Egyházkerületi találkozó a PRTA vezetőivel és munkatársaival

Munkatársi csendeshétvégét tartott Monoszlón a Pápai Református Teológiai Akadémia. Az alkalom keretében október 3-án közös beszélgetést tartottak a fenntartó Dunántúli Református Egyházkerület elnökségével és az esperesi karral. A téma a készülő lelkészi életpályamodell volt.

A monoszlói Villa Silvestrisben volt október első hétvégéjén a Pápai Református Teológiai Akadémia munkatársai számára szervezett elvonulás. Az alkalmat az elcsendesedésre, töltekezésre és közösségépítésre használták ki.
Az akadémia vezetése és munkatársai ide hívták meg a fenntartó egyházkerület elnökségét és a dunántúli espereseket.

A kötetlen beszélgetés témáját a készülő lelkipásztori életpályamodell adta. A Kárpát-medence hat magyar református lelkipásztorképző intézményében oktató teológiai tanárok lelki és szellemi fóruma, a Coetus Theologorum az utóbbi években is kiemelten foglalkozott ezzel a témával, azzal, hogy az életpályamodell kialakításában milyen szerepet játszanak a teológiák. A tervek szerint jövő év júliusában Pápán tartja a szervezet a következő konferenciáját. Dr. Balla Ibolya, az akadémia rektora azért is tartotta fontosnak a megbeszélést, hogy erre a konferenciára a Dunántúl tekintetében egységes álláspontot tudjanak kialakítani.

A rektorasszony felvázolta az intézmény jelenlegi oktatási gyakorlatát, beszámolt a már működő képzésekről, a tervekről. Elmondta azt is, milyen új programokat indítottak el, amelyekkel szorosabbra kívánják fűzni a kapcsolatot a gyülekezetekkel.

Steinbach József püspök a fenntartó nevében is kiemelte azt a nyitottságot, amely tapasztalható az akadémia részéről a gyülekezetek és az oktatási intézményeink felé. Ennek már láthatóak a gyümölcsei. A közös ügyekben jó az együttműködés az egyházkerület és a teológia között. Itt szólt a lelkésztovábbképzőkről, a kiadványokról, a tavasszal újrainduló Dunántúli Református Akadémiáról és új kezdeményezésként az ősztől meghirdetett, több alkalmas presbiteri továbbképzőről.

A beszélgetés a lelkipásztori képzés kihívásaira adott lehetséges válaszokkal folytatódott; mi az, amin változtatni kell, mi az, ami mindörökké alap kell, hogy legyen, honnan és mit lehet átvenni. Elhangzott, hogy a tervezett egységes képzés megalkotása fontos dolog, de az is lényeges, hogy a keretrendszerben megmaradjanak az egyes teológiák önálló arculatai. Alapvető kérdés az oktatásban a tudomány és a gyakorlat aránya. Elhangzott, hogy a teológián elsődlegesen lelkipásztorokat képeznek. A szolgálathoz szükséges alapvető akadémiai tudás átadásából nem szabad engedni. A feladat az, hogy miként lehet mindebből nem engedve a valóban egyre fontosabb gyakorlati „terepmunkai” tapasztalatot is erősíteni.

A „terepről”, a szolgálat mindennapi kihívásairól szóltak az esperesek elmondva, hogy egyházmegyéikben mit tapasztalnak. Fő kihívásnak nevezték többek között a lelkipásztori egzisztencia témáját, az elhívás és az alkalmasság kérdését. A beszélgetés során körbejárták azokat a lehetőségeket, amelyekben a felvetett kérdésekben az akadémia is segítséget tud adni.

A több mint kétórás találkozót a jelenlévők hasznosnak értékelték. A Pápai Református Teológiai Akadémia szolgálata közös ügy, ezért tervezik, hogy hasonló találkozókat a jövőben rendszeresen szerveznek majd.