„Te azt mondtad, fülem hallatára…”
Steinbach József, 2011-08-14 00:00:00
(Jób 33) Mindig veszélyes, ha mást idézünk, mert az idézet soha nem az, mint amit az illető mondott, hanem annak csak interpretációja; sokszor elferdített, félreértett, saját magunk tapasztalatai által átértelmezett, silány változata az eredetinek.
Elihú azt idézi, amit Jób a vita során mondott, illetve, ahogy ő Jób szavait értette. Elihú leegyszerűsíti Jób mondatait. Jób csakugyan mondott olyanokat, amiket Elihú idéz, de nem úgy mondta, ahogyan az itt elhangzik. Természetesen hivatkozhatunk másokra, sőt ez elengedhetetlen, de nem mindegy, hogy ezt a hivatkozást milyen lélekkel tesszük: ha a szeretet, az alázat, és a tisztelet vezet bennünket, akkor idézzünk bátran másokat, de ha azért hivatkozunk másokra, mert „fogást akarunk találni rajtuk”, akkor olyanokká leszünk, mint a Jézust kísértő farizeusok. Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy meszelt sírokká legyünk! Ne feledd, ha a másikat bántod, Krisztust bántod!
Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/
