„…jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát.”

1Péter 2,13-25. Ez akkora lecke, amit mi keresztyének még nem tudtunk igazán megtanulni. Jót cselekedni mindenkor, mindenkivel (Galata 6,10)! A rosszra is jóval felelni. Ha megütnek, odatartani a másik arcunkat is (Máté 5,39). Imádkozni a minket üldözőkért. Tűrni a kárt (1Korinthus 6,7). Nem harcolni magunkért. Nemet mondani minden értelmetlen konfliktusra és agresszióra.

Mindez olyannyira ellenkezik az ó-emberünkkel, hogy minden porcikánk tiltakozik ellene. Mi kézbe akarjuk venni az életünket. Pedig Isten Igéje mindkét szövetségben mást mond: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg” (2Mózes 14,14). A legszentebb aktivitás ez a szentlelkes passzivitás: minden Úrtól való jónak forrása. Az igazi szabadság titka is ez. Nem arra vagyok szabad, hogy önmagamat képviseljem a másik ellenében, és így szabadságomat saját gonoszságom takarójául használjam (15), hanem szabad vagyok arra, hogy ettől kezdve ne csak önmagamnak éljek. Ez a megtért ember valóságos boldogsága.