Konferencia a református identitásról Kórógyon

2026.február 28-án konferenciára utaztunk Horvátországba, a szlavóniai Kórógyra, hogy református identitásunkról beszélgessünk: arról tanuljunk együtt, kik vagyunk, hol a helyünk, és mi a feladatunk ebben a világban. A Magyarországi Református Nőszövetség nevében érkeztünk szolgatársaimmal, hogy a magyar nemzetiségű asszonyokkal együtt gondolkodjunk arról, mit jelent számunkra református identitásunk, és hogyan élhetjük meg azt ott, ahol élünk és szolgálunk.

A nőszövetség működésének alapja az „Egymás terhét hordozzátok” bibliai jelmondat. Arról igyekeztünk beszélni ezen az alkalmon, hogy a mindennapokban miként valósíthatjuk meg ezt a krisztusi parancsot.

Együttlétünket áhítattal nyitotta meg Szenn Péter püspök a konferencia mottójául választott igével:
„Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap felé.” (Péld 31,25)

Az ember boldogságáról szólt, amely egyszerre rejtély és ajándék. Hangsúlyozta, hogy a boldogsághoz szükséges, hogy vágyaink összhangban legyenek lehetőségeinkkel. A hívő ember boldogsága pedig attól is függ, hogy a helyén van-e, és végzi-e azt a feladatot, amelyet Isten rábízott. Ebben az elhivatottságban a társ, a nő biztos pont lehet, amely segít eljutni a bizonyossághoz és a békességhez, amely megőrzi szívünket Istenben.

Az első előadást dr. Koncz-Vágási Katalintól, a Magyarországi Református Nőszövetség elnökétől hallhattuk. Előadásában hangsúlyozta, hogy az öntudatos református nő biblikus: egyedüli zsinórmértéke a Szentírás. Ehhez igazodik az élete, ezért rendíthetetlen, kitartó, hűséges és bátor. Ha ezek az értékek a legfontosabbak számunkra, akkor a szívünk Istennél van – és vele együtt a mi kincsünk is.

Mayerné Pátkai Tünde, a dunántúli kerület nőszövetségének elnöke arról beszélt, hogy az evangélium szerint reformált nő tisztában van azzal, honnan jön: Isten megváltott és elhívott gyermeke, akinek hivatása van. Ebben a hivatásban szüntelenül meg kell újulnia Isten és az ő igéje által tartott tükörben.

Ugyanakkor észre kell vennünk a mai fiatalok útkeresését is, amely sokszor bizonytalansággal, szorongással és félelemmel terhelt. Ez újabb missziói lehetőséget jelent a hitben idősebb testvérek számára.

Nagy Zsoltné, a tiszántúli kerület nőszövetségének megbízott elnöke arról szólt, milyen a „vezetett vezető”. Mindenkinek szüksége van vezetésre – még a vezetőnek is. Kétségeink és kérdéseink között Istenhez kell fordulnunk bizalommal, mint Salamon, és bölcsességet kell kérnünk tőle. Feladatunk, hogy hűségesen végezzük szolgálatunkat, és hasznára legyünk annak a közösségnek, amelyben élünk, dolgozunk, örülünk és ünneplünk. A keresztyén ember következetes: ha felállította életében a fontossági sorrendet, rendet teremt ott, ahol van, és abban, amiben él.

Ezt követően Lakó Julianna dunántúli és országos titkár, valamint Böndörné Jaksa Judit dunamelléki titkár bizonyságtételét hallhattuk. „Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom” – hangzott mindkettőjük vallomása. Julianna, aki egy multinacionális vállalat munkatársa, arról tett bizonyságot, hogy Isten kezét fogva a keresztyén nő helyt tud állni munkahelyén, családjában és közösségében egyaránt. Judit pedig saját alkalmatlanságának történetében vallotta meg, hogy bár lelkiállapota sokszor töredezett, Isten kezét fogva mégis békességre talál.

A záróáhítatot Szenn Vanda, a horvátországi nőszövetség elnöke tartotta a János 13,34–35 alapján. Arról beszélt, hogy a tanítványság igazi ismertetőjele a szeretet. A „Szeressétek egymást!” parancsával Jézus a keresztyén ember teljes életvitelét határozta meg. Krisztus feltétel nélküli szeretetét és önfeláldozását nem tudjuk utánozni, de az ő segítségével képesek vagyunk helytállni, szolgálni és hasznára lenni másoknak a munkában, a családban és a közösségben.

A lélek táplálása után a testet is megvendégelték a házigazdák. Külön köszönet illeti a kórógyi asszonyokat, akik süteménycsodáikkal fejedelmi lakomává tették az ebédet.

Köszönettel tartozunk Koncz Zsoltnak "A református nő" című verséért, valamint Kel Rózsikának a "Virágcsokor" című költemény felolvasásáért, amellyel a kapott áldásokért adott hálát.

Soli Deo Gloria!