„…nyelvének bilincse…”

(Márk 7,31-37) A Magyar Református Egység napján szól hozzánk az Ige. Sokkal több néma van közöttünk, mint azt gondoljuk. Igénk ténylegesen süketnéma emberről beszél, aki nem hallott, és nem tudott beszélni. Kevésbé észrevehető, de bizony vannak közöttünk számosan olyanok, akik tudnak (tudnának) beszélni, de alig szólnak, többnyire csendesek.

Ennek számos oka lehet: gátlások, rossz tapasztalatok, csalódások sora, félelem, kisebbségi érzés, bizonytalanság. Ennél csak az nagyobb nyomorúság, amikor valaki állandóan fecseg. Jézus Krisztus ma is megnyitja nyelvünk bilincseit, de ha megnyitja, akkor soha nem fecsegésre, hiábavaló beszédre, felelőtlen vélemény-nyilvánításra, főleg nem mások rosszindulatú szapulására nyitja meg ajkunkat, hanem arra, hogy Őt dicsérve „jót” gondoljunk és szóljunk, és ezt a jót Tőle várjuk (164. dicséret).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/