A Pro Pannonia Reformata díj kitüntetettjei - Bátky Miklós

2009. október 10-én a kaposvári ünnepi istentiszteleten az Egyházkerületi Közgyűlés határozata alapján hárman vehették át a Pro Pannonia Reformata díjat. Ma Bátky Miklós nyugalmazott esperes életútját ismertettjük.

A Tatai egyházmegye lelkészi karának felterjesztése nyomán a Dunántúli Református Egyházkerült Közgyűlése Pro Pannonia Reformata díjat adományoz Bátky Miklós nyugalmazott esperesnek.
Bátky Miklós ároni családban született Budapesten, 1943. július 7-én. Gyermekkora éveit a nagysápi református parochián töltötte, a Tatabányai Árpád Gimnáziumban érettségizett „kitűnő” eredménnyel.
A Budapesti Református Teológiai Akadémián szerzett lelkészi oklevelet 1971-ben, közben exmittált theologiai hallgatóként szolgált Nagylókon, az őrbottyáni Gyermekotthonban, Ne-messzalókon, majd előbb helyettes, később megválasztott lelkészként Tápszentmiklóson, Győrben, és végül 1984-től nyugdíjba vonulásáig Rédén.

Bátky Miklós 4 évtizedes lelkipásztori szolgálatának szép ajánlólevelét írják a fáradozása nyomán megújult gyülekezetek és egyházi épületek.
Bátky Miklós a közegyházi szolgálatok területén is szívesen vállalt feladatot úgy egyház-megyei, mint egyházkerületi szinten: volt számvizsgáló, tanácsbíró; viselte a hozzá igen közel álló diakóniai előadói tisztséget. Többször volt hivatalos és méltó képviselője egyház-kerületünknek más, határon túli egyházrészek ünnepi alkalmain, ill. tanácskozásain. Emellett konferenciák kezdeményezője, szervezője, vezetője volt és maradt mindmáig.
A rendszerváltást megelőző években sorra alakultak egyházunk ún. „társadalmi missziói”, Bátky Miklós ekkor vállalta a sok utazással járó egyházkerületi társadalmi missziói előadó tisztséget. Ebbéli minőségében egyik kezdeményezője, majd szervezője lett a Magyar Református Missziói Szövetségnek, amelynek megalakulásakor titkárává választották. E tisztségről esperessé választásakor leköszönt, de a misszió munkájában továbbra is részt vett: szolgálatai nyomán sokan szabadultak káros szenvedélyükből, lelki és testi megkötözöttségeikből.
A rendszerváltás után két cikluson át volt a Tatai egyházmegyei esperese.
Esperesként aktívan részt vett a Magyar Református Világszövetség munkájában, több gyűlés jegyzőkönyvét vezette, ill. öntötte publikálásra alkalmas formába. Az 1995-ben megalakult Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata missziói bizottságának a kezdetektől fog-va tagja lett, de részt vett a hymnológiai bizottság munkájában is, így az 1996-ban kiadott énekeskönyv szerkesztésében is. A Tanácskozó Zsinat alapítványának kuratóriumában ő képviselte egyházkerületünket.
Bátky Miklós e szerteágazó és eredményes szolgálat végzéséhez hűséges segítőtársat kapott Istentől  Szabó Anna Erzsébet személyében, akivel a közelmúltban ünnepelték 40. házassági évfordulójukat. Családi életük elválaszthatatlanul összefonódott a gyülekezeti és a közegyházi szolgálatokkal, az ünnep- és a hétköznapokon egyaránt megalkuvás nélkül engedelmeskedve az igének: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józsué 24,15). Hat gyermeket neveltek fel, akik közül kettő szintén a lelkészi hivatást választotta, egy pedig a Dunaalmási Szeretetotthon munkatársa.
A Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlése a díj adományozásával nem csak Bátky Miklósnak a gyülekezetekért, a közegyházért, ezen belül egyházkerületünkért végzett hűséges fáradozását ismeri el, de egyúttal személyében követendő példát is állít az Egyházkerület örvendetesen megfiatalodott lelkésznemzedéke elé.
Máté László esperes