Mindenre elégséges ajándék

A Bodajki Református Egyházközség 300. évfordulójára emlékeztek szeptember 13-án. Istentisztelet keretében adtak hálát az Úrnak az évszázadokon átívelő megtartó kegyelméért. Igét Steinbach József püspök hirdetett: Jézus áldott eljövetelének ajándéka, hogy lehet szabadulásunk, örömünk, kedvességünk és békességünk.

Úgy tartjuk, hogy gyülekezeteink eredete legalább két kezdőponthoz köthető. Az egyik az, amikor Isten az Ő szerető kegyelméből értünk adta egyszülött fiát, Jézus Krisztust. A másik, mikor szintén az Ő kegyelméből, a történelem folyásában közösséggé kovácsolta az ott élő gyermekeit. Bodajkon ez éppen 300 évvel ezelőtt történt. Így akkor, amikor a bodajki reformátusok három évszázados fennállásukat ünnepelték, akkor annak az isteni szerető kegyelemnek adtak hálát, amely nemcsak a két időpontot köti össze, hanem az utódok hitét az elődök elhívásával is.

A 17. századról nem maradt fenn írásos adat, de vannak arra utaló jelek, hogy éltek már Bodajkon reformátusok. Ahogy azt az összeállított gyülekezeti kiállításon kézzelfoghatóan is megtapasztalhatjuk, a gyülekezet első anyakönyvét 1725-ben keltezték. Ekkor Csoó István prédikátor szolgált itt, aki 26 éven keresztül munkálkodott ezen a helyen.  Az azóta eltelt 12 emberöltő alatt a magyar reformátusság áldásaival, kihívásaival, nehézségeivel, örömeivel gazdag sorsát élte itt a gyülekezet. Templomot építettek többször is, ahogy parókiát, iskolát. Megélték az árvaságot, a nélkülözést, de mindez csak erősítette hitüket. Az a szerető kegyelem, amely összehívta őket, gondoskodott mindig róluk.

Mai templomuk 1782-ben épült. A gyülekezet itt tartott méltó ünnepséget, amelyen megemlékeztek az elődökről és hálát adtak az Úrnak az Ő megtartó kegyelméért.

Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Steinbach József püspök:

„Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” (Ézsaiás 52,07)

Napjaink sokféle ingere és durvasága bizalmatlanná tesz bennünket a várakozásra. Ebben az állapotban olyan jó meghallani az ige üzenetét! Van Valaki, akit Ézsaiás megígért mint eljövendőt, aki eljött, aki most is itt van közöttünk, és aki majd visszajön, hogy az Ő csodálatos ajándékát teljessé tegye rajtunk. Az igeszakasz ennek az áldott eljövetelnek négy fontos ajándékáról szól, amire tekintve elmúlik a jövő várakozásával kapcsolatos félelmünk.

Jézus Krisztus szabadulást hozott. Szabadítója van életünknek, aki megszabadít bennünket a bűntől, a betegségtől, a haláltól és a gonosz hatalmától. A püspök elmondta, hogy úgy tűnik, mintha a világ a gonosz hatalma alatt lenne. Ránk tekeredik a gonosz, behálózza gondolatainkat. De az Evangélium, az örömhír az, hogy van szabadulás, megváltott emberek vagyunk.
Jézus Krisztus örömöt hozott. Ez az a „mégis öröm”, amely nem a körülményekből fakad, hanem Jézus Krisztus kegyelméből. „Most is, hogy együtt vagyunk, közösségben Istennel és egymással, Isten lelke erre az örömre akar hangolni bennünket, hogy kimenve erre a mennyei örömre hangoljuk aztán egymást” – mondta hozzátéve, hogy nagy szüksége van a világnak erre a mennyei örömre.

Jézus Krisztus elhozta számunkra a kedvességet. Annyi a durvaság, a bántás, az agresszivitás. Azt tapasztaljuk, hogy a világban, de az egyházban is nagy a harcikedv… Irgalomra van szükségünk. A bibliai kedvesség nem egy mézesmázos látszat tevékenység, hanem a krisztusi szeretettel, szelídséggel átitatott figyelem, amelyben erő van, amelyben valóban odafigyelünk a másikra. Önvizsgálatra indít bennünket ez az üzenet, tudunk-e így odafordulni egymáshoz.
Jézus Krisztus békességet hozott. Olyan nagy szükség van erre ebben a békétlen világban. Folyamatos pörgésben vagyunk, hajszolnak minket, hajszoljuk magunkat. „Nyugodjunk le, minden rendben van, minden el van intézve” – mondta utalva arra, hogy Jézus Krisztusban már megváltott emberek vagyunk. Ez nem a tétlenségre hív, hanem arra, hogy gürcölés nélkül, de szorgalmasan végezzük a ránk bízott feladatainkat; békesség Istennel, békesség önmagammal és békesség egymással. A hívő ember nem támaszt békétlenséget, elhordozza a küzdelmet és a szent harcot, de mindig és minden tekintetben békességszerző, amelyben az evangéliumi, krisztusi értelmes kompromisszumot is kész meghozni.

„Kedves bodajki gyülekezet! Nagy tisztelettel tekintünk az itt szolgáló elődökre, a mostani lelkipásztorasszonyra, gondnokra, presbiterekre, minden gyülekezeti tagra. Krisztus eljön, eljött, itt van, visszajön. Négy ajándéka mindenre elégséges. Ezt hirdessük és éljük: van szabadulásunk, van örömünk, van kedvességünk és van békességünk!” – zárta igehirdetését Steinbach József püspök.

A hálaadó istentiszteleten imádságos szolgálattal vett részt Imre Bálint esperes, Farkas Gergely elnökségi tanácsos és Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző.

A gyülekezet 300 évéről Sallayné Sziki Judit lelkipásztor beszélt. A múlt felidézésében segítségére voltak a gyülekezet fiataljai, akik jelenlétükkel a reményteli jövőt is előrevetítik.

A köszöntések sorát a bodajki származású Bakonyi István irodalomtörténész, író megható, személyes visszaemlékezése nyitotta meg: „Itt kereszteltek, konfirmáltam, itt ünnepeltük szüleim aranylakodalmát. Ahol őseimet keresztelték, ahol konfirmáltak, ahová temették őket.”

Az egyházkerület elnökségének és gyülekezeteinek köszöntését Szabó Gábor egyházkerületi presbiteri főjegyző adta át. Embert próbáló idők és áldásokban bővelkedő esztendők váltogatták itt egymást. Úgy fogalmazott, hogy a hit, a kitartás és a szeretet eredménye az, hogy most itt gyülekezet van, az, hogy Isten mindvégig ott volt az elődökkel. Ez indítson hálára, ezt hirdessék és éljék továbbra is itt, Bodajkon, és akkor biztos lesz a jövő is.

Köszöntötték az ünneplő közösséget a testvéregyházak képviselői, György Viktor katolikus, Szarka István evangélikus, Dömötör Péter pünkösdista lelkipásztorok.
Hálaadással emlékezett vissza az itt töltött szolgálataira a gyülekezet előző két lelkipásztora, P. Tóthné Szakács Zita és Veres Péter.
A város részéről Wurczinger Lóránt polgármester üdvözölte a gyülekezetet. A református közösség tagjaként a városvezető megindító szavakkal idézte fel mindazt a meghatározó ajándékot, amit Isten kegyelméből itt kaphatott.

Gál Elek főgondnok a presbitérium nevében hálával megköszönte a tiszteletesasszony és minden résztvevő segítségét és munkáját, amivel hozzájárultak az ünnepséghez. Úgy fogalmazott, hogy a gyülekezet erejét nem a számok mutatják, hanem az a lelkesedés, amivel hozzáfogtak és véghezvitték ezt az ünnepi alkalmat.

A hálaadó ünnepség végén Steinbach József püspök, Imre Bálint esperes és Sallayné Sziki Judit lelkipásztor megkoszorúzta Pálfi Benjámin, 1848-ban, 47 évesen elhunyt bodajki lelkipásztor templom tövében elhelyezett sírját.