A Reformáció: emlékeztetés és figyelmeztetés

"...Ha ugyanis egyetlen mondatban össze kellene foglalnunk, hogy mi is volt a Reformáció, akkor ez az Ige tökéletesen kifejezi: emlékeztetés és figyelmeztetés. „Eszetekbe juttatom…”, (merthogy elfelejtettétek)...
Köntös László felelős szerkesztő írása

„Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot…” – Ez az Ige olvasható a Dunántúli Református Lap legújabb számának címlapján, hozzácsatolva egy képhez, pontosabban két képhez. Ez egy fotómontázs, Nádosyné Kanczler Tünde szép munkája. A háttérben egy református templom, néhai Mátyás Lajos esperes úr akvarellje. Az előtérben pedig egy mai városi utcarészlet, rohanó emberekkel. Ezzel az az egyébként jól ismert Ige (1Kor 15,1) a jelenkorunknak szóló, aktuális üzenetet kap. Az emberek egy jelentős része elrohan a templom mellett, szinte észre sem veszi. Nem jut eszükbe az evangélium.

Az sem véletlen, hogy ez a címlap épp most, a Reformáció hónapjában jelenik meg.

Ha ugyanis egyetlen mondatban össze kellene foglalnunk, hogy mi is volt a Reformáció, akkor ez az Ige tökéletesen kifejezi: emlékeztetés és figyelmeztetés. „Eszetekbe juttatom…”, (merthogy elfelejtettétek).

A Reformáció számunkra nem csak egy konkrét, de lezárult, régi történelmi esemény, hanem örök emlékeztetés és figyelmeztetés: ahogy reformátor eleinknek „eszébe jutott” az evangélium, vagyis visszamentek az Ige eredeti üzenetéhez, és az emberek eszébe juttatták, ugyanúgy nekünk is, de minden nemzedéknek újra és újra vissza kell menni az evangéliumhoz.

Sajnálatos módon a mi korunk kultúrája a felejtés kultúrája. Mintha minden azt sugallná, hogy ha mai, modern, trendi, (sőt: ”szexi”) akarsz lenni, akkor törölj el mindent, ami a múlt. Felejtsd el, ne emlékezz rá. Ezt hívják cancel culture-nak (cancel az angolban eltörlést jelent). Ez az eltörlés kultúra azért ördögi, mert úgy adja elő magát, mintha a megújulás, a szabadság, a szép és jobb jövő hírnöke lenne, holott valójában megsemmisít. Megsemmisíti az evangélium igazságába vetett hitet.

Kérdezhetnénk, vajon miért van az, hogy ez a felejtés-kultúra ennyire ragadós? Miért van az, hogy sokan nem akarják meghallani az evangéliumot, és zavarja őket, ha valaki az eszükbe juttatja.

Erre választ kapunk, ha tovább olvassuk címlapunk Igéjét: „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek (…) Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint…”.

Az evangéliummal az a „probléma”, hogy az ember bűnös voltának a beismerésére szólít fel. Ez kemény beszéd. Jobb hárítani. Jobb nem beszélni az ember általános elesettségéről, erkölcsi elégtelenségéről. Azért nem jut sokaknak eszébe az evangélium, azért marad visszhangtalan, azért tűnik úgy, hogy sokakat nem lehet elérni vele, mert működésbe lép a hárítás.

De éppen ezért kell, hogy eszünkbe jusson az evangélium. A szemebnézés önmagunkkal. A Reformáció: emlékeztetés és figyelmeztetés.

Köntös László
felelős szerkesztő