Gondolatok a presbiterképzésről

Ebben a tanévben is lehetőséget hirdettünk a presbiterek továbbképzésére, többnyire végigjártuk a kiskörünk gyülekezeteit, hogy egységesen mindenkinek legyen alkalma bevállalni a házigazda szerepét. Sáregrestől Sárkesziig megszólítottuk a presbitereket és lelkészeket, hívogatva őket, hogy tanuljunk egymástól. A legutolsó alkalommal Csőszön találkoztunk május 8-án.

Egyik célunk, hogy a presbiter ne csak passzív közönsége legyen a gyülekezeti életnek, hanem aktív közösségépítő legyen önmaga is a gyülekezetben, sőt hívogasson másokat is. Tudom jól, nem könnyű a dolga azoknak, akik erre vállalkoznak, mert rengeteg a kifogás, ami miatt nehéz megmozdítani a mai kor emberét. Nehéz a vasárnap délutánból időt szentelni ezeknek a találkozóknak, pláne ha már azon a hétvégén másik program is volt. Ez mind érthető, de mire is mondta Jézus: „mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe...ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és ezt mondta szolgáinak: a menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók." (Máté 22:5.8) Hogy ezen a délutánon mi tartotta távol presbitereinket, azt csak ők tudják?!

     Másik célunk, hogy a presbiterek (és nem feltétlenül a lelkészek, vagy messziről jött emberek!) képezzék a hasonló szituációban lévőt, a hasonló tisztséget betöltőt. Ezen a délutánon is részben ezt igyekeztünk megvalósítani. Az áhítat (helyi lelkész, egyben a cikk írója)  és a bibliaismereti előadás (Borsos Teréz) után következtek a helyi négy presbiter gondolatai (közösségi szellem, odaszánás, buzdítás, tanúságtétel), mit is jelent munkatársnak lenni Isten gyülekezete építésében. Rendhagyó módon nem csoportokban beszélgettünk, hanem egy nagyon őszinte(!) fórumbeszélgetés alakult ki közöttünk, ahol nem elkendőztük fogyatékosságainkat, hanem sokkal inkább mertünk beszélni gyülekezeteink jelenlegi állapotáról, az előttünk álló választásokról.

     Még néhány hónap és itt a presbiterválasztás, beszélünk róla, de készülünk is rá teljes felelősséggel és bölcsességgel? Kikből lehet választani? És milyen szempontokat veszünk figyelembe? Merünk-e Isten vezetése alapján dönteni? Ezek és más kérdések mind ott feszülnek mindannyiónkban. Kívánom, hogy megérthessük és jól értsük: „Mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé."