Imádság, a Krisztus testének lélegzetvétele

Huszonhatodik alkalommal vette kezdetét február 27-én a Nagykanizsai Református Egyházközség hitmélyítő, ismeret-átadó előadássorozata, a Kanizsai Esték. A nyitó alkalmon hagyományosan Steinbach József volt a vendég. A püspök egyházunk tematikus évéhez igazodva az imádság teológiájáról tartott előadást.

„Amikor hálásak vagyunk vagy nehézségekbe ütközünk, válaszokat keresünk az életünkre nézve, legtöbbször imádkozni kezdünk” – vezette fel a 26. Kanizsai Esték nyitó előadását Hella Ferenc esperes, a Nagykanizsai Református Egyházközség lelkipásztora. Mit jelent valójában imádkozni, mit ad számunkra az imádság, milyen ajándék számunkra ez a kiemelt kapcsolat Istennel? Egyházunk idén az Imádság Évét hirdette meg, ehhez csatlakozva az esték előadásainak témája is a Teremtővel való párbeszéd lesz.

A nyitó alkalmon a teljesen megtelt gyülekezeti teremben Steinbach József püspök az imádság teológiájáról tartott előadást: Krisztus testének, az egyháznak a lélegzetvétele az imádság. Igei alapnak a Dunántúli Református Egyházkerület idei vezérigéjét, amely egyben a XI. Dunántúli Református Egyházi Napok (REND) vezérigéje is, hozta: „Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett” (Mk 4,39).

Az ige azzal a kérdéssel szembesít bennünket, hogy ebben a folyton zizegő, rohanó világban tudunk-e lecsendesedni, megnyugodni? Mert igazából csak ebben a csendben nyílik meg a lélek, halljuk meg Isten szavát és halljuk meg a másik embert.
Rudolf Bohren, a közelmúltban egyházkerületünk kiadásában magyar nyelven is megjelent, „Az imádság” című könyvét idézve fogalmazta meg: az imádságban bekapcsolódunk az örök nyugalomba, ahol ráeszmélünk arra, hogy mindenre van időnk. „Az imádság által, az igét olvasva, azzal a szívünkben és az elménkben, bekapcsolódunk az örökkévalóság véráramaiba, megtapasztaljuk a békességet, a csendet, és azt is, hogy minden fontosra amire, akire kell, lesz időnk” – mondta hozzátéve, hogy mindehhez Isten megadja az erőt és a türelmet is.
Isten nélkül az emberlét üressége ordít a csendben, Ővele azonban egy aktív, tartalmas csendben élhetjük meg a menny békességét. Az imádságra szánt idő nyereséggé lesz, általa felemel bennünket az Isten.

Az imádság Isten országának elfelejtett nyelve, párbeszéd Istennel. Isten népe számára olyan természetes, mint a lélegzetvétel. Az imádságra nekünk van szükségünk – Isten már a szavaink előtt tudja kérésünket –, az imádságban Őneki szánjuk az időt.
A püspök rövid tanítást adott az imádság elemeiről: magasztalás, könyörgés, hálaadás, konkrét kérés. A kérések speciális változata a közbenjáró könyörgés, másokért imádkozni, ami a hívő élet szerves része: imádkozni a ránkbízottakért, lelkészeinkért, szolgálókért, az elesettekért, a világi vezetőkért: „Túl az aktuálpolitikai vetületén, szidjuk őket vagy imádkozunk azokért, akikre sokak élete van rábízva? Imádkozni vezetőinkért, azért, hogy adjon Isten nekik fentről jövő bölcsességet, hitet ehhez a felelősséghez”. Az imádság hogyanjáról szólva elmondta, bármikor imádkozhatunk, lehet szabadon vagy kötött imát is mondva, egyedül vagy közösségben, hangosan vagy magunkban. A külsőségek másodlagosak, de abban szerepük van, hogy koncentrálják a figyelmet, rákészítsék a lelket.

Az imádság áldása, hogy felemelt emberként élhetünk ebben a durva világban; benne az eseményekben, de mégis Istennel kapcsolatban, a reménység embereiként élve azokat meg.
Az idei esztendő számos kihívást tartogat számunkra, így az Imádság Éve különösen hangsúlyos. Mindeközben a tematikus év lehetőséget ad a tanításra, a rendszeres kegyesség erősítésére, arra, hogy ébredésért könyörögjünk ebben a veszendőnek látszó világban.

Az utolsó püspöki szolgálati évében járó Steinbach József végül megköszönte a nagykanizsaiak szeretetét, támogatását és figyelmét, amelyeket 18 éves szolgálata alatt kapott tőlük. Végezetül imával zárta előadását:
„Urunk! Formálj bennünket felelős életű szolgákká, akiknek szíve nemcsak önmagukért dobog! Adj nekünk felelős vezetőket! Adj nekünk, népednek, élő hitet, ebből fakadó – boldog és boldoggá tévő – életet! Ámen.”

A szervezők szeretettel hívják az érdeklődőket a 26. Kanizsai Esték következő előadásaira is.