Nyakkendő nélkül a Balatonmelléki Református Aranyág iskoláiban

Adminisztrátor, 2011-05-11 06:00:00

Mi a közös Csajágnan, Balatonfőkajárnan és Papkesziben? Az, hogy mindhárom településen református általános iskola látja el a településen az alapfokú oktatás feladatait, amelyek egyházközségi fenntartásban működnek. Ezeket az iskolákat járta végig a Dunántúli Egyházkerület vezérkara, Steinbach József püspök, Köntös László lelkészi főjegyző és Bellai Zoltán püspöki tanácsos május 4-i útján.

Az úgynevezett nyakkendő nélküli beszélgetések immár kétéves hagyományra tekintenek vissza. A kerület elöljárói 2009 júliusától kezdve gyülekezeti lelkészeket látogattak meg, hogy lelkigondozói beszélgetésekben ismerjék meg egy-egy gyülekezet történetét, helyzetét. Idén az egyházi intézményekbe mennek el kötetlenül beszélgetni, ugyancsak nyakkendő nélkül. Nemcsak a kerületi és egyházmegyei, hanem a gyülekezeti fenntartású intézményeket is meglátogatják.

Közös történet


Miben különbözik Csajág, Balatonfőkajár és Papkeszi? Mindegyik iskola oktató-nevelő munkájából más-más terület emelkedik ki: Csajágon az angol nyelvoktatás, Balatonfőkajáron a speciális tantervű osztály, a színes egyéniségek kibontása, míg Papkesziben a képzőművészeti képzés méltó leginkább az elismerésre. Bár az intézmények sok mindenben különböznek, sorsuk és történetük szorosan összefonódik. Nemcsak azért, mert Balatonfőkajár Csajág tagiskolája, hanem azért is, mert a papkeszi Bocskai István Református Általános Iskolát Bollók Gyula vezeti, aki korábban a balatonfőkajári iskola igazgatója, majd igazgatóhelyettese volt. S azért is, mert hasonló nehézségekkel küzdenek, hasonló célokért.

Pillanatkép Csajágról

„Nagyon fontosak ezek a találkozások, mert megerősítenek abban, hogy egy közösség részei vagyunk, nemcsak ünnepekkor, hanem a hétköznapokon is” – mondta köszöntő beszédében a csajági igazgatónő, Stampelné Géringer Márta. „Lesz belőled emberhalász” – éneklik a gyerekek. Nem lesz, hiszen ők máris azok, Isten apró emberhalászai, akik szorgalmasan járnak a csajági templomba, szüleik nélkül is, mert jutalmat kapnak, ha részt vesznek az istentiszteleten. „Jó lenne, ha a szülők is eljönnének a vasárnapi tíz órai rendelésünkre a templomba, mert nem evidencia az, hogy itt iskolát tart fenn a református egyház” – mondja Dusicza Ferenc, a csajági és főkajári iskolákat fenntartó Csajági Református Egyházközség lelkésze. Mint mondja, a kilencszáz lelkes faluban még nem mindenki érti, milyen kincs az, hogy a faluban iskola működik. Csajágra sokan járnak be, az iskolának több mint fele bejárós, őket szerződéses buszjárattal hordják iskolába Berhidáról és Küllősről. Van azért a hősiességre állami példa is: a szomszéd faluban, Fülén már csak ötvenen járnak iskolába, de nem adják fel, és nem zárják be az iskolát.

Színes egyéniségek iskolája

Az ezerötszáz fős Balatonfőkajáron valaha állami, katolikus és református általános iskola is működött – a huszonöt éves iskolaépületben most a református iskola lakik. „Példaértékű az együttműködés az önkormányzattal” – meséli Dusicza Ferenc, az pedig látszik, hogy a többi keresztyén felekezettel is eredményesen és egymást tisztelve dolgoznak együtt. Az iskola minden kisdiákja úgy köszön, ahogyan hite szerint kell: áldás békesség, dicsértessék a Jézus Krisztus, erős vár a mi Istenünk. Három éve tagintézménye a főkajári a csajáginak, tizennégy tanárral százhúsz gyermeket oktatnak.

Új iskola a régi helyén

Papkeszin közel ezerhatszázan vannak, és a 2008-ban megszüntetett iskola helyett hozták létre a Bocskai István Református Általános Iskolát, annak épületében. Jelenleg 109 tanulója van az iskolának, de jövőre 120-ra nő majd a számuk, hiszen a település óvodájából ide íratják be a szülők a gyerekeiket. Arra a kérdésre, hogy szeretik-e a Bocskait, az igazgató úr határozott igennel válaszol. Szeretik, mert jó iskola, amely számos szakkört biztosít növendékeinek – a látogatáskor be is mutatták néptánctudásukat, és egy-egy kézzel festett selyemkendővel is megajándékozták látogatóikat.

Újra iskolásként

Mindegyik iskolának igen sokat jelentett, hogy meglátogatták őket – mindenhol műsorral köszöntötték látogatóikat, akik velük nevettek a humoros jeleneteken, meghatva figyelték a táncot járókat, és amikor kicsit megfeledkeztek magukról, dúdolták a furulyázó fiúcskával a népdalt, amit annak idején ők is az általános iskolában tanultak meg. A diákok műsora után Steinbach József mindenhol megköszönte a gyerekek kedvességét, elmesélte látogatásuk célját, és felidézte egy konferenciaélményét, ahol elhangzott: a vidék lelke az egyház, de a szíve az iskola. Csajágon, Balatonfőkajáron és Papkesziben együtt van tehát a vidék szíve és lelke.

Közelebb az emberekhez

A tanárok ez után mindegyik iskolában feltehették kérdéseiket, de a püspök úr is kérdezte őket, többek között arról, miben kellene a kormányzatnak módosítania vidékpolitikáját, illetve, hogy az egyházvezetés milyen módosításokkal tudna közelebb lépni az emberekhez. A tanárok szerint több közösségi programra lenne szükség, például filmklubokra, fórumbeszélgetésekre, ahol az emberek megszólíthatják egymást. A tantestületek szép példával járnak elől a közösségépítésben: Főkajáron és Csajágon is van tanárkórus, akik szép harmóniákban énekelnek, és a gyerekeken is látszik, hogy tanáraik nem dudások egy csárdában, hanem igen összehangolt kórusként dolgoznak pedagógusi munkájukban is.

Közösséget vállalni

Mire jók ezek a találkozások? „Számunkra nagy megtiszteltetés” – fogalmaz Máhrné Imrei Márta, a főkajári iskola vezetője. „Az egyházvezetők szakemberek, egy-egy ilyen látogatáskor látják, hogyan áll egy iskola szellemileg, lelkileg, anyagilag, milyen örömökkel élnek, milyen nehézségekkel küzdenek. Azt gondolom, a református iskolák legnagyobb ereje a vallásoktatás, hiszen ez fogja majd a legértékesebb gyümölcsöt hozni” – véli Dusicza Ferenc. Csajágon minden reggel van áhítat, és a végén, aki akar, kimehet, hogy a tiszteletes bácsival együtt mondja el a Miatyánkot. Talán nemcsak a vendégeknek köszönhető, hogy az iskola fele kiment imádkozni – nagyon fontos magvető munkát végeznek az iskolák tanárai. Szükségük is van ezekre a látogatásokra, mert úgy működnek, mint a gyülekezetek: hitből és hittel, a finanszírozhatóság határán járnak nap mint nap. Fontos ez a közösségvállalás, ahogy fontos volt egy csoport gyerekkel elköltött ebéd is: a magas rangú bácsik ugyanúgy betűtésztás paradicsomlevest kaptak, mint az apróságok – akik közül sokan csak itt, az iskolában kapnak meleg ételt. „Ne félj, mert megváltottalak” – énekelték az egyik műsorban a gyerekek. A tanárok és az egyházvezetők remélik, hogy ezek az egy-egy falatnyi lelki táplálékok előbb-utóbb életté válnak a gyerekek életében.

Bagdán Zsuzsanna – Reformátusok Lapja


Share/Bookmark

Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 15933
Összesen 2009. június 2. óta : 39880504