„…minden a tiétek…”

(1Korinthus 3,18-23) „Csak” ennyi kellene, hogy ezt elhiggyük végre, hogy Isten Krisztusban mindent odaajándékozott nekünk, hiszen „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8,32)

Minden a miénk, mert mi Krisztusé vagyunk, Krisztus pedig Istené (23)! Miénk a másik ember, miénk a világ, az élet és a halál, vagyis a jelenvalók és az eljövendők (22). Ha pedig minden a miénk, akkor mi több kell még? Akkor végre lehet békességben lenni! Mit akarhatsz még, ha minden a tiéd? Ha pedig Krisztusban a miénk minden, akkor a másik ember testvér, a világ Istentől kapott életterünk, amit óvni kell, az élet Isten ajándéka, aminek örülni kell és lehet, akkor a halál az örök élet torkolata. Ha miénk Krisztus, akkor minden a miénk, eltűnnek az árnyak, akkor nem kell végre semmi egyébre törekedni, csak a krisztusi szeretetre. Sajnos nem miénk a Krisztus, csak a nyelvünkön van, nem a szívünkben; ezért nincs semmink; és tele vagyunk szerzési vággyal (ambícióval), és marad minden a régiben. Szomorú.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/