Újra nyakkendő nélkül…

Alig fejeződött be egyházkerületünk lelkészeinek végiglátogatása, amely – találóan – a  „nyakkendő nélküli látogatás” címet kapta, kerületünk vezetése újabb körútra indult. A lelkészek után most az intézmények következnek. Nem csupán a kerületi fenntartásúak, hanem a megyei, gyülekezeti fenntartás mellett működők is.

2011. február 14-én – az ez évi első látogatási napon – három szociális intézmény került sorra: délelőtt a kerületi fenntartású „Árvácska” Anya –és Csecsemőotthon Nágocson, délután a Kaposvári Református Egyházközség fenntartásában működő Csertán Márton Idősek Otthona (Kaposvár) és ennek telephelyeként szereplő Ikafalvi Farkas Béla Idősek Otthona (Taszár).

Délelőtt – ismerkedve az anyaotthon életével, gondozottjainak sorsával – a látogatókban (kimondva – kimondatlanul) a hála és köszönet érzése növekedhetett, amit püspökünk így fogalmazott meg – a résztvevők teljes egyetértése mellett – „hozzájuk képest mi védőbúra alatt élünk!”.

Délután – bejárva a két idősek otthonát – láthattuk az öregkor fokozatait: első fokozat, amikor maga az érintett veszi észre, hogy öregszik, - a második fokozat, amikor ezt már mások is észre veszik, végül harmadik fokozatként, amikor csak az érintett nem veszi észre, hogy megöregedett.

Látva a sorsokat, - a délelőtti fiatal, gyakran önsorsrontó életeket, amelyek még valamilyen megoldást keresnek, - a délutáni idős, hatalmas, 100 éves életutakat, ahol már láthatóan néhány méter van csupán hátra, - a példaként emlegetett katicabogár jutott az eszembe: egy induló tengerjáró hajóra leszállva, nappal serényen gyalogol a hajó orra felé, éjjel pihen. Az út végére érve, büszkén visszafordul és megállapítja: nagy utat tettem meg! Közben nem veszi észre, nem vette észre, hogy mindvégig a hajó vitte.

Úgy gondolom, gyakran így vagyunk mi is, - akarunk – futunk, de azért jó, hogy az a bizonyos hajó visz bennünket. Tudom, hogy amikor a látogatók elindultak haza, gazdagabbak voltak, mint amikor megérkeztek. Jöttek a kerület képviseletében, hozták szeretetüket, köszöntéseiket, s közben valami olyan ajándékot kaptak, ami csak nagyon ritkán kerül elő. Áldás és békesség az otthonok életére, a gondozókra és gondozottakra egyaránt.

Nagy Csaba, esperes