„…megrendült a hely …”

(Cselekedetek 4,23-31) Valakit idézek: „Néha megdöbbenek magamon, hogy mennyire megszoktam az Igét, a napi kegyesség elemeit; nem tudok megrendülni semmin, sőt, gyanakszom minden megrendülés láttán”.

A mai igeszakasz erre a veszélyre figyelmeztet. A gyülekezet egy szívvel és lélekkel imádkozik, azaz együtt járulnak az Úr elé. Nem magukért könyörögnek, hanem Krisztus ügyéért! Azért imádkoznak, hogy teljes bátorsággal hirdethessék az Igét, és ezt erővel, jelek és csodák kíséretében tehessék. Világosabban fogalmazva: nem azért imádkoznak, hogy megváltozzanak a körülmények, hanem azért, hogy az adott körülmények között is Krisztust képviselhessék. Az ilyen könyörgés kedves az Istennek, válaszra talál: Isten Lelke megbátorította a könyörgőket, miközben megrendült az a hely, ahol együtt voltak (31). Megrendül-e valami, valaki gyülekezeteink szolgálata nyomán?! Mi megrendülünk-e? Ahol az Úr van jelen, ott „beleremeg a föld”…Az Úr van itt?

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/