Kórházlelkészek találkozója Galyatetőn

„Reménység ellenére is reménykedve hitte…” (Róm.4,18) - Jelmondat, hívó gondolat, bátorítás? Mindhárom és egyik sem, mert annál sokkal több: Isten Igéje. A Római levélből való idézet volt az idei országos kórházlelkész találkozó „mottója”, amely 2009. szeptember 17-19. között került megrendezésre Galyatetőn.

A program témája: „Depresszió, krízis – és a remény”. A társadalomban tapasztalt reménytelenség állapotában, mit jelent nekünk remény-követeknek lenni? - tette fel a kérdést Gál Judit (a kórházlelkészi szolgálat országos koordinátora).
Az éves találkozók egyik célja, hogy a változékony viszonyok között, megismerjük egymás szolgálatát, aktuális szakmai problémáit, és segíteni tudjunk egymásnak azok megoldásában, hiszen egy cipőben járunk (két, jelenleg erősen szorongatott - akarom mondani megszorításokkal küzdő területen; az egészségügyi ellátórendszer és egyház területén), avagy mondhatni egy hajóban evezünk.
Magyarné Balogh Erzsébet az RMK (Református Missziói Központ) lelkész-igazgatója beszámolt a jövő évi tervekről, és az eddig elért eredményekről a misszió területén. Örömmel tapasztaltuk jelenlévőkként, hogy nem vagyunk magunkra hagyva szolgálatunkban, hanem van egy fórum, ahol erővel és lendülettel, sok kitartással képviselve vannak a kórházi szolgálathoz kapcsolódó ügyek is. Magam részéről természetesnek tartom, hogy a gyülekezetekre épülő gondolkodásunkhoz képest más, „új”, korábban talán fel sem tűnő kérdések, lehetőségek, és adott esetben problémák vetődnek fel egy-egy missziói területen. Jó tudni, hogy ezeket megfogalmazza és kimondja valaki.

A találkozó másik célja volt, hogy tudásban is gyarapodjunk, szakmaiságunk fejlődjön. Ebben pedig három remek előadó volt segítségünkre: Dr. Fehér Márk karcagi pszichiáter főorvos; Topolánszkiné Zsindely Katalin budapesti klinikai szakpszichológus; Dr. Bodó Sára debreceni teológiai adjunktus. Depresszióban, lelkünk mélységébe alászállva – krízisben lenni, reménykedve előretekinteni bibliai hitünk szerint. Micsoda különbségek, de melyiket ne ismerné mindenki, élete bizonyos szakaszából, vagy ismerősi, hozzátartozói köréből? Mi a teendő, hogyan ismerjük fel, hogyan tegyünk különbséget, és hogyan tegyünk vallást ezekben az időszakokban? Ezekre kaptunk válaszlehetőségeket.
Visszanéztünk a 2009-es évünkre, és előre is tekintettünk a jövő évre, hitben állva, nem a reménytelenség hangján szólva. Pedig vannak kollégák, akiket nem fogunk már ilyen találkozón látni, mert a leépítésekkel megszűnt a státuszuk; de vannak kórházi vezetők, akik egyre inkább belátják, hogy milyen fontos a lelkigondozói jelenlét, ezért újabb lelkészek szolgálatba állására van kilátás.
Természetesen nemcsak a szellemnek és a léleknek van szüksége táplálásra, hanem a testnek is. Ennek jegyében – házigazdánk gondosságának köszönhetően – jól tartottuk a hasunkat is. És lehet-e őszi időben kihagyni a sétát? A Mátra gyönyörű, a levegőt harapni lehet, a turista szezonon túl békés is.
Így telt el az a rövid két nap, amit együtt töltöttünk. Kihasználva annak minden percét.
Istené legyen a dicsőség a kórházi szolgálat lehetőségéért, hogy betegeknek lehetünk emberei Krisztus példája szerint! S Őt illeti a tisztesség azért is, ha mindeközben Hozzá térnek azok, akikhez küldettünk.


Hegyi G. Katalin
mosdósi kórházlelkész - lelkigondozó

Kórházlelkészek találkozója

Galyatető 2009. szeptember 17-19.

4 fotó található ebben a galériában