Kitartó imádkozás és hálaadás

Befejeződtek a Somogyjádi Református Egyházközség templomának megújítási munkálatai. Az állami támogatásból és adományokból elkészült beruházásért március 28-án megtartott hálaadó istentiszteleten igét hirdetett Steinbach József püspök, aki hangsúlyozta, hogy csak a rendszeres imádság által tudunk krisztusi lelkülettel jelen lenni a világban.

A somogyjádiak 1803-ban épült temploma megújult külsővel állt ellen a márciusi orkánerejű szélnek. 2014-ben már átesett kisebb, részleges felújításon, de szükség volt nagyobb korszerűsítésre. Most frissen készült homlokzattal, új tetővel és felújított toronyórával magasodik a település fölé, este is jól láthatóan, hiszen kivilágítást is kapott.

A mintegy 400 férőhelyes templom renoválására összesen 60 millió forint állami pályázati támogatást kaptak, ami mellé a holland testvérgyülekezet még 2 millió forintot ajánlott fel. A toronyóra újbóli elindításának teljes költségét egy helyi család vállalta.

A somogyi gyülekezeti körzetben szolgáló Riedling-Kovács Szilvia lelkipásztor gyülekezeteiben, Somogyaszalón és Magyaregresen már két évvel ezelőtt adtak hálát a megújult hajlékokért. Március 28-án a somogyjádi reformátusok gyűltek össze Istennek köszönetet mondani templomukért.

A hálaadó alkalmon a gyülekezet örömében osztozott az egyházkerület és az egyházmegye elnöksége, a körzet és a település világi vezetői, a lelkészi kiskör szolgatársai. Igét Steinbach József püspök hirdetett:

„Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek! Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát” (Kol 4,2-3)

Az apostol, mintegy átismételve a levél elején írottakat, kiemeli az imádság legfőbb elemeit. Az imádság Isten népe számára olyan természetes, mint a lélegzetvétel, tulajdonképpen lelki lélegzetvétel. Rendszeres, az igére figyelő, kitartó, éber és hálát adó szó Isten felé. A püspök kiemelte az éberséget, amely a rendkívüli helyzetekben a teljes odaszánást jelenti, annak a felismerését, hogy az adott helyzet megoldása emberi bölcsességen és erőlködésen túl van. „Most, amikor annyi minden előtt állunk Magyarországon – a közegyházban és a világban is – és annyi megoldhatatlan helyzetben… Igen, az egyetlen, legfontosabb eszközünk, hogy éberen imádkozzunk! Könyörögjünk, hogy Isten járjon előttünk, hogy az Ő tökéletes akarata érvényesüljön mindenben, és az lesz nekünk is jó.”

Az imádságban a hálaadás mindig konkrét. Ezen az ünnepi alkalmon azért adunk hálát Istennek, hogy ez a gyönyörű megújult templom hirdeti Isten népének jelenlétét. És tudjuk, hogy a kőház megújulása a lelkiháznak a megújulását is jelzi. Hálaadás azokért is, akik ebben Isten eszközeként részt vállaltak.
Az apostol kiemel még egyet: imádkozni az igehirdetésért, az egyház szolgálatáért. A püspök úgy fogalmazott, hogy az egyház minden tevékenysége igehirdetés, de jelenti ez azt a szolgálatot is, hogy a templom falain kívül is hirdettessék az Evangélium, Isten szeretetének örömhíre: „Imádkozzunk mindannyiunkért, küldetésünkért, hogy szóljuk, éljük, hirdessük az Evangéliumot!”
Az Istennek kedves bizonyságtétel jelzőit is elmondja az apostol: helyes – mindig Isten Igéjéből, az Ő minket szerető kegyelméből, Jézus Krisztusból indul ki, világos – érthető és megszólító módon szól, alkalmas időben – akkor, amikor erre Isten teremt időt és kedvesen – nem erőből, hanem az isteni félő szeretettel. Ha így adjuk tovább az Evangéliumot, az eredmény, az áldás nem marad el; az elvetett mag kihajt, a növekedést Isten megadja.

Steinbach József végezetül rávilágított arra az aktuális kérdésre, hogy miként tudjuk a világ felé egyszerre helyesen, világosan és az alkalmas időben, kedvesen szólni az Evangéliumot. Ezért imádkozni kell, hogy mindannyian úgy tudjunk szólni, hogy általunk Isten Lelke sokak előtt felfedje Krisztus titkát, és ajtót nyisson az Evangélium felé. Ezért újult meg ez a templom is, hogy ebben erősödjünk, dicsőség ezért Istennek!

Az istentiszteleten imádsággal szolgált Farkas Gergely elnökségi tanácsos és Hella Ferenc esperes, valamint zenei és énekszolgálattal vettek részt a hittanos gyermekek.

Az ünneplő közösséget Riedling-Kovács Szilvia lelkipásztor köszöntötte, majd beszámolt az elvégzett beruházásról.
Elmondta, hogy a templom a település legmagasabb épülete, távolról is jól látható, segít a tájékozódásban, valamint kijelöli helyünket időben és a teremtett világban. Hirdeti, hogy itt és most élünk ezen a földön, de folyamatosan lehetőségünk van ahhoz az Úrhoz kapcsolódni és tartozni, aki életünk ajándékozója és megtartója.
Megköszönte az államnak a támogatást, a gyülekezeti tagoknak a felajánlásokat, adományokat, és mindenkinek, aki kivette részét a munkálatokból.

Dr. Nemes Pál főgondnok az egyházkerület elnöksége és gyülekezetei nevében mondott köszöntést. Dávid király hálaimádságát idézve emelte ki a dunántúli reformátusság állhatatosságát, kitartását, amely a somogyjádi reformátusok részéről a templom megújításában is megmutatkozott. A gyülekezet szívére helyezte, mindig legyen szemük előtt, hogy nincs más Isten, csak az Úr Isten és adják ezt a boldog bizonyosságot tovább a következő generációknak is.

Móring József Attila kormánybiztos, a térség országgyűlési képviselője hálával szólt arról, hogy részese lehetett a felújításnak. Kiemelte, hogy nem csupán a falak szépültek meg, hanem a közösség hite, összetartozása és jövőbe vette hite is erősödött ezáltal. A templom tanúja a múltnak és biztos pontja a jövőnek is.

Torma Sándor, a gyülekezet gondnoka a közösség nevében mondott köszönetet felidézve az egyházközség és templomának történetét. Vannak további terveik is a munkálatok folytatására, többek között az épület méltó környezetének kialakítása. Elmondta, a kitartó hittel élő elődöktől kapták örökségül az épületet, számukra ezért is fontos, hogy ők is ezzel a hittel töltsék meg azt és örökítsék tovább az utókornak.