„…megnyitotta a szívét, hogy figyeljen…”
Adminisztrátor, 2011-02-13 06:00:00(Cselekedetek 16,11-15) Felemelt kezekkel, tapsolva, lehunyt szemmel, átélést tükröző arccal dicsőíti „némelyik gyülekezet” az Urat! Vallom, többféleképpen lehet az Urat „lélekben és igazságban” (János 4,23) imádni, mégis számomra ebben a fajta imádatban van valami nagyon idegen.
Mai igeversünk az első Európában megtért testvér, egy asszony hitre jutását adja hírül: az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen az Úr szavára, amit akkor éppen Pál tolmácsolt neki. Ahol Isten megnyitja az ember szívét, ott a szívén át megnyitja az értelmét is, hogy figyeljen az Úr Igéjére, és „értse és szeresse elrendelt útját, és az Úr minden parancsát” (512. dicséret). Az élő hit soha nem érzés, sőt a „csalárd szív” (Zsoltárok 101,4) késszé lesz arra, hogy ne akadályozza többé az ember „értelmét” abban, hogy az Úrra figyeljen, hanem egész valójával, engedelmesen az Úrnak éljen. A megtért ember józanul, soha nem a „szívére” figyel, hanem az Úr szavára, és a befogadott Ige áldottá érleli érzéseit is.
Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/
