Hálaadás a negyedszázadért

Veszprém legnagyobb lakótelepén 25 éve áll református templom. Áll a templom és ami fontosabb, ott van benne és körülötte Isten buzgó, imádkozó népe. Így amikor az épület negyedszázadára emlékeztek, akkor Istennek azért adtak hálát, hogy Ővele együtt nemcsak kőház, hanem lelkiház is épült. A hálaadásra és az emlékezésre istentisztelet keretében került sor június 29-én. A Veszprém Kálvin János Parki Református Egyházközség ünnepi alkalmán igét Steinbach József püspök hirdetett.

A Veszprémi Református Gyülekezetben már a 80-as években megfogalmazódott az igény egy újabb istentiszteleti hely kialakítására. Szükséges volt, mert a város távolabbi helyeiről nehéz volt eljutni a jeruzsálemhegyi templomba. Az igényekre tekintettel 1991-től a Báthory iskolában elkezdődött az istentiszteletek tartása. Vajna Lajos, majd később Niederhoffer Zoltán vezette presbitérium az egyházmegye egyetértésével és támogatásával elhatározta, új templomot építenek a város legnagyobb lakótelepén.

Az önkormányzat 1993-ban telket adományozott a számukra. Az építkezés anyagi forrásait a gyülekezet évtizedes gyűjtéssel, valamint a régi veszprémi református iskola kárpótlásaként megítélt állami céltámogatásból teremtette elő. Az új templomot 2000. június 18-án szentelte fel Márkus Mihály püspök. Ekkor már itt szolgált Závodi Zsuzsanna, aki megkezdte a gyülekezet építését, egyre több alkalmat indítottak el. Hivatalosan 2003-ban iktatták be a gyülekezet lelkipásztori tisztségébe, azóta is hűségesen szolgálja a közösséget.

2009-ben a templomnak helyet adó teret a város Kálvin János parknak nevezte át. A következő fontos évszám 2018. Ekkor kapták meg az önálló gyülekezeti státuszt és vették fel a Veszprém Kálvin János Parki Református Egyházközség nevet.
2020-ban közösségi térrel gyarapodtak, majd 2023-ban séta- és imalabirintust alakítottak ki.

A templom felszentelésének 25. évfordulóján az Úrnak adtak hálát istentisztelet keretében. Az alkalmon együtt ünnepelt a helyi közösség, az egyházkerület, az egyházmegye és Veszprém város vezetősége.

A gyülekezetet Závodi Zsuzsanna köszöntötte: „Ma nemcsak a 25 éves templomért adunk hálát, hanem a közösség csodájáért, a megrendültség és az öröm idejéért, a titkok kibomlásáért, a bizalom magvaiért. S legfőképpen a közösség legnagyobb erőteréért, a kereszten is magához ölelő Krisztusért! Csak az ő csendes, de szeretetteljes jelenléte teszi termékennyé találkozásainkat.”

Igét Steinbach József püspök hirdetett:
„Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.” (1Móz 3,21)

A püspök elsőként az ige alapján mondott diagnózist az ember állapotáról, hogy aztán ebből a mélységből felragyoghasson Jézus Krisztus evangéliuma.
Amit Isten megteremtett, az jó. Az embert a maga képmására szépnek, örömtelinek teremtette. Az ember azonban szabadakaratával önmagát kezdte isteníteni, elszakadt eredetétől, saját kezébe véve az életét. Steinbach József úgy fogalmazott, hogy a bűneset arról a rettenetről szól, amely által létrejött egy szakadék a teremtő Isten és a teremtett ember között. Ennek következménye a meghasadt, tökéletlen élet, ahol minden darabokban van. Isten nélkül az élet harc, önzés, önösség, önmagába szédült üresség. Tele van a szívünk félelemmel, aggodalommal, fájdalommal, eluralkodik a fáradtság, a halál, és a tragédiánk, hogy nem merünk szembenézni azzal, hogy ebben az állapotban vagyunk.

Isten azonban továbbra is az élet Istene! Már a büntetés után rögtön azon volt, hogy miként adja vissza az életet, miként térhessünk vissza az élet forrásához. Ahogy olvassuk, bőrruhát készített az emberpárnak, hogy óvja és védelmezze az Édenkerten kívül. A bőrruha készítéséhez olyat kellett tenni, ami addig ismeretlen volt: fel kellett áldozni egy állatot. Ez az, ami azután Jézusban teljesedik be: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29) „Már itt felhangzik az, hogy Isten a halál ellenében az élet Istene, már itt, a bűneset elején megígérte, és a Biblia valójában végig erről szól – az Ószövetség mint ígéret, az Újszövetség mint beteljesedés – hogy Isten az Ő szabadító, életet visszaajándékozó, újjáteremtő szeretetét hogyan mutatta meg”. A püspök kiemelte, ha testi szemeinkkel azt is látjuk, hogy aratnak a halál erői, higgyük el, soha nem lehetnek győztesek. Ha újjászülettünk, akkor mi mindig a Jézus Krisztus Evangéliumát éljük és hirdetjük, a halál legyőzetett!

A Veszprém Kálvin Parki gyülekezetben 25 éve hirdetik ezt az Evangéliumot. Azért épült ez a templom, hogy minden szószéki prédikáción hangozzék az örömhír, megerősödhessünk benne, hogy aztán kilépve a templomból továbbadhassuk azt a mindennapokban. „Látszódjék rajtunk az evangéliumi öröm. Az, hogy legyőzetett a halál, Jézus Krisztus él, mi is élünk, tele vagyunk reménységgel! Ez a hitelesség lehet az, amit látni akarnak rajtunk, amin keresztül megszólalhat az evangélium mások felé is” – mondta Steinbach József püspök Isten áldását kérve a gyülekezet életére.

A liturgiában imádságos szolgálattal vett részt Máté László egyházkerületi főjegyző és Farkas Gergely elnökségi tanácsos.

A templom és a gyülekezet 25 éves történetét Novákné Szilas Szilvia főgondnok foglalta össze. Kiemelte, hogy a negyedszázad nemcsak az épületről szól, hanem az emberekről, a lelkes, hithű és elszánt reformátusokról. Kiemelte többek között Máthé Attila és Velegi Ildikó korábbi gondnokok munkáját, megemlítve, hogy számos önkéntes, elhívott testvér segítette a kő- és a lelkiház építését. „Aktív, hitét gyakorolni tudó és akaró közösséget építeni ma már nagy teljesítmény. 25 év alatt felnőtt egy generáció a kis templomban, vagy ahogy a környék mondta: a „fehér templomban” – mondta. Megemlékezett arról, hogy a Veszprémi Református Egyházközség vezetősége, presbiterei és a gyülekezet tagjai szinte erejüket meghaladó mértékben, hosszú éveken keresztül lankadatlanul fáradoztak az új templom létrehozásáért. Sokmilliós nagyságrendű anyagi felajánlást, több ezer óra mértékű társadalmi munkafelajánlást tettek az évek folyamán, miközben rendszeresen imádkoztak az új templom létrehozása és működtetése érdekében.

Köszöntötte az ünneplő közösséget az egyházkerület és a dunántúli gyülekezetek nevében Dr. Nemes Pál kerületi főgondnok, a Veszprémi Református Egyházmegye részéről Szabó J. Róbert esperes, Veszprém város nevében Porga Gyula polgármester, levélben köszöntötte a gyülekezetet Niederhoffer Zoltán Veszprém-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora.

Az alkalmon fiatal gyülekezeti tagok mondtak verset, Sipos Csaba orgonán működött közre. Az ünnepi összejövetel szeretetvendégséggel zárult.