"Számomra a nyitottság és a bizonyosság összetartozik" - beszélgetés Steinbach Józseffel

Ahogyan az elmúlt évben, úgy ennek az évnek a végén is visszatekintésre kértük egyházkerületünk vezetőit. A beszélgetések karácsony előtt készültek, így még az interjúalanyok karácsonyi gondolatait is olvashatják. Dr. Huszár Pál karácsonyi köszöntőjét és év végi visszatekintését december 24-én olvashatták, most a Steinbach Józseffel készült beszélgetést adjuk közre, melyben az elmúlt év örömei, nehézségei, a következő év feladatai mellet egy villanyvasútról is szó esik.

Milyen érzések, gondolatok fontosak az Ön számára ezen a karácsonyon?

Az ünnepi szolgálatokra készülve, mindig keresem Urunk aktuális üzenetét, és főként azt, hogy ezen a karácsonyon hogyan kerülök közelebb a karácsonyi evangéliumhoz. Két karácsonyi igehirdetésem gondolatmenetét, lecsupaszított vázát szeretném ide helyezni, e kérdésre válaszolva:
Szenteste a Titusz 2,10-14 szólított meg: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden ember üdvösségére”.
Szenteste szóltam Isten üdvözítő kegyelme megjelenésének tényéről (Titusz 2,11). Ez történeti tény és bizonyosság egyszerre. Isten üdvözítő kegyelme megjelent abban a Jézusban, aki Krisztussá lett, és aki önmagát adta érettünk. Karácsony nagypéntek és húsvét összefüggésében érthető. Ennek a ténynek e világra, földi életünkre, és az elkövetkezőkre irányuló következménye van.
Karácsony tényének e világi következménye (Titusz 2,12): nevel, negációkban megfogalmazva arra, hogy tagadjuk meg a hitetlenséget és a világi kívánságokat, pozitívumokban megfogalmazva arra, hogy józanul, igazságosan és kegyesen éljünk előtte. A világi kívánságok megtagadása magyarázatra szorul, hiszen annyi kívánság és vágy fogan meg a hívő emberben is, annyi gondolat villan át rajtunk is. Nem a kívánságok elfojtásáról, de nem is kiéléséről van szó, hanem arról, hogy szembesülhetek az Isten színe előtt minden vágyammal, mert a kívánságokat nem elfojtani, nem kiélni kell, hanem az Isten színe előtt feldolgozni, aztán az Ő akaratának patikamérlegére helyezve mondhatok azokra igent, vagy az Ige szerint határozott nemet. Ez is karácsonyi evangélium, hogy Isten üdvözítő kegyelmének megjelenése óta lehet így feldolgozni a kívánságokat. A kívánságok megtagadása tehát nem automatikus „nemet” jelent, hanem Isten színe előtti feldolgozást.
Karácsony tényének az elkövetkezendőkre irányuló következménye (a karácsony eschatologiai távlata) pedig az, hogy „várjuk a mi Urunk dicsőséges eljövetelét” (Titusz 2,13), aki teljessé teszi azt, ami a hívő ember számára sem teljes itt, mert a hívő is csak "előízt" kap az eljövendőből. Egy idős, egykor almádiban nyaraló gyülekezeti tagunkat látogattam meg Budapesten advent idején, aki egyedül, 86 évesen is hitben jár, de mégis azt éli át, hogy minden perc elviselhetetlen kín a számára, így egyetlen imádsága a Biblia utolsó előtti verse: "Jövel, Uram Jézus" (Jelenések 22,20). Karácsony óta, mindenki, aki az evangélium örömét átélte, és mégis tapasztalja e világ, és saját élete hasadtságát (Pannenberg), a "már igen és még nem" (Barth) feszültségét, annak szívéből joggal fakad fel ez az imádság, legyen idős, vagy fiatal. Ezzel a könyörgéssel a hívő ember a "sokkal inkább jobbért" (Filippi 1,23) imádkozik, miközben nagyon is szereti ezt a világot, és a földi életet az Isten hatalmas ajándékának, de ugyanakkor a maga helyén kezelve „előszobának” tartja.

Karácsony első napján a Korinthusi második levél 5,20 alapján hirdettem az Igét: „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel”. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot megosszak az olvasókkal.
Karácsonykor az angyali seregek kiváló teológusként kapcsolták össze Isten dicsőségét és az emberek békességét (Lukács 2,14): ahol Isten jelen van, ott békesség tapasztalható; vagyis Isten dicsőséges jelenlétének konkrétuma a békesség.
Ezzel szemben a ma embere tele van békétlenséggel: perben áll Istennel, önmagával, és a másik emberrel; mindenki ideges, türelmetlen, minden „pulzál” bennünk és körülöttünk. A „tevékenység – kényszer” ennek a békétlenségnek tünete, nem merek megállni, mert akkor szembe kell néznem Isten nélküli életem ürességével, és az rettenetes.
Mai igeszakaszunk is azt hirdeti, hogy meg kell és lehet békülni Istennel, önmagunkkal, és egymással. Pál apostol gyönyörűségesen fogalmazza meg ezt a lehetőséget: „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel” (2Korinthus 5,20)!
Aki Istennel megbékült, az békességet nyert, mert egyszer és mindenkorra az Úrra bízta életét, és újjá lett számára minden, elsősorban ő maga újult meg (2Korinthus 5,17).
Az Úr pedig békességszerzővé teszi az újjászületett embert. Jézus Krisztus békességet szerzett, és ránk bízta a békéltetés szolgálatát, hogy ezentúl ne test szerint ismerjük az embereket (2Korinthus 5,16) eredményeik, pozíciójuk, hatalmuk, pénzük, szokásaik, külsejük alapján, hanem hívő emberként, a saját kapcsolatainkat rendezve, nyitottak lehessünk minden ember felé, hogy odaszerethessük őket a Krisztushoz!

Más-e valamiben ez a karácsony, mint a korábbiak?

Minden ugyanaz, de mégis minden évben más, mert újból eltelt egy esztendő; hálát adunk, hogy tart még számunkra az Úr kegyelmi ideje, nem történt velünk nagy baj, szolgálhatunk, tapasztaljuk az Úr szeretetét!
Kerületi feladatok foglaltak le bennünket szinte az ünnep küszöbéig, így nem sok idő volt ráhangolódni az ünnepre, illetve a kerületi teendőkből szinte átmenet nélkül találtam magam a gyülekezeti ünnepi szolgálatokban.
Közben ellopva innen onnan az időt, próbáltam a rám tartozó karácsony előtti gyülekezeti szolgálatokban is helyt állni: idősek látogatása, betegek úrvacsorája hittanos hétvége, adventi felkészítő alkalmak, adventi koncertek és szeretetvendégségek.

Bocsánat, hogy még valamit megemlítek! Ne nevessenek ki, és ne vessenek meg érte! Abban más ez a karácsony, mint a többi, hogy családomtól kaptam egy ajándékot, amire 46 éve vágytam, és eddig soha nem kaptam meg, most teljesült: egy karácsonyfa alatt körbe-körbe sikló villanyvasutat. Gyermekkoromba nem várt ilyen ajándék, aztán gondoltam, majd veszek a gyermekeimnek (így magamnak), de valamiért ez is elmaradt. Most van villanyvasutam – nem is a vasút a lényeg, ugye értik, hanem ez az ajándék elfedett, de mégis eleven érzéseket, emlékeket hozott elő belőlem, valami olyat, amin soha nem lesz úrrá a múló idő, valami „krisztusit”.

Vissza tudott-e már tekinteni az elmúlt évre?

Ez az interjú késztet arra, hogy ezt a visszatekintést most alaposabban és konkrétabban is megtegyem. Az értékelés nem az én feladatom, illetve a további kérdések egyfajta értékelésre is kérnek, ezért itt néhány számadatot szeretnék közzétenni.
Részletes szolgálati naplót vezetek, napra és órára lebontva mindenfajta tevékenységet.
2010-ben, a szolgálati naplómban 1062 programpont szerepel.
Az egyes tevékenységeket besorolom. Csak érdekességként közlöm, hogy a kerületi tevékenységek során az alábbi szolgálati fajták különíthetők el (betűrendben): beiktatás, bemutatkozó találkozás, egyházkerületi közgyűlés, egyházkerületi tanácsülés, egyházmegyei közgyűlés, elnökségi tanács, előadás, előadói találkozás, esperes gondnoki értekezlet, evangélizáció, generális konvent, generális vizitáció, gondnoki konferencia, gyülekezeti találkozás, hivatali munka, igazgatótanács, igeszolgálat, intézményi találkozás, konferencia, közegyház, külföld, lelkészértekezlet, lelkészszentelés, lelkésztovábbképző, média, nyakkendő nélküli látogatások, ökumenikus istentisztelet, protokoll, PRTA, publikáció, REND, rétegtalálkozás, személyes találkozás, szöveggondozó bizottság, tárgyalás, tudományos munka. – Nyilván még finomabban is lehetne tagolni a tevékenységek fajtáit. Ebben a besorolásban a gyülekezeti tevékenységek nem szerepelnek.
Egy diagramot is készítettem, hogy milyen százalékban fordulnak elő az egyes tevékenység-fajták, igen érdekes, de ezzel nem szeretném fárasztani az olvasókat.

Mi volt az elmúlt év legemlékezetesebb eseménye?

Ezernyi villanás elevenedik meg bennem egyszerre, ahogy ezt a kérdést elolvastam. Néhányat ezek közül, minden magyarázat nélkül megemlítek, és a további kérdésekre válaszolva, folytatom majd a sort:
Mindenképpen a pápai REND mozzanatai ugranak be elsőként, aztán a gyülekezeti találkozók, konferenciák, de említhetem az ökumenikus imahét jéghideg templomait, néhol a lilára fagyás határát, és mégis az Ige melegét: Veszprémben, Pannonhalmán, Esztergomban. Szombathelyen, Székesfehérváron, Kaposváron, és a budapesti jezsuitáknál…

Emlékezetesek továbbá az utazással kapcsolatos élmények, egyike ezeknek február 13-án történt, amikor cudar idő volt, a rádió bemondása szerint senkinek nem ajánlották az autózást, és mégis megjártuk Komáromot (Presbiteri Konferencia), Köveskált (Szűz Károly temetése) és Pápát (gyülekezeti bál), hála legyen az Úrnak, mindezt baj nélkül tehettük.

Mi volt az elmúlt év legörömtelibb eseménye?

Kerületi szinten nekem a gyülekezetekkel való találkozások a legörömtelibbek, ezeken mindig felüdülök, a beszélgetések, egymás hite általi épülések igen fontosak. 2010-ben is számos ünnepi alkalmon, gyülekezeti találkozón, hálaadó istentiszteleten, beiktatáson vehettünk részt. Jártam a veszprémi egyetemi gyülekezetben (01.05, 03.30), Tapolcafőn (02.04), Komáromban (02.13), Pápán (02.13), Bécsben (02.20-21), Kömlődön (03.05), Csurgón (03.19, 10.28), Pápán (05.08), Nagykanizsán (05.16), Kőröshegyen (06.05), Magyarföldön (06.19), Öcsön (07.04), Balatonarácson (08.01), Ötvöskónyiban (08.15), Sopronban (08.19), Bábonymegyeren (08.21), Lábatlanban (08.22), Szabadhidvégen (09.25), Bajánsenyén (09.18), Iszkaszentgyörgyön (10.16), Magyaralmáson (10.17) Esztergomban (10.24), Felsőőrön (10.31), Töltéstaván (11.14), Felsőmocsoládon (11.27).
Örömteli volt együtt lenni szolgatársaink beiktatásán: a zánkai (06.06), nagyatádi (09.05), kisbéri (09.19), balatonszabadi (09.25), kadarkúti (11.06) beiktatáson, és a felsőőri reformációi istentiszteleten (10.31).
Közben a hivatalos Generális Vizitációkra is sor került Győrben (05.09), Székesfehérváron (05.30), Zalaegerszegen (06.06), Tatabányán  (09.19), Veszprémben (10.10), és Marcaliban (11.07).
Előadásokat tartottam: Nagykanizsán (01.15), Tóalmáson (02.05), Budapesten (02.08), Pápán (KÉSZ – 02.12), Bakonybélben (04.10), Polgárdiban (Mezőföldi lelkészértekezlet - 04.27), Vizsolyban (05.29), Révfülöpön (06.29), Pápán (SDG – 07.06), Neszmélyen (Pasarét – 08.11), Sárospatakon (09.17), Szigetszentmiklóson (10.30), Vácon (11.17), Pápán (Kávéház – 12.01), Pápán (Polgári kör – 12.09).
Az év elején befejeztem az un. „bemutatkozó látogatásokat” Gáncs Péter evangélikus püspöknél járva (01.12), illetve a Megyei Közgyűlések elnökeinél (Szombathely – 02.02; Kaposvár – 02.09; Tatabánya – 02.12; Székesfehérvár – 03.16)
A nyakkendő nélküli látogatásokat a tavasz folyamán befejeztük. 2010-re még két egyházmegye maradt, a Tatai Egyházmegyét februárban, a Somogyi Egyházmegyét áprilisban és májusban látogattuk meg, az egész sorozatot május 10-én, Kőröshegyen fejeztük be.

Még az idén elkezdtük az Intézményi Találkozókat, Csurgón, november 24-én, amelyeket jövőre folytatunk. A lehető legjobb szervezésben próbáltunk jelen lenni az oktatási intézmények ünnepségein (04.18 – Kaposvár), ballagásain (Székesfehérvár – 05.30), évzáróin, évnyitóin (Tata – 08.29; Papkeszi – 08.30; Csajág – 08.31; Pápa – 09.01), szalagavatóin (Pápa - 11.13), adventi alkalmain (Tata – 11.29), egyéb találkozásokon (Enying – 09.24).
Kiemelkedő élmény volt a REND Pápán (06.25-27)! Alapvető kérdés maradt azonban a rendezvény és a kiértékelés után is, hogy ez a református fesztivál maradjon inkább „belterjes” református találkozó, vagy vállaljunk valamiféle, nehezen definiálható, és könnyen kritizálható „nyitást”, ha pedig ezt tesszük, hogyan vállalhatjuk fel közösen, és hogyan szervezhetjük meg a lehető legjobban, és református kegyességünkhöz méltóan ezt a nyitást.
Nagy öröm volt számomra, hogy kerületi szervezésben, kreditelve folytatódhattak a lelkész-továbbképző tanfolyamok (04.06-09). A REND mellett meg kell említenem más kerületi szervezésű konferenciákat, úgy, mint a dunántúli református orvosok találkozóját (10.02), a kerületi ifjúsági találkozót (07.12-17), a papnék találkozóját (11.20), műemlék konferenciát (10.12). A Lelkészegyesület és a Doktorok Kollégiuma 2010 augusztusában Pápán tartotta éves konferenciáját, így ezek szervezésében is adatott bőven feladatunk.

Nekem személy szerint sokat jelentettek azok az evangélizációs sorozatok, amelyeket Sajószentpéteren (05.12-14) Borbély János szolgatársam meghívásának; Dudaron (10.25-27) Kálmán István szolgatársam meghívásának, és a Budapest-Budahegyvidéki gyülekezetben (11.22-26) Dr. Szabó István püspök úr meghívásának eleget téve tarthattam. Ebben az esztendőben szolgálataimat a 18. zsoltár határozta meg, hiszen 18 igehirdetést mondhattam el ebben az esztendőben e zsoltár alapján.
Kárpát-medencei szinten mindig öröm az egymással való találkozás. Egyházkerületünk vezetése a tavalyi év végén Kárpátalján és Felvidéken járt, az idén folytattuk ezt a sort ismét Kárpátalján (január végén – 01.28-30), majd az ősz folyamán (október elején – 10.04-05) Kolozsváron és Nagyváradon jártunk. Csűry István püspök úr azóta viszonozta is a látogatást, miközben egy nagy összegű adományt is átadtak az árvízkárosultaknak. Emlékezetesek a Generális Konvent Elnökségi Tanácsainak tanácskozásai Budapesten, Bácsfeketehegyen, Rév-Komáromban, Nagyváradon. Emlékezetes voltak a tavaszi Kassai, Nemesbődi (03.14) és Zselízi (06.04) szolgálatok.

Mi volt a legszomorúbb esemény?

A viharkárok mellett nyilván az iszapkatasztrófát kell megemlítenem. Mindkét esetben köszönjük a gyülekezetek erő feletti adakozását.

A mindenható Isten hazahívta közülünk Kövy Zsolt főigazgató urat, aki a legnehezebb időkben is Urunk hűséges őrállója volt Pápán.
Nekem személy szerint egész évben sok imádsággal teli fejtörést okozott a Tótvázsonyi Otthon jövője, végül mindent körüljárva, átgondolva, magam is beláttam, hogy nincs más megoldás, mint az a határozat, amit végül is az Egyházkerületi Közgyűlés, Komáromban október 29-én meghozott.

Mi volt a legnagyobb eredmény és mi volt az, amit kudarcként élt meg az elmúlt évben?

Én Isten iránti hálával nagy „eredménynek”, inkább így fogalmazok, ajándéknak tartom a mindennapi feladatok kezelését, erőben való megélését. Az Egyházkerület nagyobb bajok nélküli működtetése, kezelése kegyelmi állapot. Hálás vagyok azért, hogy 2010-ben is megsegített bennünket az Úr, és talán (?) elmondhatjuk, hogy a „kelleténél jobban nem szégyenültünk meg”.
A sok „kis eredményről”, inkább történésről, eseményről a Dunántúli Református Lapban folyamatosan hírt adtam.
Büszkék vagyunk Kiadványainkra, a Dunántúli Református Lap mellett különösképpen arra, hogy a Lukács evangéliumát a kerület lelkipásztorai igehirdetésekben feldolgozták. Megjelent továbbá a tavalyi egyházkerületi jegyzőkönyvek és püspöki beszámolók szerkesztett kötete, Boross Géza esketési igehirdetés vázlatait tartalmazó füzet, a Karácsonyi jelenetek gyűjteménye, és a jövő évi, napi Igéket tartalmazó határidő napló. Köszönet Köntös László főjegyző úrnak ezen a területen is kifejtett rengeteg munkájáért.
Külön hálás vagyok azért, hogy az egyházkerület vezetése egyetértésben, szeretetben tud együttmunkálkodni a közös ügy érdekében. Köszönöm mindenki szolgálatát, gondolva a hűséges gyülekezeti tagokra, lelkipásztorokra, presbiterekre, gondnokokra, testületi tagjainkra, zsinati képviselőkre, intézményeinkben szolgálókra, a Püspöki Hivatal munkatársaira, a kibővített elnökségre.
Jövő év elején átadjuk a Kehidkustányi Idősek Otthonát. Ezen a területen Bellai Zoltán főtanácsos urat illeti a köszönet, mint ahogy az eddigi MVH-s pályázatok sikeres lebonyolításáért is.
Kudarcnak elsősorban azt élem meg, hogy nehezen haladunk érdemi ügyekben, mert a napi ügyek felemésztik a lényegi haladást! Ebbe egyenlőre nem vagyok hajlandó beletörődni.

Mit vár a 2011. esztendőtől?

December 28-án egyeztető megbeszélést tartunk a jövő év legfontosabb feladatait illetően, majd január 4-én az új évet mindjárt esperes – gondnoki értekezlettel kezdjük, és január végén még Tanácsülést is tartanunk kell, tehát már ez év végén megkezdődik az érdemi munka, a jövő évet illetően!
Tőmondatokban összeírtam, hogy jelenleg milyen munkákban vagyunk, és mit tervezünk a következő esztendőben, egészen vázlatosan hadd osszam meg az olvasókkal ennek a tervezetnek legfontosabb elemeit, hangsúlyozom, a teljesség igénye nélkül!
Adminisztráció – Igazgatás:
Hivatali napok, havonta munkatársi értekezlet a hónap első hivatali napján, havi pénzügyi megbeszélés.
Fontos igazgatási területek: személyi, oktatási, ingatlanok, gazdasági, gépkocsi, adminisztráció. Előadói rendszer átgondolása.
Testületek: esperes – gondnoki értekezletek, Egyházkerületi Tanácsülés, Egyházkerületi Közgyűlés, informális tanácsülés, egyeztetés a zsinati képviselőkkel, jelenlét egyházmegyei közgyűléseken, lelkészértekezleteken, testületek által meghozott határozatok végrehajtása.
Közegyházi feladatok: Elnökségi Tanács, Zsinati Tanács, Zsinat, MEÖT, Generális Konvent, Szöveggondozó Bizottság.
Iszapkatasztrófa áldozatainak összegyűjtött pénz felhasználása a kuratórium döntése szerint.
Pásztoráció:
Intézményi látogatások.
Nyugdíjas lelkészek látogatása (2011-2012).
Generális vizitációk, kisvárosokban.
Gyülekezeti találkozók, ünnepi alkalmak, beiktatások, hálaadó istentiszteletek, gyülekezeti napok, találkozók.
Mentálhigiénés szolgálat beindításának lehetőségei: házassággondozás, családgondozás, lelkigondozás, lelkészek lelkigondozása, szupervízió, neurotikus esetek hívő szakemberrel való kezelése…
Személyi kérdések:
Lelkészekkel való kapcsolattartás folytatása, elmélyítése: 2011-ben kiemelt téma a lelkészi egzisztencia kérdése, lelkészértekezleteken való jelenlét, kerületi lelkészértekezlet kérdése, születésnapi köszöntők, karácsonyi levelek, lelkész-szentelés, közös lelkészképesítés, problémás személyi kérdések.
Misszió:
Nagyvárosi misszió: Győr, Tatabánya, Székesfehérvár.
A kisvárosi, kistelepülési misszió életszerűen, és lehetőségszerűen folytatódik.
Cigánymisszió (Istvándi).
Kórházmisszió.
Rádiómisszió kérdése.
Kerületi konferenciák: gondnoki konferenciák, kerületi presbiteri konferencia (Presbiteri Szövetséghez csatlakozás), papnék találkozója (tavasszal még két – két egyházmegye), lelkésztovábbképző, Kerületi hittanos és ifjúsági találkozó (legyen-e az idén kerületi ifjúsági találkozó, mivel a „Csilllagpont” a mi területünkön kerül megrendezésre), kerületi orvos találkozó, kerületi jogász találkozó, REND előkészületek, kerületi nyugdíjas konferencia. Kántorképző.
Iránytű zenekar missziói szolgálata.
Missziói, megújulási mozgalmakkal való kapcsolat kiépítése: református cursillo, alfa kurzus, református dicsőítő mozgalom…
Oktatás:
Pápai Gimnáziummal kapcsolatos feladatok.
Pápai Református Teológiai Akadémia: az építő kapcsolat fenntartása, továbbépítse, gyakorlati hetek megszervezése, milyen egyéb képzést lehet behozni a rendszerbe, egyetemmé válás kérdése, PRTA és a Gimnáziumok együttműködése.
Egyéb oktatási kérdések, itt nem részletezem…
Egyéb kapcsolattartás az Oktatási Intézményekkel: évnyitók, évzárók, ballagások, szalagavatók, egyéb ünnepségek.
Épületek – Infrastruktúra:
Nagy projektek (PÁPA!!!). A pápai nagy projekt az első és legfontosabb: gimnázium épülete, fiú kollégium, ótemplom, könyvtár, levéltár, laktanya épülete…Minden további projekt fontos, de csak az előbbi prioritását élvezve futhat.
Kiemelt konferencia ingatlanok: Balatonfüred, Kehidakustány, Balatonfenyves (országos egyházi tulajdon).
Veszprémi székház.
Eladható ingatlanok ügye.
Pályázatok: MVH és egyéb pályázatok.
Egyéb ingatlan problémák: badacsonytomaji templom…
Műemlék konferencia hozadéka?
Kommunikáció:
Állandó feladat: DRL, honlap, jegyzőkönyvek, igehirdetés kötet, határidőnapló.
Tervezett kiadványok listája még kialakulóban: nyugdíjas lelkészek igehirdetés kötete, Farkas József kötet, kerületi kórus CD, Köntös László tanulmányainak gyűjteménye, Huszár Pál Kálvin tanulmányai, Mátyás Lajos templomfestményei, ha az egyházkerületről szóló füzet ismét megjelenik bele kell dolgozni a leporellókat…
Országos, Kárpát-medencei médiában való részvétel kérdése.
Szociológiai és életképességi tanulmány.

Végezetül mit kívánna önmagának, szolgatársainak, olvasóinknak?

Szolgatársaimnak további hűséget, bizonyosságot és áldást! Nagyra becsülőm lelkésztestvéreim kitartását, hűségét, nagyon sok igazán értékes ember szolgál ebben az egyházkerületben. Nagyon fontos a „kevésen” való hűséghez fűzött jézusi ígéret. A hűség mellé az Úr adjon mindig erősebb bizonyosságot Őbenne, és abban hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban. Mindezek mellé az Úr adja nekünk 2011-ben is az Ő mindenre elégséges áldását, akkor nagy baj nem történhet!
A gyülekezeteknek – olvasóknak erőt az odaadó szolgálathoz, azon a helyen, ahová az Úr állította őket; több odafigyelést egymásra családban, munkahelyen, gyülekezetben; hitünkben erősödést, és mindenekelőtt a ma embere megszólításának képességét…
Magamnak: Remélem, nem azért írok erről hosszabban, mert önző vagyok, hanem mert a saját bőrömben élve erről tudok a legtöbbet mondani. Imádkozom azért, hogy a rám bízott feladatot erőben, bölcsességben, szeretetben tudjam végezni, mindenben az ügyet nézve, Egyházkerületünk, gyülekezeteink, intézményeink, szolgatársaink javát, mindezek felett az Isten dicsőségét szolgálva. Legyen időm elcsendesedni, ezért nagyon hálás vagyok az „Ige mellett”’ rovatért, amely kényszerít naponta újból és újból odaállni az Ige világosságába. Emellett kérem az Urat, hogy legyen időm Teológiát olvasni, hogy az egyházvezetés „szárazságában” se apadjon ki a teológia tudománya iránt érzett szeretetem. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy legyen időm a teológiai ismereteimet más területen is elmélyíteni. Ezért kivételezett alkalomnak tartom, ha a teológiai mellett valami más, „nem teológiai” területen is járhatok: most Márai „Egy polgár vallomásai” által épülök, közben Milan Kundera egy regényét olvasom, és emellett tanulmányozom Beethoven életművét (amellyel egy 82 CD-t tartalmazó összkiadásban megajándékoztak), amikor pedig másra éppen nincs figyelmem, akkor az értékes könnyűzene is leköt. Számomra a nyitottság és a bizonyosság összetartozik. Uram add meg 2011-ben az idő még bölcsebb beosztását, és azt, hogy a „kis gyülekezetre”, a családra is jusson idő.