„Milyen boldogok voltunk akkor”

A Múzeumok Éjszakáján nyílt meg Jókai Mór születésének 200. évfordulója kapcsán a DRE Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtárában az író Pápán töltött diákéveit bemutató kiállítás. Az önmagát kereső ifjú biztos támaszt talált a református intézményben, barátokra lelt és megkapta azokat az impulzusokat, amelyek aztán az írói pályára állították – hangzott el a megnyitón. A Múzeumok Éjszakájához a Gyűjtemények másik intézménye, a Pannonia Reformata Múzeum is csatlakozott. Programjait idén is nagy érdeklődés övezte.

Jókai Mór a nála két évvel idősebb Petőfi Sándorral Pápán, a Református Kollégiumban ismerkedett meg. Találkozásukból barátság lett, amely az írózseniben a költő halála után tovább élt.
Most újra találkozott egymással a két jóbarát. „Mi legyek?” – hangzik el közös kérdésük, hová, merre... Mi már tudjuk a választ, ők akkor még keresték identitásukat. A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Könyvtárában megnyílt Jókai-kiállítás közös úton indul el a nagysikerű Petőfi-tárlattal, majd az olvasóteremhez érve kettéágazik: a folyosón tovább haladva Petőfi, az olvasóba belépve Jókai mellé szegődhetünk útitársnak.

Jól ismerjük Jókait. Belépve mégis egy alig ismert szőke kisfiú képe néz vissza ránk, a gyermekarcú Jókai. „Milyen boldogok voltunk akkor” – szól a kiállítás címe. „Ennek a Jókaitól vett idézetnek az igazi ereje abban van, hogy egy kamaszéveit, kollégiumi napjait megélő, immár neves író, a ténylegesen megélt valóságot, életszakaszát jellemzi ezekkel a szavakkal” – kezdte köszöntőjét Gerecsei Zsolt gyűjteményi igazgató hozzátéve, hogy a kiállítás ebben a szellemben idézi fel az író alakját, pápai diákságát. Szereplőjük nem a szakállas neves író, hanem – ahogy azt 18 éves kori önmagáról készített portréja is mutatja – a diák, a Pápán boldog időszakot megélő diák.

Részben a lehetőségek alakították úgy, hogy ebbe a térbe került a kiállítás, de hol is lehetne méltóbb helyen felidézni az író szellemét, mint a könyvek között! Az igazgató köszönetet mondva a munkatársaknak kiemelte, komoly kihívás volt az olvasóteremet átalakítani. Multifunkciós teret hoztak létre: élő és működő olvasóterem és kiállítás. Nem különülnek el egymástól, a kiállítás kiegészíti a könyvespolcokat, míg azok szerves részévé válnak a kiállításnak.

A bemutatott tárgyi és történeti emlékek által kibontakozik előttünk a lelki terheket hordozó, a betegeskedő – sokszor képzelt beteg –, az önmagát kereső, a rendkövető, a képzőművészet, irodalom és az építészet utait próbálgató pápai diák képe. És ez a kép egybefonódik a református kollégium meghatározó világával, az olykor nyakas, szigorú kálvinista képpel együtt, amelyben az ifjú mégis biztonságban és boldognak érezte magát. Gerecsei Zsolt úgy fogalmazott, hogy az ifjú Jókai itt fogódzót talált magának, ami a mai kamaszoknak is tanulságos lehet.

„Jókai és Petőfi, Pápa, Református Kollégium, diákévek. Petrovicsból Petőfivé váló, a festészet felől az irodalom felé forduló Jókai, így, együtt. Egyedülállóan együtt. Ezt kínálja a Könyvtár minden látogatónak. Éljük át itt azt az érzést, amit az egykori kamasz magára és kortársaira egyszerűen, de nagyszerűen így fogalmazott: Milyen boldogok voltunk akkor” – zárta beszédét Gerecsei Zsolt.

A kiállítás kurátora, Schilde René könyvtárvezető kiemelte, a Gyűjtemények küldetése a dunántúli reformátusság, ezen belül a Református Kollégium szellemi örökségének ápolása és továbbadása. Ezért magától értetődő volt, hogy a két pápai diáknak emléket állítanak.

Mivel Pápán a kamasz Jókai volt, ezért az is egyértelmű, hogy nem a kész írót, hanem az útját kereső, támaszra szoruló ifjút mutatják be. Schilde René megfogalmazta, hogy az ifjú Pápán megkapta azokat az impulzusokat, amelyek úgy formálták, hogy boldog, hálás és elégedett felnőtt váljon belőle: „Ez az elégedettség adott ihletet számára ahhoz, hogy megteremtse azokat a fantasztikus világokat, amelyekbe regényein keresztül minket is bevont.” Az író boldogan emlékezett vissza a pápai időszakra, az itt megélt biztonságos közeg inspirációt adott számára. Ennek nyomait láthatjuk a kiállításon: tanult, festett, fordított, írt. Ez a közeg, kiemelten a Tarczy Lajos vezette képzőtársulat ihlette meg első, „Istenítélet” című novelláját, amelynek a kéziratát itt őrzik a gyűjteményekben, és a kiállításon is látható.
A kurátor elmondta, fiatalos kiállítást álmodtak meg, azt remélve, hogy számos ifjút megszólít, megérint Jókai életpéldája, fiatalkori útkeresése. „A ma megnyíló Jókai-kiállításunk, amely tudatosan van összekapcsolva a már működő Petőfi-tárlatunkkal, reményeink szerint méltó módon állít emléket a mi Jókainknak, a pápai diáknak, a később híressé váló írónak. És reméljük, sok diáknak ad inspirációt, életre szóló pozitív élményt, az útkereséshez szükséges pozitív támaszt” – mondta.

A megnyitón Petőfi Sándor Jókaihoz írt versét Novotni László szavalta el.

Kertes Anna zongoraművész és Mohácsi Attila színművész előadásában elhangzott „A holt költő szerelme” című melodráma, melynek zenéjét Liszt Ferenc szerezte, szövegét Jókai Mór írta az ismeretlen harctéri sírjából kikelő és oda visszaszálló Petőfiről.

A kiállításon számos Jókaihoz kapcsolódó tárgyi emlék látható, írások, rajzok, amelyek jórészt a gyűjtemények őrzésében vannak, de más intézményektől is érkeztek kiállítási darabok. Kiemelt emlék a már említett „Istenítélet” novella kézirata, a diák Jókai édesanyájának írt levelei, rajzok, valamint a család1668-ból származó nemesi címeres levele. A tárgyi emlékek mellett szöveges installációk vezetik a látogatót, de informatikai eszközök is megtalálhatóak. A kiállítás fő célközönség a fiatalság, hisz a mondanivalója hozzájuk áll közel, de izgalmas a felnőttek számára is, akik Jókait csak a regényein keresztül ismerik, így mindenkinek jó szívvel ajánljuk.

A Múzeumok Éjszakája fesztiválhoz a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Könyvtárában megnyílt Jókai-kiállítás mellett idén is csatlakozott a Pannonia Reformata Múzeum. Mint minden évben, idén is izgalmas programokkal vártak mindenkit az év legrövidebb éjszakáján. Három kiállítást lehetett megnézni, két állandó és egy időszaki tárlatot. Így a sokan láthatták a „Hajlék az örökkévalóságban” című, a ma is élő keresztyén hitről tanúbizonyságot tevő bemutatót, a hajdani parókia boltozott pincéjében berendezett egyiptomi tárlatot – a több mint 3000 éves óegyiptomi koporsóval és múmiával a középpontban, valamint a Foltin Jolán emlékére összeállított "Táncra ítélem magamat" fotókiállítást. Sokakat vonzott Mészáros Péter fizikatanár látványos kísérletekkel színesített bemutatója.
Mindehhez az Allegro AMI közreműködéséve zeneterasz nyújtott hangulatot, az udvarban pedig többféle játék várta a gyermekeket.
A közelmúltban az ICOM (Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) Magyarország különdíját elnyert Pannonia Reformata Múzeum programjain több mint 450-en voltak.

(Még több fotó a galériában és a múzeum Facebook oldalána)

„Milyen boldogok voltunk akkor”

„Milyen boldogok voltunk akkor”

15 fotó található ebben a galériában