A férfivá válás útján

A férfias értékek válsága, az apátlan társadalom volt a témája az Idősek Világnapja alkalmából szervezett programnak július 25-én Balatonfüreden. A bibliai példákra épülő, személyes élményekkel és történelmi kitekintéssel gazdagított programon Steinbach József püspök és Bolyki László zenész, lelkigondozó osztotta meg gondolatait a közönséggel.

Július 25-én, a Balatonfüredi Református Általános Iskola dísztermében tartottak programot a Veszprémi Érsekség Idősek Világnapjához kapcsolódóan. Az alkalom témája a férfiszerep volt, apák és fiúk kapcsolata, a férfivá válás útja.

A vendégeket Dr. Fodor János atya, az érsekség családpasztorációs referense köszöntötte. Elmondta, hogy a programsorozat célja, hogy ráhangolják az időseket az örömre, és a fiatalok számára felmutassák, hogy az életben hová kell helyezni igazából a hangsúlyokat.

A program első részében Bolyki László zenész, lelkigondozó „Apák és fiúk – a férfivá válás útján” című könyve kapcsán tartott előadást. A könyvben arra világít rá, hogy a mai társadalomban és az egyházakban a férfias értékek – mint az erő, a kitartás vagy a tekintély – válságban vannak.  Ennek egyik oka, hogy az apák lélekben vagy fizikailag is eltűnnek a családokból, nem adják át a generációról generációra szálló szellemi örökséget, így az életlánc megszakad. Az előadó úgy fogalmazott, ha valaki nincs bekötve az életláncba, akkor mindent elölről kell kezdenie. Az ipari forradalomtól átalakult társadalmi berendezkedés következménye, hogy ma már apátlan társadalomban élünk. Felmérések szerint egy átlagos apa csak heti 30 percet tud személyesen a gyerekével foglalkozni. Ugyanaz a gyerek heti 44 órát tölt képernyő előtt. Ki neveli föl a gyereket – tette fel a kérdést.

A nővé válás egy belülről kifelé történő folyamat, ezzel szemben a férfivá válás kívülről befelé ható. Kellenek a minták, a „beavatás”. Nem véletlen, hogy ekkora hangsúlya van az apa-fiú kapcsolatnak a Bibliában. Úgy fogalmazott, ha összeáll a család, akkor összeáll a világ is. Amikor az Atya és a Fiú kapcsolatát nézzük, akkor mindent megtudhatunk arról, hogy hogyan kell a gyermekek felé fordulni.

Az előadás témájának továbbgondolásához rövid szünet után csatlakozott Steinbach József püspök is. A beszélgetésben szólt többek között arról, hogy a teremtési rendben a férfi és a nő közti különbség nem alá-fölé rendeltség, hanem a rendben betöltött szerepük szerinti különböző, de ugyanolyan fontos feladatokra utal. Felidézte, hogy ő mennyi és milyen fontos értékeket kaphatott meg szüleitől.
Napjainkban szembesülni kell azzal a kérdéssel, hogy az Istentől ránk bízott gyermekek nevelésében, házastársunkkal való kapcsolatunkban helyt tudunk-e állni? Korunk egyik tragédiája, hogy az erejében lévő férfiakat a megélhetést biztosító munka tejesen kizsigereli. Csak úgy lehet az irreális követelményeknek megfelelni, ha beáldozzuk a családot, a hitet… „Belefér-e az életünkbe a család, a gyermek, a szüleink?” – tette fel a kérdést. Úgy fogalmazott, hogy egy hívő ember számára kell legyen olyan határvonal, amelyet nem lép át, amin túl nem áldozza be a rábízottakat.

Hedonista világot élünk, kizárólag saját boldogságunkat helyezzük előtérbe. Az igazi boldogságot pedig – ahogy azt a Szentírás is mondja – akkor találjuk meg, ha másokat, elsősorban azokat, akiket Isten ránk bízott, boldoggá tudjuk tenni. Az önmagunknak való lét helyett a másoknak való élés – ehhez Isten mindig megadja az erőt. Diszkomfort nélkül nincs komfort – idézte Illényi Katica hegedűművészt. Odaszánni magunkat, felvállalni a fájdalmat és a nehézségeket. Isten nem a szenvedésre szánt bennünket, de szükség van a szenvedélyre, azaz elhivatottságra és áldozathozatalra az örömhöz, a boldogsághoz. Ez azt is jelenti, hogy a házasságban mindenkinek megvan a maga feladata, energiát kell bele tenni, de kell hozzá Isten kegyelme is.

A férfi a család papja, az ő felelőssége, feladata a családja lelki vezetése. Steinbach József fontosnak nevezte ezzel kapcsolatban, az apa szerepe, hogy a legfogékonyabb, öt-hat éves korban megismertesse a gyermekekkel azt, amit a Biblia tanít. Úgy látja, hogy sajnos erre van a legkevesebb idő napjainkban. A hiányzó férfiminták helyére bekúszott az online világ, ami átvette a nevelést.
Egyházunkban idén kiemelt téma az ifjúság. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy nem az az áldásos, ha kiszolgáljuk őket, hanem fontos megismerni, megérteni, szeretni őket és aztán a kialakult bizalomban formálni. Többek között arra is vezetni a fiatalabb generációt, hogy jobban tiszteljék az időseket.