A magyar református egyház Németh László életművének tükrében - Dr. Dékány Endre könyve a Kálvin Kiadó kínálatában

Németh László (1901–1975) századunk nagy magyar géniuszai közé tartozik, akinek valahol Ady Endre és Móricz Zsigmond, Batók Béla és Kodály Zoltán mellett van a helye. Ugyanakkor végtelenül szerény és egyszerű, mindenki iránt lojális és szeretetre méltó ember volt.

Viszont műveiben „könyörtelenül éleslátónak, igazmondónak, önmagával szemben is kegyetlenül őszintének mutatkozik.” Ez teszi a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakjává. Életműve hűen tükrözi a magyar társadalom minden rétegének életét: a fővárosban éppúgy otthonos, mint falun. Igazi világa mégsem Budapest, hanem a vidék. A vidéki élethez pedig szervesen hozzátartozik a református egyház élete is, hiszen gyülekezeteink zöme vidéken, falun él. Életművére figyelnünk kell, mert egyházi önismeretre tanít. Egyházkritikáját kritikusan kell olvasni, de a benne megszólaló igazságtól egyszerűen elfordulni – önmagunk károsítása volna. Nem neheztelhetünk rá azért, mert feltárta egyházi életünk fájdalmas sebeit is, hiszen – jó orvos módjára – mindig gyógyító szándékkal tette. Én hiszem, hogy ez a gyógyító szándék eredményt is hozott. Hiszen Németh László életművében főleg a késői liberalizmus református egyházának belső élete tükröződik, s ez a korszak végtelenül szomorú: a megerőtlenedés, a hanyatlás, szinte a teljes hanyatlás ideje volt. Ezt a nagybeteg református egyházat látta az író. De ez a korszak már a múlté: Németh László maga is tapasztalta és életművében ábrázolta a két világháború között a teológiai eszmélés és nyomában a belső megújulás első jeleit. Én hiszem, hogy ebben a megújulásban – emberileg szólva – Németh László egyházkritikájának is része volt.   „Szeretettem az igazságot” – fogalmazta meg élete nagy vallomását VII. Gergely pápa szavaival, s ezért mondta, hogy „sose az egyház ábrázolása volt főcélom, hanem – a benne vagy ellene – az igazságszerető ember konfliktusa, s még inkább az igazság fogalmának a tisztulása, emelkedése ezekben a konfliktusokban”. Németh László nemcsak etista, de antiklerikális sem volt soha. Németh László református volt, de nem a hitvallás, hanem a család, a hagyomány és a kultúra kapcsolta a református egyházhoz. Éppen ezért nem sajátítjuk ki magunknak. Nem akarunk belőle hitvallásos reformátust csinálni, mert nem volt az. De – a fentiek értelmében – reformátusnak tartjuk, mert ő maga vallotta: „hozzátartozom, minden kételyemmel is, benne a Biblia és a zsoltár mögé barikádozott, négyszáz éves magyar közösséghez”. (A szerző Utószava)

Dr. Dékány Endre: „Szerettem az igazságot…” A magyar református egyház Németh László életművének tükrében ISBN 963 300 778, A/5, 244 oldal, kartonált, 1200 Ft  

Kapcsolódó link:http://kalvinkiado.blogspot.com/2011/07/110-eve-szuletett-nemeth-laszlo.html