Keresztyén szabadság, eleve elrendeltetés

Égető teológiai problémáink: kegyelmi kiválasztás, predestináció, keresztyén szabadság. Ezzel a címmel hirdette meg a Pápai Református Teológiai Akadémia őszi lelkésztovábbképzőjét. A 2025. szeptember 25-26-án megtartott tanfolyam előadói tudományos alapossággal járták körbe az adott témát.

Steinbach József püspök bevezető áhítatában a lelkészképző témájához kapcsolódóan szólt Pál apostol thesszalonikaiakhoz írt első levele alapján. (1Thessz 3,1-8)
A hitre jutás Isten kiválasztó kegyelme, ezért a kegyelmi kiválasztásról szóló tanítás kikerülhetetlen, azonban értelmezése még ma is kihívás. Van-e Istennek abszolút hatalma az életünk fölött vagy nincs – fogalmazta meg a döntő kérdést az ige alapján. Ha nem az Isten szuverenitását valljuk, akkor emberi logikával fordulunk a kérdés felé. Kálvint idézve mondta, hogy az isteni igazság mérhetetlenül nagyobb az emberinél, ezért a predestináció abszolút és örökkévaló igazság, míg az emberi szabadság eszménye mulandó, részleges féligazság.
Az igében Pál apostol elmondja, hogy a választottakat hitükben megpróbáltatások, akár konkrét üldözések érik. Ezt Isten népe ma is átéli. A hívő ember elhordozza hitéért a megpróbáltatásokat, azokat Isten elé viszi, testvéri közösségben bátorítja egymást. A püspök kiemelte, hogy erre az egymás bátorítására napjainkban egyre inkább szükség van.
A választottak tehát hitre jutnak, hordozzák a próbatételeket, bátorítják egymást, mernek emberként állni Isten előtt, kérdezni és hitvalló válaszokat találni-adni. A legfontosabb viszont az, hogy a választottak szilárdan állnak az Úrban, üdvbizonyosságuk van! Ez eltántoríthatatlan lelkületet, szent lelkesedést ad a szolgálatra. Az üdvbizonyosság felüdít és vígasztal, ezért a választottak ezzel a bizonyossággal hirdetik Isten igéjét, mindenkire reménységgel tekintve, az eredményt pedig a szuverén Istenre bízva.

Az előadások sorát Dr. Németh Tamás nyitotta meg. Az ember antropológiáját vizsgálta a Krisztusban való újjászületés tükrében. Az embert meghatározhatjuk filozófiai és teológiai értelemben is. A kettőhöz való viszony jellemzi az ember világképét.
A teológiai antropológia irányából az ember teremtett lény, különlegessége, hogy Isten a maga képére teremtette. A test és a lélek együtt alkotja az embert. Önmagában nem képes Istennek tetsző életet élni, ezért az Úr Krisztusban ad új teremtést, új életet. A Krisztusban született, hívő új ember antropológiai értelemben különbözik a nemhívő embertől. A Krisztustól kapott ajándékokban megváltozik az etikai alapelve. Abban a reménységben él, hogy Isten hatalma őrzi. A keresztyén ember irányítása belesimul Isten akaratába, életét az Ő Lelke irányítja.

Dr. Balikó Zoltán, a PRTA docense a keresztyén szabadságról, az elköteleződésről értekezett. Világi értelemben az abszolút szabadság egyfajta telhetetlen, kielégíthetetlen érzés. Az elfogadott értelmezés szerint a szabadságnak vannak határai, addig terjedhet, amíg az nem árt másoknak. 
A keresztyén szabadság ószövetségi értelmezésében Isten szabadításából fakad. Az Ő törvényének a betartása az egyén szabadsága. Az újszövetségi szabadság a Krisztusban megélt szabadságot hirdeti. Az egyénre nézve szabadságot ad arra, hogy van, ami az emberre tartozik és van, ami Isten hatásköre.  
A keresztyén szabadsággal kapcsolatban szólt a lelkiismeretről, amely az Isten akaratának való önkéntes megfelelés. Az előadó szembeállította a keresztyén szabadságot a mai értelmezésben használt kifejezéssel, amelynek láthatóak veszélyei.

A délutáni szekciót Hamar Zoltán előadása nyitotta meg. A Biblikus Intézet tanára a predestináció ószövetségi gyökereit vizsgálta. Az eleve elrendelés tana az Újszövetségben fogalmazódik meg, de alapjai megtalálhatóak az Ószövetségben. Elsődlegesen ott mutatkozik meg, amikor az eseményeket nem a véletlen irányítja, hanem Isten terve, akarata érvényesül bizonyos emberek, embercsoportok földi sorsában. Vagy abban, amikor Isten a kisebbet, a jelentéktelenebbet, érdemtelenebbet választja ki. Példaként hozta Jákob és Gedeon történetét.

Az első nap záróelőadását Dr. Köves Gyopárka tartotta. Rámutatott, hogy az üdvbizonyosság Luther nagy kérdése volt: „Hogyan találok irgalmas Istent?” Kálvin már továbblépett a predestináció tanában: „Üdvösségem van! De, hogyan élek Isten irgalmából? Mit válaszolok az Ő kegyelmére?” A ma emberének mindez látszólag már nem kérdése, nem foglalkozik az üdvösséggel, az örökélettel. De valójában az egzisztenciális szorongásban ugyanúgy ott van ez a dilemma. Ezt tudhatjuk az identitás és biztonságérzet keresése mögött. A választ Isten adja meg az Ő gondviselésében, velünk való létében, kegyelmében. Az előadó úgy fogalmazott, hogy a hit mindezekben a bizonyosság, még akkor is, ha néha megéljük a kétséget is.

A második nap első felszólalója, Nagy József az isteni kiválasztást helyezte az ember választása mellé. Az eleve elrendelés a római levél 9-11. részében jelenik meg markánsan. Ahhoz azonban, hogy jól értsük, ismernünk kell a kontextust. A levél egy történelmi helyzetre és egy gyülekezeti problémára való reflexió. Rómában konfliktus alakult ki a zsidókeresztények és a pogánykeresztények között. Pál próbálja velük megértetni, hogy a másik fél is Isten kiválasztottja, "Isten befogadta őt" - így nekik is be és el kell fogadniuk egymást. Isten kiválasztotta az övéit, amely választás hatással kell, hogy legyen döntéseikre, választásainkra.

Isten kegyelmi kiválasztása a jelenkori teológiában – címmel adott elő Dr. Petró László. Kálvin halála után a predestináció tanát többféleképp próbálták, próbálják értelmezni. Béza Tódor arra tette a hangsúlyt, hogy Isten pontos tervezése az embereket különös céllal, megbízással teremtette. A lutheri irány szerint csak pozitív értelemben lehet értelmezni-használni a tant. A 17. században a döntési szabadság kerül előtérbe és felmerül Isten szuverenitásának és a szabad akaratnak a kérdése. A 2. Helvét Hitvallás fogalmazza meg, hogy csakis Krisztusban létezik és értelmezhető a kiválasztás tana. Végül Karl Barth mondja ki, hogy ez a tan nem a fatalizmusról szól, mert Jézusban vagyunk elvetettek és kiválasztottak. A predestináció pozitív üzenetei: a vigasztalás - Isten örök tervében benne vagyunk; Isten magasztalása - minden Isten akaratától függ, alázatosságra nevel - el kell fogadnunk a teremtettségünk titkát; a bizonyosság - megadja az üdvösség tudatát.

A lelkésztovábbképzőt a Svájcban szolgáló Dr. Csukás Gergely előadása zárta, aki az eleve elrendelést a 18. századi angolszász és ébredési mozgalmakban vizsgálata.

A teológia őszi tanfolyamát úrvacsorás istentisztelettel zárták. Igét Dr. Barta Zsolt soproni lelkipásztor hirdetett.

A kétnapos tanulmányi programon mutatták be az intézmény Alma Mater sorozatának közelmúltban megjelent 9. kötetét, amely a tavalyi lelkésztovábbképző előadásainak anyagát tartalmazza. A tanulmánykötet két rendszeres teológiai témát jár körül: az úrvacsora és a keresztyén apologetika problémakörét.