Múzeumok Éjszakája a Gyűjteményekben

Idén is csatlakozott az országos programsorozathoz a Pannonia Reformata Múzeum és a Könyvtár. Míg az elsőnél Egyiptom volt a fókuszban, addig a másiknál a gasztronómia került terítékre.

Az éjszaka mindent izgalmasabbá tesz. Ez volt az alapötlete a hazánkban 2002-ben indult kulturális rendezvénysorozatnak. A Múzeumok Éjszakája azóta évente kerül megrendezésre a Szent Iván-éjhez, azaz a leghosszabb nappalhoz legközelebb eső szombaton. A rendezvényen az ország többszáz intézménye – múzeumok, galériák és kulturális terek – éjfélig látogathatóak.

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek intézményei rendszeresen részt vesznek a Múzeumok Éjszakáján.
Része ez annak a küldetésnek, amelyet a Gyűjtemények szolgálatával felvállalt. Gerecsei Zsolt gyűjteményi igazgató elmondta, bár egyházi kötődésűek az intézmények, de beletagozódnak a társadalmi múzeumi hálózatba. Működésüket tekintve ugyanaz jellemző rájuk, mint az állami vagy más fenntartásban lévő múzeumokra. Ami különlegessé teszi őket, az az itt található lelkiség. „Az a feladatunk, hogy a hozzánk betérő ne csak a feliratból legyen tisztában azzal, hogy ez egy egyházi intézmény. A tárgyak, a dokumentumok által közvetített értékeken túl olyan emberi hozzáállással találkozzon, amely megmutatja azt a többet, amit át akarunk adni. Azt, hogy ez egy keresztyén értékek mentén szerveződő, élő és működő közösség” – mondta az igazgató kiemelve, hogy amit közvetítenek, az az élő egyháznak egy különös szelete.

Ennek a kitárulkozásnak kiemelt alkalma a Múzeumok Éjszakája. A Pannonia Reformata Múzeum pedig valóban varázslatos programot tud kínálni. „Az egyházi múzeumi palettán is kuriózum az, hogy mi valóban a bibliai időkből kiindulva tudjuk megmutatni egyházunk történetét” – mondta Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumvezető utalva arra a valóban különlegességre, hogy Pápán kiemelkedő egyiptomi leletek és egy óegyiptomi koporsó és múmia is van.

Az este fókuszában is Egyiptom állt. Elsőként Halászné Kapcsándi Szilvia tartott egyiptomi élménybeszámolót. A múzeumvezetőnek lehetősége volt kétszer is részt vennie a Magyar Régészeti Misszió tagjaként egyiptomi régészeti kutatásban. Az erről tartott vetített képes előadásában közelebb hozta azokat a fantasztikus élményeit, amelyeket leginkább regényekből vagy filmekből ismerhetünk. Képet kaptunk Egyiptom jelenlegi társadalmi, földrajzi helyzetéről, majd konkrétan szólt a Luxor térségében, az egykori Théba nyugati partján a sírok feltárásának munkálatairól. Személyes tapasztalatain keresztül mutatta be a magyar kutatók munkáját, az ásatás mindennapjait és azokat a különlegességeket, amelyeket egy több mint háromezeréves sír feltárása jelent.

Mint fogalmazott, megható érzés olyan tárgyakat kézbe venni, amelyek évezredeken át rejtve maradtak a homok alatt. Az idei szezon egyik legnagyobb tudományos kalandja számára az volt, hogy leereszkedhetett egy II. Ramszesz korából származó síraknába, és részt vehetett a leletek feldolgozásában, restaurálásában is.

Az est látogatói az ókori egyiptomi hitvilágból kiindulva egy idővonal mentén járhatták végig az utat a keresztyénségig, egészen napjainkig.
A múzeum aktuális időszaki tárlatában, a Cakó Ferenc-kiállításban ezúttal a zene is szerepet kapott. A Refi művészeti tagozatos diákjainak ötlete alapján egyes festményekhez és termekhez kapcsolódó zeneszámok is megszólaltak.

A Gyűjtemények Könyvtára is több éve részt vesz a Múzeumok Éjszakáján. Schilde René könyvtárvezető elmondta, a könyvtárak általában nincsenek könnyű helyzetben, ha más, talán izgalmasabb programokat kínáló intézményekkel kell vetélkedniük a vendégekért. Minden évben kihívás számukra, hogy olyan vonzó műsort tudjanak összeállítani, amely a könyvtár profiljába vág. Idén az országos tematika a gasztronómia volt. Így annak irodalmi vonatkozására csatlakoztak rá.

A két állandó tárlatuk, a Petőfi és Jókai pápai éveit bemutató kiállítás adta végül az ötletet. „Ízekbe zárt történetek - Petőfi és Jókai gasztronómiai megközelítésben” címmel tartottak zenés irodalmi estet. Ebből kiderült például az, hogy Petőfi nemcsak a túróstésztát szerette, hanem a csigát (nem a tésztát, hanem a valódit) is nagyon kedvelte. Jókai pedig nemcsak enni szeretett, hanem műveiben is rendre szerepeltette a számára is kedves különlegességeket. Receptkönyvet is akart szerkeszteni. Bár ez végül nem valósult meg, 1862-ben megjelent "Nemzeti eledeleink" című írásában 36 olyan fogást sorolt fel, amelyeket igazi magyar ételnek tartott.

Ezeket a recepteket a program részeként a könyvtár falain is bemutatták - több olyan is szerepelt közöttük, amelynek nevét ma már alig ismerjük.
Az est során írói visszaemlékezésekből, történeti írásokból szemezgetett Schilde René könyvtárvezető, és nem csak a kedvenc ételek jöttek elő, hanem az étkezéshez kapcsolódó történeteik is megelevenedtek. A prózai szövegek Birkás Zsófia csellókíséretével hangzottak el.

De nemcsak szóval idézték meg az ételeket, a költő és az író két kedvencét, a tepertős pogácsát és a püspökkenyeret meg is kóstolhatták a résztvevők. Akik jöttek is szép számmal és a gasztronómiai élmény mellett megnézték a Petőfi- és Jókai kiállítást és a régi nyomdagép is munkába állt.