…és az emberekhez jóakarat

Márton Gergely, 2025-12-18 13:58:29

December 16-án látogatott el Steinbach József püspök vezetésével a dunántúli és az országos egyházunk valamint a szeretetszolgálatunk küldöttsége Kárpátaljára. Adományokat adtak át, és közös imádságban kérték az Urat, hogy mielőbb adjon békességet. Biztosították a háború miatt nap mint nap bizonytalanságban, félelemben, az aggódás árnyékában élő testvéreinket arról, hogy számíthatnak az anyaországban élő reformátusokra. Ezen a napon adták át a dunántúli reformátusoktól a kárpátaljai óvodásoknak küldött ajándékokat is.

„Hogy vannak? – kérdeztem december 16-án Zán Fábián Sándor püspöktől Beregszászon, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöki hivatalába. „Isten kegyelméből a körülményekhez képest jól vagyunk” – kezdte válaszát a püspök. Hozzáteszi, hogy a kárpátaljaiak bizodalmát erősíti, hogy támogató „hátországként” érezhetik maguk mögött az anyaországot. A református közösségnek azonban van két plusz bizodalma is: a könyörülő Isten szeretete és a mellettük mindig kiálló Kárpát-medencei Református Egyház.

Ez a kiállás a háború kezdete óta erősödött, az imádságon túl megmozdult a teljes református közösségünk, hogy tevőleges segítséget is nyújtson a nehéz helyzetben lévő testvéreinknek. Mostani beszélgetésünknek is az adott alkalmat, hogy Steinbach József püspök, Karácsonyhoz közeledve, személyesen hozta el a dunántúliak ajándékait. A dunántúli püspök elmondta, hogy 17 éves szolgálata alatt minden évben, akár többször is, rendszeresen ellátogattak Kárpátaljára, állandó a kapcsolat. Zsinati elnöksége alatt most harmadjára jöttek el. „Karácsony az adás ünnepe. Ahogy az Úr adta nekünk a szabadítót, hisszük, hogy itt is ad szabadítást” – mondta. Megerősítette, hogy nemcsak bibliai parancs, hanem boldog tapasztalat is az, hogy jobb adni, mint kapni, aki mást felüdít, maga is felüdül. Tapasztalta, hogy az emberi élet tragédiája, ha csak a maga problémájával foglalkozik és abba beleragad, azonban ha elkezd másoknak segíteni, akkor a saját gondja, baja is megoldódik, kisebbedik.

Adni tehát jó. Az elfogadásban ott van a rászorulás alázata, amihez szintén szükséges a felülről jövő kegyelem. „Az az ember tud könnyebben kapni, ajándékot elfogadni, aki abban a lelkiségben él, hogy minden ajándék: Istentől kaptuk az életünket is, és a körülményeinket is, akár jók, akár rosszak. A másik nagyon fontos, hogy ez az ember tud továbbajándékozni is” – mondja Zán Fábián Sándor püspök rámutatva, hitünk egyik alapja, hogy kegyelemből van minden és aki képes másokon segíteni, az könnyebben kér, ha szükséget szenved.
Mint mondta, már megélték azt a 90-es években, hogy nem volt áram, amikor hónapokig nem fizették ki a béreket, amikor a banki befagyasztásokkal elrabolták a pénzüket, vagyonukat. Ezért az emberek nem a bankrendszerben, nem a csak az önmagát fenntartó állami struktúrában bíznak. Aki megpróbált talpon maradni, az ezt a saját erejével, munkabírásával teszi, de nem csupán önmagára számít, hanem számol Isten gondviselő szeretetével, a családjával, a szűkebb közösségével, akikre támaszkodhat. Úgy látja, hogy ebben a fennmaradásért való küzdelemben tapasztalható megkeményedés, fásultság, ezt magán is érzi. De minden nehézség és kihívás ellenére a szív és a lélek nem keményedett meg. Konkrét példával is él, saját gyülekezetében adventi vásárt tartottak, aminek bevételével egy volt konfirmandusuk gyógyítását támogatták. A megfogyatkozott közösség minden tagja, meghallva Isten szavát, megmozdult, és több is összegyűlt, mint amennyi szükséges: „A közösségünknek ez az egymás iránt érzett felelőssége okot ad a hálaadásra”.

Steinbach József püspökkel együtt érkezett Kárpátaljára a Dunántúlról Dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnok és Farkas Gergely elnökségi tanácsos. Az országos egyház részéről Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke, Dr. Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója, Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítványnak ügyvezető igazgatója, valamint Dr. Kálmán Csaba alsóörsi lelkipásztor, a Magyar Református Szeretetszolgálat dunántúli kurátora.

Ő és munkatársai koordinálják már negyedik éve Dunántúlon a kárpátaljai óvodások karácsonyi megajándékozását. Kiemelte, hogy idén a Kárpátaljai Református Egyházkerület minden óvodása kapott ajándékot, összesen 360 gyermek. A csomagok kér részből álltak össze. Egyik az a négy éve zajló összefogás, aminek során több veszprémi református óvoda gyermekei teljesítik kárpátaljai társaik karácsonyi kéréseit. Idén a Balatonalmádi, Balatonarácsi és Balatonfüredi Református Óvodák, az Alsóörsi Napraforgó Óvoda és a Mezőörsi Református Egyházközség gyűjtésének köszönhetően 177 névre szóló karácsonyi álom valósulhatott meg. A többi ajándék a Nyilas Misi akcióból kerülhetett a fa alá. Dr. Kálmán Csaba arról is szólt, hogy miért jelentős az, hogy magyarországi ovisok névre szólóan készítenek kárpátaljai társainak ajándékot: „Az egyik jelentőség az, hogy ha személyesen nem is ismerik egymást, de mégis kapcsolat alakul ki az ajándékozó és a megajándékozott között. A másik az, hogy ennek valóban határon átívelő jelentősége is van. A későbbiekben komoly hatása lehet annak, hogy a Veszprémi Református Egyházmegye intézményei a kárpátaljaiakhoz kötődnek. Hosszútávú célunk az, hogy ezek az intézmények, a fenntartó gyülekeztek később majd élő, személyes kapcsolatot tudjanak létesíteni egymással.”

A küldöttség első útja Mezővári volt, ahol a Tündérkert Református Óvodában átadták az igazgatókan a gyermekeknek szánt karácsonyi csomagokat.
Tóth Gizella, a Tündérkert ovi vezetőnője elmondta, hogy sajnos sok család elhagyta Kárpátalját. Hálásak azért, hogy bár erős a csökkenés, de náluk még vannak anyukák, akik ittmaradtak gyermekeikkel, jelenleg az óvoda egyházi csoportjába 14 óvodás jár. A háború kitörésének kezdetén nehezebb volt a kicsiket megóvni a világ zajától, mert sűrűn kellett légópincébe menniük, ami megijesztette őket. Szerencsére aztán a közelben lévő, a gyermekek számára ismerős helyen, az „Egy Ház a Nemzetért” közösségi épületben ki tudtak alakítani óvóhelyet, így most már ezt is könnyebben vészelik át, és hála Istennek, a légószirénák sem szólalnak már meg.

A gyermekeknek minden nap tartanak áhítatot, a kicsik saját szavukkal is imádkoznak. A nagy ünnepekre külön is készülnek.

Most a karácsonyi műsorukkal kedveskedtek a vendégeknek. A szép viseletes ruhákba öltözött gyermekek versekkel, énekekkel elevenítették fel Jézus születését, és megható előadásukkal az ajándékozókat tették megajándékozottaká.

„Engem szeret Jézusom/Bibliámból jól tudom/Mind Övé a kis gyermek/Erőt ad a gyöngéknek/Úgy van, Ő szeret nagyon/Bibliámból jól tudom.” A kicsik a műsoruk után nagy örömmel mondták és tanulták meg Steinbach Józseftől ezt a gyermekéneket. A püspök az óvónőkhöz szólva elmondta, hogy nagyon hálás a szívük azért, hogy itt lehetnek. Az aznapi ószövetségi igét idézte: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége.” (Ézs 60,1)

A próféta arról szó, hogy milyen gyönyörűséges jövőt készít számunkra Isten. Azért imádkozunk, hogy elmúljanak ezek a mostani szörnyűséges idők, hogy akik elmenekültek, azok visszajöjjenek, és egyre inkább benépesedjenek az óvodák. Megerősítette, hogy az anyaországi református egyház mellettük áll és mindenben számíthatnak rájuk.
Ismét a gyermekekhez fordulva mondta: „Jézus Krisztus az Isten nagy ajándéka, és amikor átadjuk nektek a Balaton melletti református óvodák ajándékát, akkor ezzel kifejezzük azt a nagy ajándékot, amely Isten szeretete Jézus Krisztusban”.

„Nagyon hálás vagyok az Istennek, hogy ezt a karácsonyi alkalmat adventben ismét együtt ünnepeljük” – mondta Dr. Kálmán Csaba, aki a magyarországi óvodások ajándékait negyedik éve hozza el személyesen Kárpátaljára. Isten iránti hálával szólt arról, hogy ez a kezdeményezés kibővült és egyre több gyermek részesülhet belőle.
Az itteniek megírták kérésüket, és azokat teljesítve lettek dunántúli társaik az ő karácsonyi angyalaik. Az almádi óvodásoknak ezért megígérték, hogy átadáskor – rájuk emlékezve és köszönetet mondva jóságukért – eléneklik a „Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok” című dalt, amit a jelenlévők, felnőttek és gyermekek meg is tettek.
Dr. Czibere Károly azt emelte ki, hogy Istenben mindannyian egy testhez, Jézus Krisztushoz tartozunk, így együtt örülünk és együtt szenvedünk. Felelősségünk, hogy Őhozzá fordulva egymás kezét fogjuk és tartsuk számon egymást.

Mielőtt a többi intézményvezető átvette volna az óvodásaiknak szánt csomagot, a mezővári kicsik által leginkább várt mozzanata történt meg. Ki-ki nagy izgalommal készült, hogy mikor hangzik el a neve és veheti át a számára készített ajándékot, amit aztán kicsit megilletődve, de annál nagyobb örömmel vettek át.

Az ünnepség után a küldöttség továbbment, a nap folyamán számos egyházi fenntartású szolgáló intézményt látogattak meg. Zápszonyban felkeresték a szeretetkonyhát, és az ebéd kiszállításába is részt vettek, majd Balazsér, Makkosjánosi és Beregardó településeken 150 idős embernek vittek élelmiszercsomagot, a hittanos gyermekeket pedig cipősdobozokba csomagolt ajándékokkal, Nyilas Misi pakkokkal ajándékozták meg.
Az egyházi vezetők hálával a szívükben tapasztalták a találkozások, a közös imádkozás, és annak megtapasztalása nyomán, hogy határon túli testvéreink a háború árnyékában is hűséggel és kitartással végzik gyülekezetépítő és diakóniai szolgálatukat.

Negyedik alkalommal készülnek Kárpátalján háborús helyzetben megünnepelni Jézus Krisztus születését. Ebben a sötétben kell a Kárpátaljai Református Egyháznak a reménység sugarát hirdetni. Zán Fábián Sándor püspöktől kérdeztem, mi most, 2025-ben a Karácsony üzenete. A válasza nemcsak a kárpátaljai testvéreknek, hanem mindannyiunk szívére is helyezhető: „Térjünk vissza minden karácsonykor az első karácsony üzenetéhez, hangozzon el újra és újra, hogy minden terhelt körülmény idején is visszavigyen oda, az angyali szózathoz: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk2,14). Ez a legfontosabb. Ahol hiányzik az Isten dicsőítése, ott a másik kettő sem valósul meg igazán. De, ahol komolyan veszik, hogy egyedül Istené a dicsőség, ott a béke és az emberek iránti jóakarat, ha nem is látszik, de soha el nem tűnik."