A DURLE tavaszi találkozójáról

A Dunántúli Református Lelkészegyesület (DURLE) március 29-30-án tartotta a Siloám Református Missziói Otthonban tavaszi találkozóját. Az alkalom témája a közegyházi választási ciklus összegzése és értékelése volt.

A Lelkészegyesület rendszeres alkalmai általában konferencia jellegű találkozók, ahol egy-egy adott kérdést az abban elismert szakemberek előadásai alapján járják körbe. Az idei tavaszi összejövetel azonban inkább beszélgetésre épült, szolgatársi, testvéri közösségben eltöltött, egymásra figyelő találkozás volt.

A Kutasiné Molnár Boglárka vezette DURLE minden alkalomra a tagokkal közösen választ témát, a lelkipásztori szolgálatot érintő aktuális ügyekkel foglalkoznak. Az egyházi ciklus utolsó évében ez adott volt: összegzés egyházmegyei és egyházkerületi szinten.

Nyitóáhítatában Brunner Vilmos, a Székesfehérvár Belvárosi Egyházközség lelkipásztora a nagypénteki ige alapján fókuszált Jézus kereszten elmondott utolsó szavára: Elvégeztetett. Mit jelent ez a szolgálatra tekintve, amiben szinte soha nincs meg a befejezés érzése?
Jézus nem a végre utal, hanem arra a jövőre ható eseményre, amelyben Isten tökéletes terve elkészült; a megváltás, a kegyelem kész van. A bűnbánati elcsendesedésben szólít meg bennünket az Ige: nekünk mennyire szenvedélyünk Isten akaratának teljesítése? Csak Ő tudja elvégezni, beteljesíteni az üdvösséges utunkat, mi, emberek képtelenek vagyunk erre. Ez a mi részünk, engedelmesen követni vezetését, a befejezést Ő végzi el. 

Az első nap az egyházmegyék életéről, az esperesi szolgálat értékeléséről szólt, amelyet fórumbeszélgetés vezetett fel. Az egyházmegyei vezetőket, Szentgyörgyi László őrségi, Hella Ferenc somogyi, Gerecsei Zsolt tatai, Imre Bálint mezőföldi, Márkus Mihály pápai és Szabó J. Róbert veszprémi esperest Pálfi Zsuzsanna győri lelkipásztor kérdezte. Szó volt az egyházmegyék fizikai és lelki jellegzetességeiről, a közösségek összetételéről, a környezet és a demográfia adta lehetőségekről. Az örömök és áldások mellett nyíltan szóltak az esperesek a kihívásokról, a ciklus alatt megélt csalódásokról, nehézségekről, azokról a dolgokról, amelyek leginkább próbára tették türelmüket, hitüket. Külön esett szó a lelkészi karról, mennyire egységesek hitbeli – világlátásbeli szempontból, kell-e egyáltalán ilyen egységnek lennie?
Elhangzott, hogy a Dunántúlon nem ezek határozzák meg az egységet, különböző irányzatok jól megférnek egymás mellett. Ezt igazolja az a nyugalom, amelyet minden belső ellentét ellenére áraszt a kerület kifelé, és ez olyan kuriózum és áldás országos kitekintésben, amelynek a megtartásáért imádkozni és dolgozni kell. 

A fórum után a lelkészek és az esperesek késő estig beszélgettek jó hangulatban, testvéri, baráti közösségben. 

A másnap reggeli áhítatot Gilicze Tamás bakonyszentkirályi lelkipásztor tartotta. János evangéliumából idézte Jézus Pilátus előtti kihallgatását. Az ige alapján azt hangsúlyozta, hogy Krisztus országa nem a világi társadalmi rend szerint való, ezért az egyház küldetése sem teljesíthető pusztán világi eszközökkel, támogatással. Minden látható mulandó, minden földi hatalom végleges. A láthatatlanok azonban örökké valók, ebből kiindulva tudunk a láthatóban is hűséggel szolgálni. Az egyház jövőjét nem mi, hanem a krisztusi alap határozza meg. Óva intett a világi módszerekre, formákra való kizárólagos hagyatkozástól, felhívta a figyelmet a világi hatalmakhoz való közelség kockázatára.

Steinbach József püspök harmadik ciklusának utolsó évét kezdte meg. Az egyesület előtt értékelte az elmúlt 18 év püspöki szolgálatát. A három ciklusra mindenek felett hálával tekint vissza, az Úrnak mondva köszönetet a rábízott szolgálatért, amely alatt végig a pásztori vezetésre törekedett.
Őszintén beszélt a püspöki szolgálat teológiai és gyakorlati kérdéseiről, feladatairól, nem hallgatva el a nehézségeket, kihívásokat.
Visszatekintve fogalmazta meg a három ciklus különbségeit. Az első volt számára a legkedvesebb, kevesebb külső feladat volt, így jobban lehetett befelé koncentrálni. Az elnökséggel közösen új programokat indítottak el, melyek a személyes kapcsolatokat helyezték előtérbe. A második ciklus már a pályázatokról szólt, amelyért nagyon hálás, de azok lebonyolítása rengeteg időt és energiát vont el a tartalmi részektől. A harmadik ciklust katasztrófa kezelésnek nevezte: a Covid, a háború és gazdasági válság, a kegyelmi botrány hatásainak megoldására kellett koncentrálni. Ezek az ügyek számos felszín alatt meghúzódó feszültséget is előhoztak.
Mindemellett sikerült az egyházkerület anyagi stabilitását megteremteni, a forrásokat a pasztoráció és a támogatás felé összpontosítani. Az intézmények infrastruktúrája megújult, ezzel együtt az irányvonalak is új lendületet kaptak.
Az elmúlt időszakok tapasztalati alapján fogalmazott meg kérdéseket a jövőre tekintve, mint például az egyházfinanszírozás, a lelkészi egzisztencia, az elnéptelenedő körzetek, a misszió...

A beszámolót követően bensőséges, baráti, testvéri beszélgetés alakult ki a püspök és a lelkésztársak között.

A Dunántúli Református Lelkészegyesület őszre két alkalmat tervez. Elsőként az egyházmegyei jelölő közgyűlések után, várhatóan szeptember 23-ára egy fórumot, ahol a jelöltek mutatkoznak be. Majd ősszel megtartják a szokásos konferenciájukat is, amelyen az Imádság Éve kapcsán az imádság gyakorlatáról lesz szó.