Erősödni a presbiteri szolgálatban

December 6-án tartották a Dunántúli Református Egyházkerület és a Pápai Református Teológiai Akadémia közös Presbiterképzőjének második alkalmát. Az ismeretátadáson túl fontos cél a Dunántúlon szolgáló presbiterek találkozási lehetősége, ahol egymás hite, tapasztalata által gazdagodhatnak, erősödhetnek a szolgálatra.

November 8-án volt az első Presbiterképző, amelyen közel hatvan egyházközségi főgondnok, gondnok, presbiter, gyülekezeti tag vett részt a Dunántúli Református Egyházkerület különböző egyházközségeiből. Az elméleti részt a főgondnoki, presbiteri szolgálat bemutatása tette teljessé. A Presbiterképző koncepciója, hogy minden alkalommal tartanak egy elméleti részt, majd néhány gyülekezet bemutatkozik valamelyik presbitere vagy (fő)gondnoka által. Az első alkalmon Dr. Nagy József docens és Dr. Németh Tamás professzor tartottak elméleti alapvetést a presbiteri szolgálat összefüggéseit szem előtt tartva.

A második Presbiterképzőn is megtelt a teológia előadója. Dr. Kocsev Miklós, a PRTA oktatója előadásában azt hangsúlyozta, hogy a jó presbitérium ösztönző és lendületet adó lehetőség lehet a gyülekezet számára. Mindehhez fontos, hogy az adott presbiterek tisztában legyenek szolgálatukkal, küldetésükkel. Néhány támpontot is megnevezett: önmagunkban tudatosítani a szolgálat lényegét, a képességünkhöz való feladat megválasztása, folyamatosan érlelődni a szolgálatban, és ha eljött az idő, tudni elengedni azt.

Kapcsolat Istennel, kapcsolat egymással és kapcsolat a világgal – egy gyülekezet lényegét adja ez a hármas fonál. A presbitérium fő feladata, hogy ezt őrizze és folyamatosan vizsgálja.

Steinbach József püspök előadásában az Ige alapján fogalmazta meg azt, hogy milyen az alkalmas szolga. A szolgálatban hírnökök, tanúk, próféták és tanítók vagyunk. Ebben a szolgálatban láthatóvá kell lenni annak, hogy Krisztuséi vagyunk. Ez szentté teszi a szolgálót, ami nem jelent tökéleteset, hanem hogy a Krisztuson keresztül ránktekintő Isten megtisztít az Ő kegyelmével, és a szolgálat alatt egyre inkább tisztává tesz. Nincs szolgálat közösség nélkül, a szolgálatunkat a szentek közösségében, az egyházban végezzük. Ez a közösség ige- és imaközösség, szolgáló, hitvalló, szeretet- és sorsközösség. A keresztyén szolgálat szent ügy, amire a szolgálót Isten teszi alkalmassá, és érleli őt benne egyre inkább.

Az előadásokat követően több gyülekezet életébe kaptak betekintést presbiteri hitvalló beszámolók által. Ezekben nemcsak a lelki élet és alkalmasság kérdései merültek fel, hanem konkrét, már működő gyakorlatok is elhangoztak.

Dr. Balla Ibolya rektor elmondta, hogy bár képzésnek nevezték el ezeket az alkalmakat, de az elsődleges mégis inkább a találkozás lehetősége. A gyülekezetek vezetése a lelkipásztorok és a presbitériumok együttműködésével történik. Ezért ez egy olyan fórum, ahol az intézményben tanuló teológusok találkozhatnak presbiterekkel. És találkozási pont ez a Dunántúlon szolgáló presbiterek között is, megismerkedhetnek egymás gyülekezeteivel, a kihívásokkal, bevált megoldásokkal, és ami fontos, épülhetnek egymás hite által.

Az érdeklődés azt bizonyítja, van igény erre a találkozásra.  Dunántúli Református Egyházkerület és a Pápai Református Teológiai Akadémia közös szervezésében létrehívott Presbiterképzőt négy alkalomra tervezték. Az őszi-téli időszak után 2026 tavaszán várható a másik kettő.