„…visszatértek…”

(Cselekedetek 14,21-28) Lelkipásztori szolgálat legfontosabb eleme az állandó, de nem tolakodó személyes kapcsolatok kiépítése és fenntartása. Ez minden gyülekezetépítés emberi feltétele, amely folyamatos szeretetet, számontartást, szolgálatot igényel.

Ennek ellenére ezt végezzük a legkevésbé, helyette nyilvánosan nyüzsgünk, építkezünk, menedzselünk, számos pótcselekvéssel próbálkozunk, miközben sorvadnak gyülekezeteink. Pál és Barnabás visszafelé ugyanazt az utat teszik meg, amit odafelé, vagyis meglátogatják az újonnan alakult gyülekezeteket: az evangélium hirdetése után erősítik őket (22), a megtérés után tanítják őket. Ahol csak evangélizálás folyik, és nincs tanítás, ott a hit olyan fennkölt szólammá lesz, amelynek semmi köze nincs a való élethez. Nem ez az egyház nyomorúsága ma? Elfelejtünk emberként (!) visszamenni azokhoz, akiket Isten megtérített általunk, hogy folyamatosan erősítve (számon tartva, szeretve) őket, érleljük hitüket, miközben érlelődik a miénk is.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/