Lendületet kapott az ifjúsági szolgálat a Dunántúlon

Az Ifjúság Szolgálatának Éve ugyan lezárult, de – miként arra az év is rávilágított – az ifjúsággal való foglalkozás örök, mindig megújuló feladat. Az idei év programjairól, tapasztalásairól, eredményeiről beszélgettünk Farkas Balázs tatai lelkipásztorral, a tematikus év dunántúli referensével.

-„Mindenki lépjen előre egyet ahhoz képest, ahol most áll” – ezt a célt fogalmaztad meg az Ifjúság Szolgálatának Éve kezdetén. Teljesült?

-Felülmúlta a váradalmaimat. Év elején arról beszéltünk, hogy mi egy más kiinduló pontból vágtunk neki ennek az évnek, mint a többi egyházkerület. Sok olyan gyülekezetünk van, ahol évtizedek óta nincs ifjúsági munka, csak kevés helyen van valóban élő ifjúsági szolgálat. Hálát adok azokért, ahol ez a lépés meg tudott történni, ahol valóban elmozdulást tapasztalhattunk. Azokért külön hálás vagyok, ahol erőn felül akár két lépést is meg tudtak tenni. Megéltünk nagy csodákat, hogy ott, ahol eddig soha nem volt ifi, most elindult. A tematikus év lehetőségeibe sokan bekapcsolódtak, olyan helyeken is, ahol az ifjúság szolgálata eddig nem volt jellemző. Azt kell mondjam, jobban megmozgatta a Dunántúlt, mint azt reméltem, de természetesen most még csak az alapozásnál vagyunk.

-Az év során igyekeztetek megszólítani mindenkit. Hogyan fogadtak benneteket?

-Jó tapasztalataim voltak. Steinbach József püspök úr és az egyházkerületünk vezetése nagyon nyitottan állt hozzánk, valószínűleg ők is érzik, hogy az ifjúságunk kapcsán ennél több van ránk bízva, mint amit csinálunk. Rengeteg értékünk van az intézményeinkben – bölcsődék, óvodák, iskolák – és ezeket nem feltétlenül látjuk viszont a gyülekezeti életben, meg kell találni a válaszokat ennek feloldására. Ebben a kerület mellett az egyházmegyék is támogatónak mutatkoztak: hívtak, vártak bennünket egyházmegyei értekezletekre, ahol nemcsak a tematikus év lehetőségeiről tudtam beszámolni, hanem arról is, hogy a Dunántúlon mi az, amivel előrébb léphetünk. Volt lehetőségem eljutni lelkésztovábbképzőre, a Dunántúli Lelkészegyesület összejövetelére, egyházmegyei napokon szolgálni, meghívni képzésre az ifjúság szolgálatában résztvevőket… Azt tapasztaltam, hogy ezeken keresztül eljutott az üzenet, amit nyitottan fogadtak.

Volt egyházkerületi és voltak egyházmegyei ifjúsági napok. Ezeken az alkalmakon igyekeztem nemcsak a tematikus év lehetőségeit elmondani, hanem azt is megmutatni, hogy miről szól az ifjúsági szolgálat, és gyakorlati megoldásokat felvázolva inspirálni a lekészeket. A visszajelzések bíztatóak, van igény ezekre a jövőben is. És természetesen a gyülekezetekhez is eljutottam. Kaptam személyes felkéréseket lelkészektől, presbitériumoktól arra, hogy gyülekezetükben térképezzük fel közösen, miként lehet felépíteni az ifjúsági szolgálatot.

-Akkor van reménység arra, hogy az ifjúság szolgálatára való figyelem a tematikus év végeztével sem zárul le…

-Ifjúság szolgálata eddig is volt és bízunk abban, hogy ezután is lesz. Ez az év arra hívta fel a figyelmet, van min változtatni, van miért imádkozni, együttgondolkozni. Nem én fogalmaztam meg így, de tetszik: sokan látják már, hogy az ifjúsági munka nemcsak annyi, hogy kirakunk ropit meg üdítőt az asztalra és játszunk a fiatalokkal. Ennél sokkal összetettebb, komplexebb szolgálat, amihez kell felkészült, hozzáértő ember. Ebben az évben ennek a felismeréséig sokan eljutottak és most fel lehet építeni, kitűzött célokkal, egy stratégiát. Úgyhogy a rövid válasz az, igen, folytatódik.

-Mondanál ilyen kitűzött célt?

-Például hálózat kiépítése. Felépíteni egy olyan közösséget, ami szakmai, lelki hátteret biztosít. Idén kialakult egy 15-20 fős mag, akik számontartják egymást. Szeretnénk egyrészt ezt számszerűleg növelni, másrészt a kapcsolódásokat megerősíteni.

-A szakmai hátteret segítik azok az anyagok is, amelyek az Ifjúság Szolgálatnak Éve kapcsán lettek elérhetőek…

-1400 feliratkozója - ebből 200 dunántúli - van annak hírlevélnek, amelyben heti szinten érkeznek óravázlatok, táboros-tematikák, szakmai anyagok. Szóval, ha valaki el akart kezdeni egy ifit, akkor egy évig minden hétre kapott anyagot. Ez olyan kincs, amely más felekezetnél nincs. Sok pozitív visszajelzést kaptunk és bíztatást, hogy folytassuk, legyen belőle legalább három évadnyi. Ezek továbbra is elérhetőek, bárki feliratkozhat rá. (https://ifiosztaly.hu/) Az IFI osztály weboldalán számos egyéb hasznos segédanyag megtalálható, cél is volt, hogy összegyűjtsük a meglévő tudásanyagot, módszertant azon elv alapján, hogy mindenkinek megvan a maga specialitása és bár lehet egy közös látásmód, de minden területen más-más a helyi adottság, lehetőség, amihez mérten kell alkalmazni, változtatni a mintákat. Én is hangsúlyoztam mindenütt: nem azt akarom megmondani, hogy mit kell csinálni, azt tudom elmondani, mi a módja annak, hogy Istentől elkérjük a saját utunkat. Ha van bennünk ehhez alázat, ha szeretnénk egymással szolgálni és Isten előtt mindezeket elkérni, akkor Isten meg fogja mutatni, hogy azon a helyen miként lesz ez lehetséges. Nem mintákat akarunk ráerőltetni olyan területekre, ahol ez életszerűtlen, hanem hogy az elvet, az alap motivációt sajátítsák el a már működő szolgálatoktól.

-A tematikus év az elviek mellett anyagi forrást is biztosított az elképzelésekhez. Egyházkerületünkben éltek a pályázati lehetőségekkel?

-Minden kerület méretéhez arányos összeget kapott. Dunántúlon elmondható, hogy aki élni akart ezzel a lehetőséggel, az pályázhatott és mindenki nyert is és közel mindenki végre is hajtotta pályázatát. Voltak egy- és többnapos rendezvények – kirándulások, csendesnapok, evangelizációs hétvégék. Szakmailag nagyon igényes pályázatokat kaptunk…

-Ezek is a tudásbázis alapjába kerülhetnek…

-Pontosan, folytatva a képzési rendszerünket ezek egy-egy egyházmegyére, szűkebb területre alkalmas példák lehetnek a későbbiekben.
A dunántúli pályázati keret 75%-át hívták le. Jóval több gyülekezet pályázott, mint ahol van ifi, ami szerintem jó dolog.

A maradék 25%-ból mi gazdálkodtunk. Egyrészt ebből szerveztük a Siloam Misszió Otthonban tartott képzést, másrészt a kerületben meghirdettünk ifjúsági zenekaroknak szóló pályázati lehetőséget. Ide olyan zenekarokat vártunk, akik jelenleg is szolgálnak vagy szolgálni szeretnének, azzal a feltétellel, hogy ha nyernek, akkor a következő három évben a kerületi és a megyei alkalmakon elvárjuk őket szolgálni. Ebből a forrásból most öt zenekar nyert.

-A helyi programok mellett az év közepén volt egy nagy, sokakat megmozgató esemény, a Csillagpont.

-Örömmel láttam, hogy miként alakul át a Csillagpont egy olyan fesztiválból, ahol van Isten is egy valóban Isten-központú fesztivállá. A fiatalok számára nagy élmény nagy, háromezres közösségben együtt dicsérni Istent, az Ő Igéjére figyelni - szerintem mindenképpen érdemes ilyen alkalmat az ifiszolgálatba bevinni. Ugyanígy nagy élmény volt a Csillagpont keretében a dunántúli találkozó, amin több helyről érkező fiatal vett részt. Közel százan lehettünk együtt, játszottunk, ismerkedtünk Püspök Úrral közösen. Ezt azóta is mesélik a fiatalok, nagy hatással volt rájuk ez az alkalom.

-Sok éve szolgálsz fiatalok között. Hozott számodra is újat ez az év?

-Azt tapasztaltam meg, hogy Isten tényleg a tenyerében hordoz minket, hogy nem mondott le rólunk. Nagyon erős megtapasztalás volt, hogy lehetnek rosszak a számaink, az adataink, de Isten akar velünk valamit kezdeni, munkálni ezen a téren. Nagyon sok csodát éltünk át, amelyek abba erősítettek meg, hogy Isten nem véletlenül helyezett bennünket, és személy szerint engem ebbe a történetbe és szeretne bennünket formálni továbbra is.

Kedves emlékként említem a Pápán megtartott Dunántúli Egyházkerület ifi találkozóját, az online térbe felkerült bizonyságtétel videókat, (Rálátás és a Felfelé sorozat). Ugyanígy áldásként tekintek a szeptemberi ifjúság szolgálatának vasárnapjára, amihez nagyon sok gyülekezet csatlakozott. Számos visszajelzést kaptunk, hogy nem volt hiábavaló az, ami történt, amivel foglalatoskodtunk. Támogatott munkámban az egyházkerület mellett a gyülekezetem is: lelkésztársaim, a presbitérium és Köblös István, a Gyermek és Ifjúságügyi Bizottságunk vezetője, valamint segítségemre volt Hajdú Ferenc csetényi lelkésztestvérem, amiért hálás vagyok nekik.
Legnagyobb csodaként azt a változást éltem meg, amit a lelkészkollégáknál tapasztaltam. Év elején, amikor felvázoltam nekik, hogy mire készülünk, akkor azt láttam rajtuk: csináljátok, majd hisszük, ha látjuk. Az év második felére viszont már odaálltak ők is: jó, akkor csináljuk. Tapasztalták és elhitték, hogy ez egy olyan terület, ami fontos, ahol lépni kell, ahol munkánk van.
És a legnagyobb élményem ezzel kapcsolatban az, amikor ugyanezt a hozzáállást megtapasztalhattam kerületünk elnökségénél is, akik az alapok letétele után a felvázolt tervekhez jövőre komoly anyagi forrást is biztosítanak.