"Ez a hajó nem visz súlyos terheket"

A várpalotai gyülekezet ebben az esztendőben is családi csendeshetet tartott Zselickisfaludon. Augusztus. 3.-8. között ismét elutaztunk egy kis feltöltődésre, erőgyűjtésre.

Nagy munka után voltunk, már befejeztük templomunk felújítását, készültünk a hálaadó istentiszteletre. 30 ember, 3 és 82 év között egy hétig együtt volt az Ige körül. Énekeltünk, kirándultunk, ping-pongoztunk, ismerkedtünk egymással. Az idei évben az Apostolok Cselekedetei 27. fejezetét vettük sorra. A bibliatanulmányozáson, énektanuláson kívül volt meditáció egy-egy mindennapi életünkkel kapcsolatos kérdésről, az esti áhítatot pedig a gyülekezet tagjai közösen tartották. A nagy fa alatt kint a szabadban - kis túlzással - „irodalmi szalont" is létrehoztunk: G. Marquez: Egy hajótörött története c. kisregényét kezdtük el felolvasás formájában. De szóljanak ezekről a napokról maguk a résztvevők:

***

„Azt hittem, ez a csönd nem nekem való, de megnyugtat. Örülök, hogy eljöttünk a gyerekekkel és megismerhetem a gyülekezet tagjait"  (Vica)

„½ 2 körül megérkeztünk. Nagyon jó újra itt lenni!"  (Irén)

„Harmadika, délután ½ 3. GPS segítségével is képes voltam eltévedni. Egyetlen mentsváram egy csillag és a vágy a nyugalomra, egy kis falura, a gyülekezetem ismert és még ismeretlen, ám feltétel nélkül szeretett tagjaira. Elkezdődött a lelki épülésünk, felolvasás, közös imádkozás, éneklés, ping-pong, úszás, beszélgetés. És finom kaják! Volt egy pár ember, akinek a nevével nem voltam tisztában. Ismerjük egymást, mert vasárnaponként biccentünk, mosolygunk egymásra. A „nagy család" ugyan látványos és szemet gyönyörködtető, de ez a kis csoport lelkiekben sokkal gazdagabb.... Péntek van. Megnyugvást, valóban lelki csendes napokat éltem át. Választ kerestem és kaptam is úgy a gyülekezeti tagoktól, mint az imádságokban Jézustól, Istentől. A délután folyamán összeültünk a templomban, ahol énekelgettünk frissen tanult spirituálékat, énekeskönyvi énekeket. Jövőre remélem lesz folytatás!" (Gyuri)

„Már nagyon vártam, hogy újra találkozzunk Zselickisfaludon, és felszálljunk a jelképes hajóra. Ez a hajó nem visz súlyos terheket, mert az áhítatok és a ritmusos énekek felszabadítják a lelkeket, és a hajó nem süllyed el, hanem siklik a vizen".  (Csilla)

„Ebben az évben kis családommal jöttünk - mindenki itt van. Most feltöltődünk - hazavisszük a nyugalmat, békét, türelmet, szeretetet, hogy otthon ezt mindenki felé a környezetünkben szétoszthassuk". (Becsághék)

„Óh, Zselic! Ki vagy, mi vagy te? Hogy a rekkenő hőségben dombjaid közt „hajózva" Kisfaludon hűvös révet adsz?

A kis papírcsíkokon lévő kérdésekre adott „válaszok" a késő esti órában is oly izgalmakat adtak, amelyben meghallhattuk magunk és mások lelkének rezdülését" (Gyuszi)

„Délután megemlékeztünk elhunyt református testvérünkről is, akit ezen a napon kisértek Várpalotán utolsó útjára. Majd meditáltunk a halállal és a halál utáni élettel kapcsolatos kérdésekről.

Az idén sem maradt el a szalonnasütés. A férfiak szakadó esőben ugyan, de elkészítették a tüzet. Ezalatt az asszonyok a konyhán tepsiben elkezdték sütni a szalonnát. Mire félig megsült, az eső elállt, így a szalonnák nyársra kerültek, és a tűz mellett a szalonnával együtt mi is kellemesen füstszagúak lettünk. A jó hangulat hajnali 2-3 óráig tartott." (Éva, Evelin, Sanyi)

„Jó volt köztetek lenni, szívesen emlékszem majd vissza az itt eltöltött napokra. A dudari gyülekezet nevében kérem Isten gazdag áldását rátok és a további munkátokra" (Óma Zsuzsa)

„Jó volt játszani Matyival és Sárával, ugyanakkor példaértékű Bözsike néni frissessége is" (aki 82 éves) Anikó, Márton

Nagyon örülök, hogy eljöttem, szinte új erőre kaptam a fiatalok között élmény minden perc. Remélem, hogy jövőre a gyerekek is eljönnek" (Bözsi néni)

„A nyugalom, a szeretet hatja át itt az embert. Hiszem, hogy ez a pár nap, mint egy erős lelki muníció jól jön az elkövetkezendő, előttünk álló csatában. Felidézve a kedves pillanatokat, vissza-vissza térhetünk a béke szigetére, az Úr ölébe. Hála és köszönet mindenért!" (István)

És természetesen köszönjük Bellai Zoltán nagytiszteletű úrnak és Erikának, az otthon munkatársának, hogy ismét itt lehettünk.

Lukátsné Orovicz Piroska

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/veszpremiem/hir/mutat/280/