Azok vagyunk, akik lehetnénk? - Balatonfenyves adott otthont a Kárpát-medencei Magyar Református Fiatalok IV. Találkozójának

Ebben az évben negyedszer került megrendezésre a Balatonfenyvesi Református Gyermek és Ifjúsági Üdülőben a Kárpát-medencei Magyar Református Fiatalok Találkozója, melyen idén is képviseltette magát Kárpátalja, Partium, Vajdaság, Horvátország, Dunántúl és a Felvidék, s amit az ifjak maguk között már csak Kárpát-medencei Ifitáborként, vagy - pl. a Felvidéken - egyszerűen csak „Magyar Tábor”- ként, vagy „Református Tábor”-ként emlegetnek. 

Az elmúlt esztendők vegyes tapasztalatai nyomán kis szorongással vágtunk neki az augusztus első hetében megrendezett tábornak… Vajon idén is lesznek problémáink? Tudunk-e újat mondani a ránk bízott fiataloknak? Le tudjuk-e küzdeni sokféleségünkből adódó, olykor markáns különbségeket? Képesek vagyunk-e arra, hogy programjainkkal kínáljunk egy olyan többletet, hogy ne vágyódjanak a táborlakók a Balatoni éjszaka csábító sokszínűsége után?

E cikket a tábort követő héten írom, s el kell ismerjem a kedves Olvasók előtt: emberileg nem lehetséges közel 200 nagyon különböző gyökerű és világlátású tinédzser fiatalt „lekötni” egy héten keresztül. Legyenek bármilyen jó programok, legyen ezek mögött bármily sok jó ötlet, szervezés, gondolkozás, álljon rendelkezésünkre bármennyi pénz a tábor megvalósításához – ezek segíthetnek, de önmagukban nem elegek ahhoz, hogy egy olyan hetet tölthessünk együtt szerte a Kárpát-medencéből, amire utólag mindenki a meghatottságtól könnyes szemmel emlékezik. Ami minden évben „többletet ad”, az mindig Isten Szentlelke, aki képessé tesz bennünket arra, hogy sokszor erőtlen, gyarló, vagy éppen tapasztalatlan önmagunkat  teljességében „odategyük”, odaszánjuk Isten ügyére, hogy Ő mutasson utat, Ő beszéljen általunk, Ő „hozza össze” ezt a  sokféle, sok esetben sérült lelkű vagy öntudatú  fiatalságot – és igen, az ifjak vezetőit is egy szeretetközösségbe, egy héten keresztül.

Még nem volt olyan hét, ami után nyugodt lélekkel elmondhattuk volna, hogy többnyire minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Egészen az idei augusztusig. Ebben az évben olyan csodát élhettünk át, ami leginkább ebben a két egyszerű szóban fejezhető ki: EGYEK VAGYUNK. S ez nem azt jelenti, hogy minden problémát leküzdöttünk, vagy mindenben egyet értettünk, de azt mindenképpen, hogy felismertük a Másikban is a Jézushoz tartozót. Ennél pedig nem lehet több és jobb célja ennek a Találkozónak. Azt megtapasztalni, hogy képes vagyok akár önmagamat is félretenni  azért, hogy ne én, hanem Jézus irányítson, sokszor nagyon nehéz, de ezáltal olyan áldásokban lehet részünk, amelyek a következő akadály leküzdésében is segítenek. 

Idén Találkozónk heti témája a következő volt: „Azok vagyunk, akik lehetnénk?” Jézus szavaira (Mt 5, 13-16) épültek áhítataink, közös foglalkozásaink, s a velünk levő lelkészek, valamint meghívott vendégeink is segítettek abban, hogy elmélyülhessünk Krisztus tanításának lényegében. Megtisztelt bennünket jelenlétével Köntös László püspök-helyettes, akinek kezdő áhítata, s annak fiatalos, magával ragadó stílusa nagyon sok résztvevőben oldott fel belső görcsöket, feszültségeket. A hét minden napján velünk volt táborvezetőként Bellai Zoltán püspöki főtanácsos, aki annak idején „megálmodta” ezt a találkozót. Meghívott vendégünk volt Szászfalvi László államtitkár úr, akinek segítségével Találkozónk hathatós támogatáshoz jutott, valamint ifj. Tislér Géza, a vallási műsorok helyettes szerkesztője, és Mocsai Lajos, a Veszprém kézilabdacsapatának edzője is. Mindhárom előadó szemléletesen és tanulságosan beszélt arról, hogy milyen szolgálatba állította az Úr Isten és hogy éli meg a „só és világosság” tanítványi létét.

Velünk volt az Úr őt dícsérő énekléseinkben és elcsendesedésünkben, csoportos beszélgetéseinken, esti programjainkon, versengéseinkben, kirándulásainkon és szabadfoglalkozásainkon is. Idén először festette meg minden tábori csoport a Találkozó zászlaját, melyek sokatmondóak és nagyon szépek lettek. Ez a közös program is még jobban összekovácsolta a résztvevőket, s a már meglevőkön túl újabb barátságokkal gazdagított mindnyájunkat.

Végezetül pedig mi is beszélne szemléletesebben idei Találkozónkról, mint a népszerű közösségi portál profilja, melyet a tábort követő napon hoztunk létre, hogy évközben se veszíthessük szem elől egymást. Az első nap végére tudomásom szerint 83 táborozó regisztrált le virtuális közösségünkben, a mai napon ez a szám 114 – és úgy érzem, leszünk még többen is! Az üzenőfalon olvasottak pedig még bennünket, szervezőket is elgondolkoztatnak, hiszen aki ide ír, az vállalja a barátai előtt is a meggyőződését, hitét - s ez nagyon nagy dolog a mai világban! Álljon itt végezetül hát néhány vélemény a Találkozók résztvevőitől:

• „Nagyon jó volt, vissza akarok menni” (9 fiatal, főként Kárpátaljáról és  a Délvidékről…)
• „Kár, hogy nincs CD(amelyen rajt vannak ezek a dalok) vagy legalábbis nem tudok róla…” (Horváth-Lukics Martin, Kaposvár, Dunántúl)
• „Meghatározó hét volt az életemben… fantasztikusan éreztem magamat!” (Szalai Doris, nevelő, Felvidék, Zselíz)
• „Én mind a négy alkalommal ott voltam és fantasztikusan éreztem magam. Remélem, hogy jövőre is megyek! (Hosu Kitty, Zilah, Partium) 

Istené legyen mindezért  a dicsőség!

A szerző a tábor szervezője - lelkipásztor, Zselíz