Nem maradtál egyedül - Újévi gondolatok

Olvasandó: I.Mózes 28:10-22.
Az új év nem azt jelenti, hogy a nullpontról indulunk. Jákob sem volt ebben a helyzetben. Egyedül maradt, a sivatagban volt, körülvette a félemetes éjszaka. Mögötte volt eddigi életének megtett útja. Születésétől fogva a megkülönböztetett szeretetet járta, és hogy visszaélt vele!

S mennyi minden történt, míg Jákób ideért, ehhez az éjszakához. Nem csak az elkényeztetett szeretet, hanem a testvér és testvér között hiányzó összhang, apjának megcsalása, az áldás megszerzése. Végül a menekülés. Nem látja többé édesanyját, Rebekát. Soha többé nem tudott bocsánatot kérni megvakult apjától. Az önzés, a „megkülönböztető szeretet“, a bűn ezt adja ajándékba: egyedül marad. Otthon helyett a sivatag homokja. Senki és semmi...

Jákób holtfáradt, kimerült, végül egy lapos kő marad, amire lehajtja fejét. És ekkor valami abszolút új kezdődik. Új helyzet, új év. Megnyílik az ég és valaki alászáll. A mennyei létra, amit Jákób lát, valahol a karácsony képe. Valaki, Krisztus leszállt, utánunk jött, ránk talált az Isten. Ezt az új évet is hitem szerint az teszi lehetővé, hogy reánk néz odaátról a magunkfajta emberekre Isten. Jákób, amikor felriad, természetesen átéli a nagy remegést, amit a bűnös ember átél, amikor közel van hozzá a szent Isten (mint Péter a csodálatos halfogás után – Lukács 5,8). De érti azonnal, az első reagálás után, hogy a nyitott égen át az irgalom árad feléje, és ezért gyógyuló szívvel és reménykedő lélekkel, a vánkosként használt követ felemeli, kicsi tartalékából olajat csöppent rá áldozatot bemutatva, majd leteszi oltárkő gyanánt. A reggeli új napfényben az elkészített kicsi oltár mellett állva Jákób ezt mondja, „ez az Isten háza“.  Csodálatos érzések töltik el, aztán mennyire emberien mondja: „ha velem leszel, ha békességet adsz, ha a veszedelemtől megőrzöl, ha megadod a mindennapi kenyeremet, te leszel az én Uram, Istenem.“

S mekkora Isten szeretete, nem suhint Jákób hátára kemény korbáccsal – hogy még a csaló szab feltételt – hanem mintegy ezt mondja: te még itt tartasz, tégy próbát velem. Próbáld meg, mit jelent minden reggel imádsággal kezdeni. Próbáld meg, Január 1. van, új év van, indulj mától fogva minden nap egy-egy igennel, annak erejével, fényével! Tégy próbára! Ezen túl, ha bajok jönnek, gondod van, előttem sírd el őket, ha megint éjszaka lenne, kiálts utánam, tégy próbára! Isten vállalja ezt!
Bár sokan gyülekezetünk tagjai közül elkezdenék így próbára tenni az Istent! Mert Isten vállalja, amíg végre mi is megértjük, hogy ott van kenyér, ahol kell az Ő Igéje. Ott van fény, ahol kiáltjuk az Ő nevét, ott van erő, ahol, mint gyermek, elrejtőzöm az Ő ölében. Van vígasztalás, ahol sebeire hagyom magamat és bízom az Ő végtelen kegyelmében.

Így áll most előttünk az új év lehetősége! Ha nagyon egyedül maradtál, mint lelkész, mint presbiter, mint bibliaolvasó, imádkozó gyülekezeti tag, de nagy a sötétség körülötted, és amit elértél, egy darab kő. Hát ennyi van csak? De fölötted megnyílik az ég. Valakinél nagyobb a szeretet, mint nálunk a bűn. A nyitott égen keresztül, míg te meg én holtfáradtan esünk az álomba, jönnek az angyalok. Körülvesz az Ő védő szeretete. Újra erőt ad, útra állít. Megajándékoz látással, még a nagy éjszakában is – „Álmunkban is ád eleget.“ Tegyük próbára az Urat. Én nem hiszem, hogy Isten szégyent vallana. És ha majd a 2011-es év végére érünk, hálával tudjuk elmondani: „Méltó vagy Urunk, Istenünk, hogy Tied legyen a dicsőség, a tisztesség, és a hatalom!“ (Jelenések 4,14). Ezekkel a gondolatokkal kívánok Istentől megáldott új esztendőt mindnyájunknak!

Lentulai Attila, a pápai egyházmegye esperese