Őrhelyemen állok, figyelem, mit mond nekem az Úr

A híreket hallva egyre inkább érezhetjük úgy, hogy a világ harci hangulatban van. Felértékelődik a béke, és valóban isteni kegyelemként éljük meg, hogy a szomszédunkban is zajló háború mellett mi itt, Magyarországon békességben ünnepelhettük meg Jézus Krisztus születését. A katonák között megélt ünnepről beszélgettünk Oláh Emil ezredessel, a lelkészi kar vezető tábori lelkészével.

Milyen történelme van a tábori lelkipásztori szolgálatnak?

Már a Bibliában is olvashatjuk, hogy harcba vonuló katonákkal papok is mennek. Szervezett formában tábori lelkészi szolgálat Mária Terézia idejében alakult meg. Bár részt vettek ebben református és evangélikus lelkészek is, de a vezető szerepet 1923-ig a katolikusok látták el. Ekkor alakult meg a protestáns tábori püspökség, amit aztán a kommunista rendszer megszüntetett. A rendszerváltást követően 1994-re alkották újra a ma is működő tábori lelkészi szolgálatot. Három felekezeti ága van a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálatnak: katolikus, protestáns és zsidó.

Mit tudhatunk a protestáns tábori lelkészetről?

A püspökség Budapesten helyezkedik el, Mészáros László dandártábornok a püspök. Van egy Kelet-Magyarországi kiemelt vezető tábori lelkész, kvázi esperes, ő Sajtos Szilárd alezredes, és van egy Nyugat-Magyarországi, ez vagyok én. A dunántúli tábori lelkészeink a helyőrségekben szolgálnak, a beszélgetésünk idején aktuálisan Győrben, Pápán, Veszprémben, Székesfehérváron és Kaposváron. Nyugat-Magyarországon szolgál rajtam kívül Nánai László Endre alezredes, evangélikus lelkész, Szabó György István alezredes, református lelkipásztor, Szabó János őrnagy, evangélikus lelkész, Székely Attila őrnagy, református lelkész.
Ha a dunántúli protestáns tábori lelkészetről beszélünk, akkor mindenképpen ide kell hoznunk Jákob János nevét, aki az 1994-es újraindulástól tábori lelkész, és 2012-től 2025-ig tábori püspök. Elismerései a többi között: a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének katonai tagozata, a Szolgálati Érdemjel babérkoszorúval ékesített aranyfokozata.

Hogy csatlakozott ön a tábori lelkészi szolgálathoz?

1994-2002 között a Dunántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatalában voltam püspöki titkár. Ott találkoztunk többször Jákob Jánossal, mígnem egyszer nekem szegezte a kérdést: Nem jönnél hozzánk? Megvallom, mindig gyülekezeti lelkészként képzeltem el magamat, az egyenruha pedig nagyon távol állt a gondolataimtól. És lám, Isten más utat jelölt ki számomra, gyülekezeti lelkész nem lettem, viszont az egyenruhával megbarátkoztam. Jákob János és Szabó György invitálására 2002-ben lettem tábori lelkész.
Elsőként Szentkirályszabadjára kerültem az akkori helikopterbázisra, majd 2004-ben bekerültem a légierőparancsnokságra. Aztán az átszervezések után 2007-ben Székesfehérvárra kerültem, amit most úgy hívnak, MH Összhaderőnemi Parancsnokság, azóta itt szolgálok, 2018-tól ezredesi rendfokozatban. 2009-ben lettem, az egyházban úgy mondanánk, esperes, de itt úgy hívják, kiemelt tábori lelkész, pontosabban tábori lelkészi kar vezető, tehát a püspök úr és a püspök helyettes úr kivételével minden tábori lelkész hozzám tartozik.

Játszva az értetlenkedőt, akkor most katona vagy lelkész?

Katona és lelkész. Előbb voltam lelkész és később húztam egyenruhát. Katonalelkész; ez az egy szó pontosan leírja: katonák között szolgáló lelkész.  A hadseregben természetesen megvannak a különböző rangok, beosztások, de a szolgálatom szempontjából azt látni kell, hogy nem az egyenruhával, a rendfokozattal van dolgom, hanem az emberrel. Én az embert látom bennük, ők pedig a lelkészt bennem.

A katonaság szigorú rendjében ritka, hogy valaki a mások hogyléte felől érdeklődjön. Milyen hatással lehet a tábori lelkész ebben a szigorú, szabályozott közegben?

A munkám nagy részét a lelkibeszélgetéseket teszik ki. A végén mindig megkérdezem, megengedi-e, hogy vele vagy érte imádkozzak. Az, hogy valaki értük imádkozik, nagy hatással van rájuk.
Vannak a seregben pszichológusok is. Aki úgy érzi, hogy arra van szüksége, hogy ilyen gyógyító kezelést szeretne, az oda megy. De aki kicsit is hisz a Feljebbvalóban, ő inkább minket, tábori lelkészeket keres. Én nem vagyok gyógyító, ezt mindig elmondom. Az én feladatom az, hogy a hitünk szerinti gyógyítóhoz, Jézus Krisztushoz vezessem azt, aki rám bízza magát. Megdöbbentő hatása van az imádságnak, szinte senki sincs olyan, akire ez ne hatna nagyon erősen, dicsőség ezért az Úrnak.

A lelkigondozás mellett milyen, a civil értelemben vett egyházi, kvázi gyülekezeti formák vannak még jelen?

Minden hónap első péntekén tartok istentiszteletet, adventben pedig minden héten.
A szolgálataim közé tartozik az is, hogy előadásokat tartok, de levezettem már katonai esküvőt, keresztelőt is, és természetesen Isten áldását is kértem már nagyobb és kisebb alkalmakon. Sokfelé hívnak bennünket. Például a honvédségben kiemelt esemény a zászlóátadás, ennek a protokolljában benne van az, hogy egy lelkésznek áldást kell mondania. Természetesen mi, protestánsok hozzátesszük, hogy nem tárgyakat áldunk. Én mindig úgy kezdem: „A zászló alatt felsorakozott katonák életére kérem Isten áldását”.

A tartalékosok eskütételénél is ott vagyunk. Életem egyik legszebb ajándéka volt idén májusban, hogy a Hősök terén 1277 tartalékos katona eskütételén én mondhattam az áldást. De minden szolgatársammal együtt hálásak vagyunk minden kisebb-nagyobb eseményért, ahol Isten nevében lehetünk jelen, és az Ő nevét hirdethetjük.

A jelenlét bizonyosságán kívül vannak csodás megélések is?

Több történetet tudnék erről mondani. Most idehozok egy valóban csodás, az Isten közelségének megérzését bizonyító esetet. Több keresztelésem volt, ez az egyik ilyen alkalomhoz kapcsolódik. Megkereszteltem egy katonát. Aznap délután megkerestek, hogy valami gond van, mert az illető ott ül a szobájában és sír. Megkerestem és két órát beszélgettünk. Elmondta, hogy szülei sokat dolgoztak, őt a nagymamája nevelte fel. Csak ő volt az a családban, aki templombajáró volt. Most távol az otthontól, úgy gondolta, megörvendezteti a nagymamáját azzal, hogy hazamenve megmutatja neki, hogy megkeresztelkedett. Aztán rám nézett és ezt mondta: de én ennél most sokkal többet kaptam…

Advent idején beszélgetünk. Ez a tábori lelkészek számára is kiemelt időszak?

Természetesen. Egyrészt, amint már említettem, ilyenkor minden héten tartunk istentiszteletet. Azon kívül sok helyre hívnak bennünket, a minisztériumtól kezdve az alakulatokig adventi gyertyagyújtásra…

Ezek azok az alkalmak, amikor idehaza vannak, de a külmissziói szolgálat nem a naptárhoz igazodik. Milyen az advent és a karácsony távol a hazától?

Ötször voltam misszióban, ebből háromszor úgy, hogy kint töltöttem a karácsonyt. A legemlékezetesebb a legelső volt, 2007-ben Koszovóban. Bevallom, gyötrődtem azon, hogy miként tudjuk rendesen megünnepelni itt a karácsonyt. Olasz táborban voltunk, akik rajtunk kívül még több nemzet katonáit befogadták. Három nemzetnek volt itt tábori lelkésze, az olasznak, a szlovénnak és a magyarnak. Természetesen megtartottuk a magyar istentiszteletet, de megkerestem a többi lelkészt, hogy beszéljük meg, hogyan tudnánk – ők katolikusok én református és más-más nyelven beszélünk – a karácsonyt közösen megünnepelni. Kitaláltam, hogy készítsünk olyan írott anyagot, amelyen három nyelven szerepel a liturgia: a választott Ige, a magyarázat és az imádság. Így mindenki számára követhető volt a másik nemzet lelkészének a szövege is. Háromszáz ilyen papírt készítettünk és nem volt elég!

Lukács evangéliuma második fejezetéből olvastam az Igét, prédikáltam, imádkoztam. Ez abban is megerősített, hogy lehetünk bár másmilyen felekezetűek, de Istenben egyek vagyunk és lehet így is. Az ökumené nagyon jól működik a külszolgálatban.
2019-20-ban és 2023-24-ben is Boszniában voltam, mindkettő magában foglalta a karácsonyi időszakot is. Itt is áldott közös alkalmakat szerveztünk.
Azt tartom, hogy egy tábori lelkésznek a külszolgálat a csúcs. Ekkor együtt lehetünk a katonáinkkal 24 órában, mindent együtt csinálunk. Így kialakul egy olyan bizalom, ami idehaza, a hétköznapokban, talán más lelkészi szolgálatban nem tud ilyen erősen létrejönni. A katonák számára is mást jelent ez, az istentiszteletekre, de kivált a karácsonyira olyanok is eljönnek, akik bevallottan idehaza nem templomba járók. Családjuktól távol ezek nagyon érzelmes, meghitt, megindító események tudnak lenni. Számomra ezek azért is meghatározóak, mert ebből a lelki állapotból életre szóló bajtársi, hívjuk úgy, testvéri kapcsolatok alakultak ki.

Egy fegyveres szervezetben, ahol pont nem a békességre készítik fel az embereket, miként lehet átadni a karácsony, az isteni szeretet, reménység és békesség születésének üzenetét?

Igen, ez fontos kérdés. Mindig meg kell találni azt az üzenetben, ami ebben a közegben valóban megérinti a hallgatóságot. Például volt, hogy a világosság fogalma köré építettem fel a mondandómat – Jézus a világosság, és ehhez hoztam számukra érthető hasonlatokat. Máskor az őrálló feladata volt a témám, mit csinál az őrálló, az őr Habakuk próféta könyvében: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám az Úr” (Hab 2,1). Arra hívtam fel a figyelmet, hogy adventben figyeljünk arra, mit üzen számunkra az Úr, hogy nyissuk meg a szívünket.
Többször visszatér a „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5,9). Itt el szoktam mondani, hogy itt a béketeremtőkről van szó és a katonák tulajdonképpen béketeremtők, már a jelenlétükkel is – hála Istennek, hogy magyar katonáknak az utóbbi évtizedekben nagyon keveset kellett ehhez fegyvert használniuk. A másik, amit ehhez kapcsolódva ki lehet emelni, hogy csúnya szóval csinálni kell a békét, nem csak várni. Hogyan lehet csinálni? Úgy, hogy rendezem a kapcsolatomat Istennel, hiszen Jézus kibékített bennünket, és a békéltetés szolgálatát bízta ránk. És Istenre figyelve, Jézus Krisztust követve lesz a szolgálatuk mindannyiunk élete áldás és békesség!