Menjetek be kapuin hálaénekkel

A magyar és a horvát kormány közös támogatásával megújult a nyugat-szlavóniai magyarság egyik fontos jelképe a nagypiszanicai református templom. A munkálatok befejezésért tartott hálaadó istentiszteleten Steinbach József püspök, a zsinat lelkészi elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy forduljunk ahhoz a Jóságos Istenhez, akit ebben a templomban is hirdetnek, mert csak ez az egyetlen megoldás minden bajban.

Nagypiszanicára a XIX. század második felében telepedtek be Somogy és Baranya vármegyéből érkező, többségében református magyarok. A mintegy ezer lelket számláló település egykor magyar többségű volt, 1958-ig magyar iskola is működött itt.
A református templomot 1903-ban a nagypiszanicai református magyar közösség építtette, amely a történelem során nemcsak az istentiszteletek helyszíne lett, hanem a nyugat-szlavóniai magyarság több évszázados jelenlétének kiemelkedő jelképe is.

Az épületben azonban több évtizedig – állapotából fakadóan – nem szólt Isten Igéje. A veszélyes, omladozó épület helyett a gyülekezeti házban voltak kénytelenek megtartani alkalmaikat. Most azonban újra felcsendült az ének és a hálaszó a templom falain belül, ugyanis a magyar és a horvát kormány támogatásának köszönhetően megújult.

December 13-án hálaadó istentisztelet keretében adták át a felújított Isten házát.
Az alkalmon együtt ünnepeltek a helyi közösséggel a magyar és a horvát kormányzatok képviselői, a keresztyén felekezetek elöljárói, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház és a Magyarországi Református Egyház vezetői.

A megjelenteket Hajek János, a nagypiszanicai reformátusok lelkipásztora köszöntötte.

„A templom úgy szép, ha tele van” – mondta Steinbach József dunántúli püspök, a zsinat lelkészi és a generális konvent ügyvezető elnöke, aki Isten Igéjét a 100. Zsoltár alapján hirdette.
„Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100.)

Az Ige üzenete, amely ebben a megújult templomban most megszólal az, hogy az egyetlen élő Isten legfontosabb jellemzője, hogy Ő Jó, egyedül Ő a Jó! Ezért minden, ami rossz ebben a világban, az nem Istentől való, hanem az Őtőle elfordult, elszakadt ember bűnéből fakad. Isten azonban, aki Igéje által nemcsak szólja, hanem cselekszi is a jót, a bűnt bár megítéli, de velünk nem a bűneink szerint bánik. Isten örökkévalóan hűséges jósága megtérésre hív, arra, hogy egyre inkább Őhozzá forduljunk, erősödjünk az Ő jósága által a hitünkben. „Nincs más megoldás ebben a világban az emberileg megoldhatatlannak látszó problémákra csak az, hogy a Jóságos Istenhez fordulunk és az Ő jóságából töltekezünk. E nélkül nem lesz hitből következő szeretet, reménység és béke!” – mondta hozzátéve, hogy ez a megújított, gyönyörű templom is Isten jóságát hirdeti.

Aki az Úrhoz fordul, az minden körülmények között tudja, hogy az Isten szeretetéhez tartozik, az bemegy az Ő „kapuin”, azaz felvállalja a látható egyházat. Aki megismerte Isten jóságát, az szolgál az Úrnak a maga helyén mindig.
„Isten jó, megmutatta ezt Jézus Krisztusban, forduljunk Őhozzá, tudjuk meg, hogy az Övéi vagyunk, menjünk be kapuin hálaadással, szolgáljunk neki örömmel és tele lesz az életünk is örömmel” – zárta igehirdetését Steinbach József püspök.

A prédikációt horvát nyelvre fordította Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke, aki az imádság után kérte Isten áldását a Nagypiszanicai Református Gyülekezet életére, szolgálatára.

A felújítás a horvát és a magyar állam közös támogatásával valósulhatott meg.
A horvát kormány részéről Šime Jerčić, a Vallási Közösségekkel Kapcsolatos Bizottság Hivatalának vezetője köszöntőjében azt emelete ki, hogy ez a templom lelki és kulturális szimbóluma a közösségnek.

A felújítás kifejezi az állam azon szándékát, hogy Horvátországban a kulturális, nemzetiségi és vallási szokások minden ember számára szabadon gyakorolhatók. Köszönetet mondott a magyar állam hozzájárulásáért, ami a barátság, az együttműködés és a közös felelősség kifejeződése.

A magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Nacsa Lőrinc arról szólt, hogy épített örökségünk nemcsak a múltunk, hanem a jövőnk is.
A kormány feladatának nevezte, hogy ebben a bizonytalan világban a lehetőségeket kihasználva gondoskodjon nemzetünk hitéről és megmaradásáról, valamint a boldogulás feltételeiről, amelyekhez békére és józanságra van szükség: „hisszük, hogy mindkettő a Gondviselő ajándéka” – mondta.

Minden megújuló magyar közösség az évezredes magyar történelem helyben történő folytatását jelenti, és minden felújított templom azt üzeni, hogy a közösségek nem vetik meg az alapokat, hanem részt vesznek az évszázadok óta tartó, fizikai, szellemi és lelki értelemben is zajló építkezésben. Ebben a munkában a nemzetpolitika feladata a nemzeti összetartozás újjáépítése, amelynek az egyik legfontosabb eleme, hogy közel 4000 templom újulhatott meg és mintegy kétszáz új templom épülhetett a Kárpát-medencében. Úgy fogalmazott, hogy a templomok kiemelt jelentőséggel bírnak a szülőföldön való megmaradás szempontjából, és ebben a reformátusoknak az évszázadok során különösen fontos szerepe volt és van a mai napig is.
Az államtitkár köszönetet mondott a horvát kormánynak és a horvát partnereknek az együttműködésért.
A most felújított templommal a református gyülekezet és vele együtt a magyarság egyik „hídfőállása” is megerősödik – mondta Nacsa Lőrinc. Hozzátette: a magyar nemzet megerősödése nemcsak az egyetemes magyarságot, hanem a többségi nemzetet is gazdagítja.

Köszöntötte az ünneplő közösséget Jankovics Róbert parlamenti képviselő és Fredi Pali, a Nagypiszanicai járás elöljárója, majd leleplezték a felújításnak emléket állító táblát.

Az ünnepi alkalomra „Reformátusok Nagypiszanicán” címmel kiadványt is megjelentettek. A történelmi áttekintést szerző Lábadi Károly magyar néprajzkutató az ünnepségen röviden bemutatta a könyvet.

Jelen volt Czeglédy Sándor lelkész (1883–1944) unokája, Dr. Gaál Botondné Dr. Czeglédi Mária, aki meghatódva emlékezett meg arról, hogy nagyapja, a dunántúli egyházkerület, és magyar reformátusság meghatározó személye, 120 évvel ezelőtt itt kezdte áldásos pályafutását.

Az ünnepségen énekszolgálattal részt vettek a helyi és a Kórógyi Ady Endre Magyar Művelődési Egyesület kórusai.