Kinyilvánított hálaadás

Ritka alkalom, hogy olyan lelkipásztort iktassanak be egy gyülekezet élére, aki 20 éve ott szolgál. Gállné Medveczky Borbála, miután férje Iszkaszentgyörgy polgármestere lett, átvette a szolgálatot Iszkaszentgyörgyön és Isztiméren. Most, két évtized után, megerősítve és hálát adva szolgálatáért, a gyülekezet őt választotta meg lelkészének. A március 14-én megtartott ünnepi beiktató istentiszteleten Steinbach József püspök a hálaadás konkrétumairól és gyümölcseiről szólt.

A közelmúltban teljesen felújított iszkaszentgyörgyi református templom harangja ünnepre hívta a híveket. Lelkészbeiktatásra került sor, de most mégsem egy új pásztor érkezett a gyülekezetbe.
Az iszkaszentgyörgyi és isztiméri gyülekezet 2000-ben választotta meg Gáll Attilát, aki nyolc év múlva polgármester lett. Azóta felesége, Gállné Medveczky Borbála viszi tovább a gyülekezeteket helyettes lelkipásztorként. Most a gyülekezetek kérésére és döntése alapján, megerősítve és elismerve eddigi szolgálatát, őt választották meg közösségük vezetésére.

A beiktató istentiszteletre teljesen megtelt a templom. A két gyülekezettel együtt ünnepelt az egyházkerület és a Mezőföldi Egyházmegye vezetősége.

„Van miért hálát adnunk, hiszen egy olyan szolgatársunkat iktatjuk be hivatalába, aki valójában lelkipásztor-polgármester férjével és családjával 28 éve itt van és 20 éve itt szolgál” – mondta Steinbach József püspök hozzátéve, hogy Gállné Medveczky Borbálából mindig árad az Evangélium öröme.
A püspök igehirdetésében a hálaadás konkrétumairól szólt Pál apostol kolosséiakhoz írt leveléből: „…És legyetek háládatosak. Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek. Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Kol 3,15-17)

A hívő ember vágyik arra, hogy folyamatosan Krisztus beszédéből töltekezzen. Ha az Ő beszéde lakozik bennünk, akkor „lehetetlen” azt nem továbbadni, elmondani az Istentől elkészített helyzetben és időben, konkrétan hálát adva az Ő áldásaiért.
A hálaadás egyik speciális formája az éneklés. A püspök úgy fogalmazott, hogy van olyan helyzet, amikor csak dadogni tudunk az Úr csodálatos dolgairól. A hitvalló énekek az Igére adott válaszok, amelyekhez bátran nyúlhatunk, amelyek kifejezik, formába öntik hálaadásunkat, felemelnek, és alkalmasak arra, hogy másokat is felemeljenek.

A hálaadásunkat nem csak szóban vagy énekben adhatjuk tovább, hanem cselekedeteinkben is. „Ebben a szekularizált világban talán ez a fontos: először cselekedni kell, szeretni kell egymást, először az isteni jót kell tenni, és ha erre a mozdulatunkra, erre a többletre rákérdeznek, mert rákérdeznek, akkor máris bizonyságot tehetünk hitünkről”.
Steinbach József kiemelte, hogy Gállné Medveczky Borbála szóval, énekkel és cselekedettel is az evangéliumról tesz állandóan tanúbizonyságot. Ezt a szentlelkes cselekvést kívánta továbbra is, amelyhez Isten áldását kérte a lelkipásztorra és a gyülekezetre.

Az alkalmon imádsággal szolgált Farkas Gergely elnökségi tanácsos és Máté László egyházkerületi főjegyző.

Az iszkaszentgyörgyi és isztiméri gyülekezetek lelkipásztori tisztébe Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese iktatta be Gállné Medveczky Borbálát.

A nagytiszteletű asszony életére a jelenlévő palástos szolgatársak kérték Isten áldását.

A beiktatott lelkipásztor az élet legszükségesebb, el nem vehető lényegéről, a Jézus Krisztussal való állandó személyes kapcsolatról prédikált: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” (Kol 2,6-7)

lelkészcsaládban felnőve a hitben való meggyökerezés már gyermekként elindult benne.  A keresztyén hívő életet a növényhez hasonlította, amelyet meg kell gyökereztetni, amit öntözni kell, amelynek éltető táptalaj kell. Ilyen „táptalaj” a gyülekezet közössége, ahol nemcsak meggyökerezni, hanem erősödni is lehet a Krisztusban. Számára erőt adott az a krisztusi ígéret, amely családjában és a gyülekezet közösségében teljesedett be.

„Nem az a baj, hogy különbözőek vagyunk. A baj az, ha elfelejtjük, hogy kik vagyunk, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, mindnyájan az Ő kegyelmére szorulunk” – mondta hozzátéve, hogy elsősorban nem oldalakhoz tartozunk, hanem Istenben egymáshoz és az Ő megváltó kegyelméhez, Krisztushoz. Ha ezt elfogadjuk, akkor nem tehetünk mást, mint hogy szeretjük egymást, és akkor minden egyéb dolgunk ebből a szeretetből indul ki.

A hívő ember hálaadással látja azt a gazdagságot, amit az Úr adott, és tud ebből a mennyei gazdagságból tovább is adni. Nagy szüksége van a világnak arra, hogy adjunk ebből a bőségből.
„Gyökerezzünk, épüljünk, erősödjünk és adjunk hálát. A világ ettől persze nem változik meg, sokszor elkeserítő, amit látunk, tapasztalunk magunk körül, de nem kell kétségbeesni, mert az a fa, amit Isten ültetett, kibírja a viharokat” – zárta igehirdetését Gállné Medveczky Borbála.

Az istentisztelet ünnepi közgyűléssel folytatódott, amelyet Brunner Vilmos, a Székesfehérvár Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora vezetett, aki egyben a szolgatársak nevében is köszöntötte a beiktatott Gállné Medveczky Borbálát.

Az egyházkerület elnöksége és gyülekeztek nevében Dr. Nemes Pál főgondnok köszöntötte a beiktatott lelkipásztort. Úgy fogalmazott, nagytiszteletű asszonyra a hűség a jellemző: hűség a várakozásban, az életben és a szolgálatban. Ezt a hűséget kívánta a folytatásra, kérte a gyülekezetet, hogy ők is ezzel a hűséggel álljanak a továbbiakban mellette.

A Mezőföldi Református Egyházmegye üdvözlését Kovács János főgondnok mondta. A lelkészházaspár évtizedek óta alázattal, szeretettel és hűséggel végezte itt szolgálatát, ismeri egymást a nyáj és a pásztor. „Ha a lelkészválasztás olyan, mint a házasságkötés, akkor most ezüstlakodalomról beszélhetünk” – mondta hozzátéve, hogy ez hálára vezet, hiszen ez az évtizedek után kimondott igen annak a bizonyítéka, hogy a lelkészasszonyban felismerték az Úr Jézus hozzájuk küldött szolgáját, és hogy szeretik egymást.

Gáll Attila polgármester, nagytiszteletű asszony férje a település nevében adott hálát a református közösségért és annak vezetőjéért, akik hatalmas segítséget adnak a falunak.

A testvéregyház nevében Hortyi Gábor atya mondott köszöntőt.
Szabóné Miklós Eszter versmondással, a hittanos gyermekek pedig énekszóval szolgáltak.

Végezetül Vági István, a gyülekezet főgondnoka köszönte meg mindenkinek, hogy együtt ünnepeltek velük, majd szeretetvendégségre invitálta a vendégeket.

Isten áldása legyen Gállné Medveczky Borbála beiktatott lelkipásztor további szolgálatán és az iszkaszentgyörgyi és isztiméri gyülekezetek életén.