Megéri - Egyházkerületi hittanos tábor volt Balatonfenyvesen

„Megéri” címmel hirdetett a Dunántúli Református Egyházkerület felső tagozatos hittanosok számára táborozást július 11-16. között. Egyházkerületünk hat egyházmegyéjéből 201 gyermek jött el a balatonfenyvesi táborba.

Minden napra jutott egy bibliai történet, aminek az üzenete így kezdődött: MEGÉRI. Ábrahám és Lót története bizonyította, hogy megéri kevesebbel beérni; Salamon király kérése beláttatta velünk, hogy megéri Istennek tetszőt kívánni; Mária és Márta különbsége jól példázta, hogy megéri néha „semmit” tenni; az etióp kincstárnok jó példát mutatott arra, hogy megéri beismerni, ha valami nem megy; végül Pál és Szilász emlékeztetett minket, hogy megéri a másikat figyelembe venni. A reggeli áhítat után pedagógusok és lelkipásztorok által vezetett kiscsoportos foglalkozáson dolgozták fel a gyermekek a történeteket, és kézműves foglalkozás keretében készítettek terepasztalt, spatulából könyvjelzőt, tekercset, memóriajátékot.

Természetesen a jó időt kihasználva naponta egyszer-kétszer strandolásra is sor került. Voltak foci és ping-pong bajnokságok is. Tíz csoportban készültek fel a gyermekek a péntek délutáni műfaj-kavalkádra. A különböző műfajban előadott bibliai történetek közül a legsikeresebbek a következők voltak: Noé és családja bárkát épít szappanopera stílusban, Vörös-tengeri átkelés balett stílusban, Pál apostol megtérése rap műfajban. Mindenki kipróbálhatta a 66-os út című interaktív bibliatörténeti kiállítást, akinek kedve volt, megismerhette a népi gyöngyfűzést, két este pedig kareoke-val szórakoztunk.

Az esti áhítatok után vendégek érkeztek hozzánk. Közös vonásuk, hogy szabadidejükben olyan tevékenységekkel foglalkoznak, ami nem gazdaságilag, hanem emberileg éri meg. Eljött hozzánk Fekete Erzsébet, aki egy kongói árvaházban szolgált, a Fekete Hollók Rendje, a nagybajomi Pálóczi Horváth Ádám Református Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tánciskolája, a Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesület. Utolsó este sötétben keresték a csapatok a tábor területén elbújt állatokat, akik csak a hangjukat hallatták. Az állatokat utánozó felnőtteknek és az őket megkereső gyerekseregnek egyaránt nagy örömöt okozott ez a játék.

Táborozásunkat úrvacsorás istentisztelet zárta. Steinbach József Püspök Úr a zsoltárok könyve 18,3 alapján bíztatott bennünket, hogy tartozzunk Istenhez, aki kőszikla, vár és pajzs. Közel hetven konfirmált fiatal és huszonöt felnőtt vett úrvacsorát, a még nem konfirmált gyermekek dicséreteket énekeltek. Az istentiszteletet követő díjkiosztáson a hét során elért eredményekért a csapatok jutalmakat kaptak, pl. Gibeont ábrázoló terepasztal, ézsaiási tekercs, etióp kincstárnokról szóló vers, sport, műfaj-kavalkád, bibliatörténeti totó, állathangosdi, szobaszemle. Végül a hét eseményeiről készült fényképekből összeállított klippel köszöntünk el egymástól.

A táborozókat kérdezni sem kellett, hogy megérte-e eljönni, egy hetet számítógép nélkül eltölteni, ismeretlen gyermekekkel egy csoportba kerülni. Maguktól fejezték ki örömüket, kérlelték a felnőtteket, hogy maradhassanak még, vagy legalább jövőre újra eljöhessenek! Azzal váltunk el, hogy JUI – Jövőre UgyanItt. Várunk téged is, aki a cikk olvasása vagy a klip megnézése miatt kaptál kedvet!

a szerző a táborvezető lelkipásztor