KONFI+ Avagy mi is a baj az ifjúsággal?

Adminisztrátor, 2010-09-04 06:00:00

Hét fős kis gitárcsoportom nagy fejtörést okozott mostanában. Már évek óta együtt zenéljük Isten dicséretét, együtt táborozunk nyaranta, és a kisifin is megfordulnak szombatonként. Nem értettem hát, mi üthetett beléjük mostanában? Cigizésen kaptam őket, kocsmázáson...

Lassan aggódás kúszott a szívembe, lopva leselkedtem utánuk internetes oldalakon, és mellbevágott, amit ott láttam. Mi lett az én kis lányaimmal? Egyre inkább megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy segíteni kellene nekik valahogy... de hogy? Ők már nem azok a kislányok, akikkel kezdtem a gitárt, belém nyilallt a gondolat, hogy én már nem is értem őket!

Ezzel a nyitottsággal, kérdésekkel a szívemben érkeztem a KONFI+-ra, hogy talán megtalálom a módját annak, hogyan tudnék segíteni.

 

Megdöbbenésemre körülbelül 150 másik lelkészt, ifimunkást találtam ezen a konferencián, akik ugyanúgy küszködnek a ma ifjúságával, de akik nyitottak arra, hogy nemcsak hagyományos utakat járva keressenek megoldást. Látva ezt a hívő csapatot, megteltem hálával Isten iránt: hát mégsem elveszett református népünk jövője, mert van jövő ott, ahol ennyi odaszánt munkás akar Istennek szolgálni. Az előadásokat hallgatva, a műhelyeket járva mélységes döbbenet lett úrrá rajtam: lehet, hogy nem is a gitárosaimmal van a baj? Lehet, hogy nekem kell változnom és nem őket kényszeríteni olyan döntésekre, amelyek még inkább megnehezítik kamaszos vívódásaikat?

 

Ahogy teltek a napok, és csöndben figyeltem Isten munkáját, új útra tévedtek hitem, akaratom, odaszánásom lábai: világosan láttam, hogy ÉLMÉNYEKRE van szükségük ifjainknak, nem szavakra! Hogy száz kreatív módja is lehetne annak, ahogy hozzájuk közelítünk, mi pedig megelégszünk üresen kongó szavakkal, hogy már rég közömbösek lettek a gyerekek az evangélium iránt, mert az kevés ha csak beszélünk az evangéliumról, de nem érzik át szívükkel-lelkükkel is.

 

A szerdai zárásra eljutottam oda, hogy belássam, NEKEM KELL MEGVÁLTOZNOM. Először is, szükségem van arra, hogy pontosan tudjam, mik a tinédzserek jellemzői, mi az, amin tényleg meg kell ütköznöm, és mi az, ami csupán természetes velejárója ennek az életszakasznak. Másodszor ahogy nekünk élményeket adtak ezen a konferencián, valódi szívet átjáró, könnyet fakasztó vagy épp kacagásra bíró élményeket, melyekre hetek múlva is emlékezni fogok, ugyanúgy nekem is hasonló érezhető, átélhető élményeket kell nyújtanom a fiataloknak.

Hálás vagyok Istennek, minden szervezőnek, minden előadónak, különösen Kerekes Szabolcsnak, akinek a kiscsoportjába tartoztam, hogy lelki töltéssel a szívemben térhettem haza. Legnagyobb élményem az imaséta volt, azóta is azon jár az eszem, hogy a gitárosaim elviszem egy hasonló sétára, és akkor talán nemcsak a gitárjuk lesz felhangolva, hanem a lelkük, az életük is!

 

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." (Példabeszédek 22, 6)

 

psze

Kapcsolódó link:http://www.tirek.hu/hir/mutat/32090/