A református lét határokon átívelő dimenziói

Adminisztrátor, 2010-09-28 06:00:00

A címben jelzett találkozó előéletéről is érdemes néhány szót ejteni , hiszen jó évvel ezelőtt elfogadta Sisakné Páll Klára , református lelkész meghívását és megtisztelt jelenlétével a gyülekezeti nap alkalmából Bódis Tamás, Szécsiszentlászló (Szlovénia - Muravidék) református lelkésze, valamint gyülekezetének szép számú kísérője.

Ekkor, a szabadtűzön készült ízletes gulyás elfogyasztása, valamint a kürtős kalács sütési fortélyainak megbeszélése közben megfelelő alkalom adódott a két gyülekezet közti kapcsolat szorosabbá tételére.

A kellemes hangulatú találkozó emléke még élénken élt bennünk, midőn 2009 őszén újra viszontláthattuk egymást, immár szélesebb körben, hiszen gyülekezetünk több őrségi egyházközséggel egyetemben meghívást kapott a Szécsiszentlászlón megrendezésre került Presbiteri Konferenciára. Szívet-lelket melengető fogadtatásban lehetett részünk e kedves településen, a református testvérek körében, ahol a test táplálásán túl a szellemünk is magas színvonalú kényeztetésben részesülhetett. Eme jól sikerült találkozó tovább erősítette azon gondolatot, hogy gyülekezeteink ne csupán eshetőlegesen találkozzanak egymással, hanem váljanak rendszeressé együttléteink. Az idő múlása segített kikristályosítani azt az elképzelést, mely szerint június 4-én a Muravidéken, míg augusztus 20-án Szentgotthárdon ünnepelve emlékezzünk meg közösen nemzetünk történelmének meghatározó pillanatairól.

A gondolatokat tett követte és a tettek áldásaként jött létre 2010. augusztus 20. helyett a 2010. szeptember 11-i találkozó: egy bensőséges hangulatú közös istentisztelet, majd az azt követő kötetlen szeretetvendégség. Vendégünk volt ezúttal Bódis Tamás és felesége, társa a hivatásban és az életben, Rozgonyi Emőke, a Szlovéniai Református Egyház lelkészei, továbbá az őket elkísérő gyülekezeti tagok, kiket immár kedves ismerősként üdvözölhettünk köreinkben.

E gyönyörű verőfényes napon Rozgonyi Emőke hirdette az igét, Pál apostol Rómabaliekhez írott levelének 8.14-16 soraiba foglalt mondanivalóját választva vezérfonálul.

A kezdetként feltett kérdésre: ki vagyok én? a magával ragadó prédikáció során lassan kibontakozott a megnyugtató válasz is. A helyes felelethez tudnunk kell, hogy mi a viszonyítási pont, honnan nézünk magunkra: magunk felől avagy Isten felől. Napjaink információ- és hírözönében nagyon ritkán találkozni a testvér kifejezéssel. Pedig a megfelelő válaszhoz vezető úton nagyon fontos tudnunk, hogy mindenkori helyzetünk meghatározza a magatartásunkat. Pál sorai arra irányítják figyelmünket, hogy nem a szolgaság lelkét kaptuk, hanem a fiúságét, nem egy kizárólagos zártkörű társaság tagjaivá kell lennünk, hanem Isten egyenrangú gyermekeiként jó lenne családra lelnünk. Milyen jó is lenne testvérként az atyai szeretetben részesülnünk, az Atyáéban, aki szigorúságával megfedd botlásainkért, de aki ugyanakkor megértésével kegyelmes. Nem azért, hanem annak ellenére szeret bennünket, hogy bűnösök vagyunk.

A nagytiszteletű asszony mély gondolatokat elindító beszéde, majd a zsoltár megnyugtató dallamát követően kötetlen hangulatú, szívélyes együttlétre kerülhetett sor a szeretetvendégségben, utat , teret engedve a további tervezgetéseknek, együttgondolkodásnak.

Továbbszőve az elhangzottak gondolati fonalát így vagyunk, így kellene lennünk egymás református testvérei hitben, lélekben, szeretetben, mely érzések képesek átívelni a fizikai országhatárokat, hogy megtartsanak bennünket, megtarthassuk egymást nemzetként. Hisszük, hogy e bimbózó kapcsolat áldássá válik mindkét gyülekezet számára.

„Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk"

Dr.Klósz Beáta

Presbiter

Szentgotthárdi Református Egyházközség