„És az Úr keze velük volt…” (ApCsel.11,21a)

Ebben az esztendőben a Kadarkúti Lelkészi Körzetben tartotta a közös Reformáció emlékünnepi istentiszteletét a Kaposvár-környéki Lelkészi Kiskörhöz tartozó gyülekezetek közössége. A hagyományhoz hűen, október 31-én, olyan egyházközség ad otthont a hálaadó ünnepi istentiszteletnek, amelyikben már nincs helyben lakó lelkész. Nagyon sok gyülekezetből érkeztek a vendégek.

Több, mint százan vettek részt az ünnepi istentiszteleten, amelyen tíz lelkipásztor végezte a szolgálatot. Sajnos a betegség több Szolgatársat is megakadályozott abban, hogy elvégezze a neki szánt szolgálatot.
E sorok írója, a házigazda lelkipásztor szerepében, a bevezető köszöntésekkel szólította meg a gyülekezetet.

Kutasiné Molnár Boglárka kaposmérői lelkipásztor fohászkodása, igeolvasása és imádsága után a kaposvári énekkar szolgálatát hallgatta a gyülekezet, annak segítségével készítette lelkét és értelmét az Ige és az igehirdetés hallgatására és befogadására.

A napi újszövetségi igeszakaszból választott textus alapján, Dr. Petró László kaposvári vezető lelkipásztor, igehirdetésében azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy a mindenkori, ellentmondásokkal teli világban csak az Úr kegyelme ad megtartatást, a Jézus Krisztushoz tartozásban nyerjük el azt az áldást, ami a hitünkben való megálláshoz szükséges. Így volt az „Úr keze” az első keresztyénekkel, a reformáció idején élőkkel, és így van velünk is.

Köteles Attila szennai lelkipásztor imádsággal szolgált a gyülekezet előtt. Az úrvacsorai liturgiát Szabó Gergely kaposvári beosztott- , Rozgonyi Emőke nagybajomi-, Bódis Tamás nagykorpádi- és Szabó Szonja kaposvári beosztott lelkipásztorok vezették. Kereken százan vették magukhoz a látható Igét.

Magyarné Seres Gabriella kaposvári beosztott lelkipásztor imádsága foglalta össze az úrvacsoravétel utáni gondolatainkat és érzéseinket, majd vezetésével imádkozta együtt a gyülekezet az úri imát. Magyar Gyula József kaposvári segédlelkész a hirdetéseket mondta el. A záró ének és nemzeti imádságunk éneklése után Dr. Petró László lelkipásztor kért áldást a jelen levő gyülekezeti tagokra. Mindenki számára lelki emelkedettséget jelentett az Istenünk felé énekszóban kifejezett hála, magasztalás, dicsőítés és hitvallás. Ezt az érzést fokozta a hedrehelyi templomban található gyönyörű hangú orgona, melyet Somogyi Csaba, a kaposvári gyülekezetben gyakornoki szolgálatot végző, hatodéves teológus szólaltatott meg.

A hedrehelyi református templomban azonban nem csak az ünnepi istentisztelet és a közös úrvacsoravétel miatt volt emelkedett a hangulat, hanem azért is, mert a nagykorpádi gyülekezet képviselői, Tóth Tibor polgármester ünnepi beszéde után, elhelyezték az úrasztala előtt az emlékezés és hálaadás koszorúját. Tették ezt azért, mert őseiket a II. világháború idején történt kitelepítés alatt, 1944. december – március között, a hedrehelyiek fogadták be, menedéket és túlélést biztosítva számukra.

„És az Úr keze velük volt…” – velünk volt – lélekemelő és hitet erősítő jelenlétét érezhették meg mindazok, akik megélték a testvéri közösséget az istentisztelet minden pillanatában és a szeretetvendégség jó hangulatában. Köszönet jár mindazoknak, akik részt vállaltak az ünnepi istentisztelet és a szeretetvendégség előkészítésében és lebonyolításában.

Az utolsó mondatban, de nem utolsó sorban, szóljon a köszönet azoknak a római katolikus Testvéreknek, akik most is támogató szeretetükkel, az egyházközségeink szolgálatát segítő jóságukkal, ugyanazt az egy, örök, igaz Istent imádó lélekkel voltak jelen a Reformációi Emlékünnepen. Mindenért egyedül Istené a dicsőség!

Uszkay Huba
lelkipásztor
(Fotók: Nagy Miklós kaposvári presbiter)