, a lelkipásztorokért, az itt szolgálókért, hogy odaáldozva életüket a jelent is reménytelivé és élővé teszik.
Az ige élő reménységről szól, ami egészen konkréttá teszi az üzenetet. Isten reménysége Jézus Krisztusban úgy fog körbe bennünket, mint a víz. Az élő reménység bizonyosság, Isten Lelke által minden kétséget kizár, minden körülmények között vallja, hogy Jézus Krisztus él, mi is élünk, a haláltól, a gonosztól, az emberi rosszindulattól nem félünk. Jézus Krisztus ügye győztes ügy! Isten Lelke csodákat tesz, erre bizonyosság a gyülekezet múltja, jelene és élő reménységgel teli jövője is.

Az élő reménység azért adatott számunkra, hogy felnézve Istenre túlcsorduljon bennünk az élő reménység. Nem bántani a másikat, hanem elengedni a sérelmeket, élő reménységre hangolni egymást.
„Kedves kömlődi Testvérek, adja az Úr Isten, hogy így éljük meg nemcsak a reménységet, hanem az élő reménységet is, egymást mindenkor, minden időben örömre hangolva” – zárta igehirdetését Steinbach József.

Az alkalmon imádságos szolgálattal vett részt Máté László egyházkerületi főjegyző és Gerecsei Zsolt, a Tatai Református Egyházmegye esperese.

A prédikáció után köszöntötte a megjelenteket Sugárné Damó Márta lelkipásztor.

A gyülekezet 300 évét elevenítette fel Bogáth István főgondnok.

A jubileum kapcsán üdvözölte a közösséget és a gyülekezethez köthető többszáz éves énekeskönyv egy lapját adta ajándékba Gerecsei Zsolt esperes, kerületi gyűjteményi igazgató.

A Dunántúl gyülekezeteinek és az egyházkerület elnökségének köszöntését adta át Dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnok. A Tatai Egyházmegye részéről köszöntőt mondott Dr. Balogh Zoltán jelenlegi és Gyimóthy Géza volt egyházmegyei főgondnok. Köszöntőt mondott a gyülekezettel jó kapcsolatot ápoló Bielefeldi Evangélikus Gyülekezet presbitere valamint Szemeti Ferenc nyugalmazott lelkipásztor.

Az ünnepségen énekes-zenei szolgálattal vettek részt a gyülekezet kántorai és a Kerényi Béla Református Foglalkoztató Ház gondozottjai.
Az alkalmon név szerint is megemlékeztek a 300 év alatt itt szolgáló lelkészekre, gondnokokra, tanítókra. Az ünnepség végén a templom mögött a lelkipásztor elődök előtt emlékoszlop avatással is tisztelegtek.