Gyülekezeti teljesítmény - túra Ságváron

Ságvári, valamint az ősi településsel szomszédos Kiliti református közösségéből is beneveztek néhányan a július 9-i teljesítménytúrára. Az alábbi élménybeszámolót egyik lelkes részvevő emlékezése nyomán olvashatják.

Egy évvel ezelőtt július 10-re esett a "Calvin's Hike 501" névre kereszteltetett a teljesítménytúra, így tisztelegvén a nagy reformátor, humanista tudós emléke előtt - születésének 501. évfordulóján.

Idén ismét megrendezték Ságváron az országosan is jegyzett Tökölő (16 km), Löszölő (35 km) és Mega-Löszölő (50 km) túrákat, a „Ságvárért Egyesület" szervezésében. Már nagyon készültünk a túrára és igyekeztünk minél több embert toborozni. Hittanos gyerekek és szüleik, valamint a Máltai Szeretetszolgálat Fogyatékkal élők Napközi otthonának négy tagja és családtagjaik vállalkoztak a megmérettetésre.

Július 9-én reggel 7 órakor volt gyülekező a Ságváron a Szilády Áron Általános Iskolánál, ahonnan regisztráció után fél 8-kor indult el a csapat az első állomáshoz, a Bujólikhoz, ami a gyerekek egyik kedvenc helye, lévén, hogy egy löszfalba fúrt vájaton lehet átjutni a hegy túloldalára.

Innen napraforgótáblák mellett és borókáson át haladt az út a második, „Bögöcse" névre keresztelt állomáshely felé, ahol egy magasles tövében kaptuk meg pecsétünket az igazolófüzetbe. A reggeli elfogyasztása után újult erővel és még vígan indultunk a „Virágmányi kunyhó" felé. Útközben elhaladtunk a „Képes-fa" mellett, ami egy több mint 300 évesnek mondott tölgyfa, és az andocsi búcsúra igyekvő zarándokok egyik pihenő helye volt, amíg gyalogosan jutottak el a somogyi kegyhelyre.

A fa megtekintése és néhány csaláncsípés után sietősen mentünk a 3. állomásra, itt  zsíros kenyérrel és hideg szódavízzel vártak minket. Pár perces pihenés és falatozás után ismét nekivágtunk az útnak. Nagy könnyebbség volt tudni, hogy túl vagyunk az út felén.

Kis kerülővel ugyan, de annál vidámabban értük el a negyedik állomáshelyet, a „12-es szobát", amit betyárbarlangként is emlegetnek. Csapatunk bátrabb tagjai töviről-hegyire bejárták a barlangot, mi pedig drukkoltunk, hogy megtalálják a kijáratot és az eredeti létszámmal folytathassuk utunkat.

Meredek hegyoldal, még meredekebb szakadék és huzamos kaptatók tarkították túránk utolsó előtti szakaszát. Kis pihenő beiktatása után (csak azért, hogy bírjuk szusszal a végéig) egy alig látható ösvényen lehetett elérni az utolsó állomáshelyet.

Az ötödik pecsét birtokában és abban a tudatban, hogy már csak 2 km van hátra, nagy örömmel botorkáltunk végig a „horhos"-on, ahol még az idei löszfalomláson is át kellett jutnunk. A szőlőhegyről kiérve megpillantottuk a halastavat, a másik oldalon pedig egy helyi vállalkozó lámáit és emujait vehették szemügyre gyermekeink.

A nagy hőséggel nem törődve kanyarogtunk Ságvár utcáin, az aszfalt ontotta magából a meleget, ami a vízhólyagjainkra nem volt éppen pozitív hatással, így annál boldog mosollyal léptük át a célt, azaz a helyi általános iskola kapuját, ahol megkaptuk jól megérdemelt oklevelünket, jelvényünket, majd egy ősi magyar étellel, áldossal és langallóval láttak minket vendégül a szervezők.

Az ebéd elfogyasztása és egy kellemes beszélgetés után újra arra a megállapításra jutottunk, hogy jövőre ugyanekkor ugyanitt találkozunk!

Reméljük, hogy az élménybeszámolóval sikerült kedvet csinálni másoknak is és jövőre újabb túrázni vágyók csatlakoznak csapatunkhoz!

SIJ

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/delbalaton/hir/lista/hirek-4/