Ötödik evangelizációs alkalom Marcaliban, a hatéves templomban

Az élő Istennel hívott találkozni Bódis Miklós hátszegi lelkipásztor, aki Dél-Erdélyből – a szórványmagyarságból – jött el hirdetni Isten igéjét Marcaliba. Öt estén át hangzott a tiszta, élő Ige, hívogatva a bűnösöket, a megfáradtakat, a keresőket a kegyelem kiáradásához, Jézus Krisztushoz.

Az igehirdető elmondta, őket az Úr szolgálati helyükre azért küldte, hogy megkeressék azt az „egy” embert, akit általuk ment meg a kárhozattól. Marcaliba is azért az „egy” emberért jöttek.
Már év eleje óta imádságban hordoztuk az evangelizációt. A tavaszra tervezett és várt esemény, csak október 20. és 25. között jöhetett létre. Alkalomról-alkalomra a gyülekezetből és a környékről, különböző felekezetekhez tartozó testvérek gyűltek össze.

Hogy mi is az evangelizáció? Az igehirdető egy olyan példához hasonlította, mint amikor egy koldus örömmel mondja el a másiknak, hol kapható kenyér. Erről a kenyérről, az Életnek kenyeréről szólt az örömhír estéről, estére. A magyarázatot nagyon sok bibliai példával támasztotta alá, de az életből vett történetekkel és saját tapasztalataival is.
Legyen hála az Úrnak: a lelkipásztor és felesége, Etelka, testileg meggyógyulva tudták vállalni ezt a hosszú utat hozzánk, hogy itt is Róla tegyenek bizonyságot, Őt dicsérjék és magasztalják énekszóval, személyes beszélgetésekkel is.

Több kérdés is elhangzott ezeken az estéken, melyekre saját magunknak kellett őszinte választ adni. Van-e neked üdvbizonyosságod? Volt-e már találkozásod Jézussal? Milyen érdemeid vannak, amelyekért a mennybe juthatsz? Ezektől a válaszoktól függ az egész életünk, az egész örök életünk!
1. nap, „És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán.” (Luk 4:27) Az igén keresztül azt értettük meg, hogy csak akkor gyógyulhatunk meg lelkileg és testileg is, ha feltétel nélkül engedelmeskedünk az Úrnak.
2. nap. Jákóbtól a Jabbók révénél való tusakodásakor a magabiztosságát és egyenes tartását kellett az Úrnak elvenni, hogy ezentúl ne Jákób (csaló) legyen a neve, hanem Izráel. A Nagytiszteletű asszony ezen az estén tett bizonyságot az életükben történt próbákról, csüggedésről, majd csodálatos megerősödésükről, gyógyulásról. Nem véletlenül hangzott az egyik gyülekező ének: „Az áldott Orvos közeleg, a drága főpap, Jézus…”
3. nap. Zákeusnak a történetét is sokan ismerjük, ahogy fölmászott az eperfüge fára, mert Jézust szerette volna meglátni… Minden jelenlévőnek hangzott a kérdés: Eljutottál–e már az igazi bűnbánatig, az alázatig?
4. nap. Péter csodálatos halfogásán át a lelkipásztor a megtorpant, megfáradt hívőkhöz szólt. A tanítványok, akik Jézus közelében voltak, személyesen látták Őt, tapasztalták hatalmát, elcsüggedtek és visszatértek régi életükhöz, a halászathoz. A csoda itt is az, hogy nem hagyja magukra ebben a helyzetben sem tanítványait, hanem segítségükre siet. Nekünk is ez lehet a legnagyobb vigaszunk: ebben a helyzetben is Jézus segít, és csak Ő segíthet! A halak száma a 153, a teljesség számát jelenti. Jézus nélkül nulla az életünk – Vele teljes! Legyen a te életed is teljes Jézussal!
5. nap. A Bibliából több ószövetségi és újszövetségi példát hallhattunk azokról, akik látták az Urat. Közöttük nem csak próféták vagy hívő emberek voltak, hanem olyanok is, akik Isten ellenségei: Mózes, Hágár, Nabukodonozor, Bálám, János a Pátmosz szigetén… Egyszer mindnyájan meglátjuk majd mi is Jézust, mert ígérete szerint visszajön. Csak az nem mindegy, hogy amíg a kegyelmi idő tart, elfogadom-e vagy sem az általa kínált ajándékot, az örök életet?!
A lelkipásztor saját megtéréséről is bizonyságot tett, ami 11 évvel ezelőtt Beregfürdőn történt egy evangelizációs alkalmon.
6. nap. Az utolsó – vasárnap délelőtti – alkalmunkon a tíz szűzről prédikált, amely úrvacsorai közösséggel zárult. Az olaj, a hit jelképe, amit senki sem adhat, egyedül csak az élő Isten. Kérted-e már? Van-e olajad? Ha még nincs, kérd, mert „ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.”
Hisszük, hogy nyomot hagytak az alkalmak azoknak az életében, akik részesültek benne akár személyesen, akár a Marcali Városi Televízió felvételein keresztül. Imádkozzunk, hogy az ige magvai jó földbe hulljanak, majd meggyökerezve, lombos fává fejlődjenek.

Áldja meg a Mindenható Nagytiszteletű Bódis Miklós és felesége, Etelka szolgálatait. Legyen lelki és testi erejük bizonyságot tenni Őróla, hogy megtalálják mindig azt az „egyet”, akit általuk szeretne megmenteni!
Legyen áldott az Úr mindenért, amit kaptunk ezen a héten, s hogy hangozhatott az Ő megtérésre hívó szava!
Galuska Ilona
presbiter