Élő kövek

Családi Napot tartottak a Soponyai Református Gyülekezetben június 15-én. Jó alkalom volt ez arra, hogy visszatekintve hálát adjanak az Úrnak az Ő csodáiért, vezetéséért, és megköszönjék az Úr ügyében végzett munkát egymásnak. A hálaadó istentisztelet mellett gyermekprogramokkal, közös ebéddel készültek. A családi napon részt vett Steinbach József püspök, aki előadást is tartott.

A közelmúltban felújított soponyai református templom körül nagy volt a sürgés-forgás. Egy család életében is kellenek az ünnepek, a nagy család, a gyülekezet közössége számára szintén fontosak ezek az alkalmak. Megállni egy kicsit, visszatekinteni a mögöttünk hagyott útra, hálát adni az Úrnak és örülni egymásnak.

A helyi gyülekezetben pezsgő lelki élet folyik, minden korosztály bevonásával. Így a már szokásos tanévvégi Családi Napra kicsik és nagyok, közeliek és távoliak is eljöttek.

Az ünnepi istentiszteleten a zene, az igeolvasás és imádság szolgálatát a gyülekezet tagjai, kicsik és nagyok végezték.

„Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, … ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (1Pt 2,4-5)

Kovács Csiba Krisztina lelkipásztor prédikációjában a lekcióban elhangzott (Józsué 4,1-9) ószövetségi történetre utalva elmondta, ott a 12 kő arra emlékezteti a vándorlás végén a zsidókat, hogy Istennél mindig van lehetőség újrakezdésre. Arra figyelmeztetnek, hogy emlékezzünk vissza az egész útra, arra, hogy Isten mit tett az Ő népével.

Most, a tanév végeztével Isten Igéje arra hív el, hogy emlékezzünk az elmúlt hónapokban elvégzett munkára. „Sokszor és sokféleképpen átélhettük Isten csodáit, amelyekkel a nehézségekben is megtartott, a fájdalmakban is megvigasztalt. Visszatekintve az elmúlt hónapokra emlékezzünk, hogy mindent Istennek köszönhetünk” – mondta.

Az Újszövetségben már nem emlékkőről, hanem élő kövekről olvasunk. Sarokkövünk maga Jézus Krisztus, akire építhetjük életünket, hitünket. Jézus arra hív el bennünket, hogy az Ő alapjára épüljünk lelki házzá. Legyünk élő közösséggé, amely kedves Istennek, amit beleng Krisztus illata, ahová jó belépni, ahol az elfogadás, befogadás, az őszinteség, a megbocsátás és az egymás segítése a jellemző. Így emlékeztessünk élő kövekként Isten csodájára.

Az igehirdetés után a gyülekezeti csoportok, ifjak és gyermekek szolgálata következett. Zenéltek, énekeltek, történetet meséltek el, táncoltak, megjelenítve a krisztusi örömöt.

A Családi Napon részt vett Steinbach József püspök is, aki a délelőtti program részeként a fotómeditációról tartott előadást. Elmondta, régóta foglalkoztatja, miként lehet közelebb vinni a ma emberéhez Isten Igéjét. Sokat beszélünk erről, kilépni a templom falai közül, megszólítani az embereket. A püspök kiemelte, ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy be tudjuk hozni az embereket a templomba – valós és képletes formában is. Fontos megtanítani az embereknek az egyház nyelvét, mert bizonyos igazságokat csak ezen a nyelven lehet kifejezni.
Ennek a megszólító hangnak az egyik formájával, a fotómeditációval kísérletezik. Azzal, hogy egy-egy fotó hogyan válhat igehirdetéssé, miként szólíthatja meg Isten üzenetével az embereket. Közel egyórás előadásában saját fényképeivel illusztrálva mutatta be, hogy a látható kép miként indítja el a gondolatot, amiből kialakul a mondanivaló, amiben aztán felragyog egy bibliai üzenet. Így a fotó már az ige szolgálatában áll, szemlélteti és elmélyíti azt.

Mindeközben a templomudvarban a gyermekek játszottak, volt kézműves foglalkozás, arcfestés. A kötött programok végére pedig a két nagy üstben is elkészült a babgulyás. Az önkéntesek sátrat állítottak a templom mellé, ami alá asztalok, padok kerültek. Otthonról hozott finom sütemények kíséretében itt fogyasztották el közösen a Családi Nap résztvevői az ebédet.