„…azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van…”

(Kolossé 3,1-17) A mai Ige nehéz teológia. A megtérés az a fordulat, amikor az ember „meghal” és feltámad Krisztussal, elismeri Krisztus uralmát, és ez által megszabadul minden vallási rendszertől.

A Krisztusba vetett hit nem földi templomhoz, szabályhoz, rítushoz kötött, ember által alkotott rendszer. A keresztyénségnek nincs alapvető hatalmi központja és rendszere itt a földön, mert centruma a mennyben lakozó Krisztus. Mivel pedig Krisztus a mennyben lakozik, ezért a Lélek kinyilvánítja nekünk Krisztus kegyelmét és ajándékait, de nem hozza le Krisztust a mennyből, így a Krisztusban közölt lelki valóság soha nem áll a maga teljességében a hívő ember, és az egyház rendelkezésére, hanem „el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben” (2). Krisztus felragyoghat és fel is kell hogy ragyogjon rajtunk, de mindig csak krisztusivá lehetünk az Ő kegyelme által, de soha nem Krisztussá. Az igazi istentisztelet tehát nem befelé (lelki késztetéseim, érzelmeim), nem is kifelé (hivő ember, egyház), és nem is „lefelé” (földiek, világa) irányul, hanem mindig felfelé, a mennyben lakozó Krisztusra; de éppen azért, hogy Krisztus mennyei gazdagsága járja át mindezeket.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/