A hűség szabadsága

„Tele van a világ kísértéssel. A házasságban hűséggel megállni csak hittel lehet, a hármas fonal egységében, Istennel közösségben kitartani egymás mellett” – mondta Steinbach József püspök a DRE Tudományos Gyűjteményei Pannonia Reformata Múzeuma szervezésében megtartott Házasság hete programján. A február 9-i esten a püspök és felesége, Steinbachné Cenkvári Klára tett bizonyságot személyes életútjukon keresztül a házasságról, elköteleződésről és közös szolgálatról.

A fogyasztói társadalom által kreált Valentin-napra hitvalló válasz a Házasság hete. A program a színes-édes máz helyett Isten rendjét hirdeti, népszerűsíti, a házasság és a család fontosságára irányítva a figyelmet.

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Pannonia Reformata Múzeum minden évben csatlakozik a kezdeményezéshez, amelynek keretében olyan házaspárt hívnak beszélgetéssel egybekötött bizonyságtételre, akik évtizedek óta hűséges társai egymásnak, s kitartásuk példa lehet mindannyiunk számára.

Az idei Házasság hete programsorozat a hűség témakörét járta körbe. A hűséget, amely napjaikban oly sok megpróbáltatásnak, kísértésnek van kitéve, és amelyben megállni emberi erővel szinte lehetetlen.

„A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (Préd 4,12) A hármas fonál egységében megélt hűséges kapcsolatárukról beszélgetett Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke és felesége, Steinbachné Cenkvári Klára Halászné Kapcsándi Szilvia gyűjteményi igazgatóhelyettes, múzeumvezetővel.

A pápai Ótemplomban megtartott őszinte, jóhangulatú, de mégis komoly üzeneteket hordozó beszélgetés során szó volt a megimádkozott találkozás Isteni csodájáról, a közös út kezdeteiről, az egymás épülésére, bátorítására, erősítésére kapott ajándékokról. Elhangzott, hogy a házasságban Isten rendjében teljesedhet ki az ember. A megszentelt közös életben a társ eszköz Isten kezében, hogy egymást alakítva faragja ki Isten a házasság közös testét. A keresztyén élet gyakorlati próbája, hogy nem magunknak, hanem a másiknak élünk, amit elsődlegesen a házasságban lehet gyakorolni: boldoggá tenni a másikat, mert a társ boldogsága az én boldogságom forrása is.

A házaspár bizonyságot tett a társként végzett közös szolgálat áldásairól. Steinbach József 36 éve végzi a lelkipásztori szolgálatot két gyülekezetben is, az utolsó 16 évet pedig dunántúli püspökként, két éve pedig zsinati lelkészi elnökként is. „Azt éltük át, hogy a gyülekezeti közösség mellett a Dunántúli Református Egyházkerület közössége is a családunk lett” – mondta hálát adva a püspöki szolgálatban megélt évekért, amely idő alatt bár keveset tudtak együtt lenni, de mindvégig hálával és örömmel végezték a szolgálatot együtt, egymást kiegészítve, erősítve.
Kiemelték, hogy a közös szolgálat Isten előtt végezve a legnagyobb közös élmény számukra, de szükséges időt szánni egymásra is. „A házasságot ápolni kell, kimutatni egymás iránt a szeretetet” – mondták.
A család a legkisebb gyülekezet, a hit átadásának elsődleges színtere. Így emelték ki a közös, Isten előtt eltöltött idő fontosságát, az közös imádságot. És természetesen az együtt megélt élményeket, az életvidámságot is.

„Szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.” (Zsolt 89, 34-35) A rendezvény végén az Úr megingathatatlan esküjére mutatva kért áldást a jelenlévő házaspárokra Gerecsei Zsolt esperes, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója.