Várpalota-Pétfürdői társegyházközség csendes napjai a Zselicben

„Bizakodjatok, jó az Úr! Jósága éltet! Bizakodjatok, jó az Úr! Alleluja!" (Taizé) Idén 4. alkalommal került megrendezésre a Várpalota-Pétfürdői Társegyházközség közös táborozása, a „zselickisfaludi csendesnapok". 

Mondhatjuk, hogy már hagyományosan augusztus első hetében egy maroknyi kis csapat hosszadalmas rákészülés, szervezkedés után a festői szépségű, nyugalmat árasztó, erdőkkel és tavakkal tarkított zselici dombság egyik apró gyöngyszemére, a Zselici Tájvédelmi Körzet határára utazik. Az aktív dolgozók a szabadságolásokat már év elején elrendezik, az ezüstös hajú testvérek pedig a nyári szüneten lévő unokákat, dédunokákat felkészítik a 150 km-es utazásra, a Zselicben eltöltött 6 napra.

„Bizakodjatok, jó az Úr! Jósága éltet! Bizakodjatok, jó az Úr! Alleluja!" (Taizé)

Idén 4. alkalommal került megrendezésre a Várpalota-Pétfürdői Társegyházközség közös táborozása, a „zselickisfaludi csendesnapok". Mondhatjuk, hogy már hagyományosan augusztus első hetében egy maroknyi kis csapat hosszadalmas rákészülés, szervezkedés után a festői szépségű, nyugalmat árasztó, erdőkkel és tavakkal tarkított zselici dombság egyik apró gyöngyszemére, a Zselici Tájvédelmi Körzet határára utazik. Az aktív dolgozók a szabadságolásokat már év elején elrendezik, az ezüstös hajú testvérek pedig a nyári szüneten lévő unokákat, dédunokákat felkészítik a 150 km-es utazásra, a Zselicben eltöltött 6 napra.

Hétfőn reggel 8 órakor gyülekeztünk a Kálvin udvarban. Osztottunk, szoroztunk, mit hova, ki hova? 5 személyautónyi gyülekezeti taggal vágtunk neki a közel 2 órás útnak. Konvojban haladtunk. Az első és az utolsó autó vezetője jól ismerte a járást. Lehetőség nyílt menet közben beszélgetni azokkal az útitársakkal, akikkel ugyan a templomban vasárnaponként találkozunk, de magánéletükről, családjukról oly keveset tudtunk eddig. A zselickisfaludi református templommal közös udvaron álló táborhelyünkön már tárt karokkal várt minket a gondnok és régen látott szeretteiként üdvözölt bennünket.

„Hazajöttünk!"

Hangzott el többek szájából. A levegőt harapni lehetett, a reggeli pára a tó felett még foltokban látható volt. A város forgatagából, a zajból, a mindennapok apró-cseprő problémáiból felemelő volt az Úrhoz még inkább közelebb kerülni. Megkaptuk a programfüzetet, a „vezérfonalat" a héthez: Jákób álma majd küzdelme a Jabbók pataknál. A füzetecskét mindannyian érdeklődve, kis félelemmel lapoztuk át. Új énekeket, új spirituálékat fogunk tanulni. Menni fog? Tudjuk a tempót tartani? Az aggódó kérdésekre a választ idén is az összehajtogatható műanyag rekeszben találtuk meg: triangulum, csörgők, rumbatökök használatra készen várták, hogy segítségünkre legyenek. Gyülekezetünk kísérője volt Juhász Attila fotográfus is, aki az ehhez a történethez kapcsolódó művészeti alkotásokat Cahagall, Blake, Gaugain, Leloire, Rembrandt, stb. -festményeket- hozott magával, amiket a hét folyamán kora délutánonként az elemzésen részt vevő Testvérekkel -ki-ki a saját meglátását, képzelőerejét felhasználva- kielemzett. A kötetlen beszélgetés jó hatással volt mindnyájunkra.

Reggelente a közös imádkozással kezdődő reggeli után a vezérfonal által megfogalmazódó kérdések és azok megválaszolása saját magunk vizsgálata volt. Milyen a kapcsolatunk Istennel, milyen a kapcsolatunk embertársainkkal?

A Viskó című keresztyén regény közös olvasása és elemzése is ezen kérdésekhez kapcsolódóan elgondolkodtató mélységű, belsőnkből fakadó beszélgetéseket indított a „Tea és irodalom" kör olvasói közt. Az esti áhítatokat gyülekezeti tagok tartották, egy számukra kedvesnek-fontosnak ítélt Bibliai szakasz nyomán. Aki szeretett volna hozzászólni, megtehette.

Csütörtök délután egy rendhagyó eseménnyel lett gazdagabb a táborozó gyülekezet. Bibliodráma résztvevői lehettünk János evangéliumának 4. részéből a Jákób kútjánál történt eseményeket elevenítettük fel. A lelkes résztvevők a csoport hozadékaként önismeretük mélyülésén túl a gyülekezet (egyház) megtartó erejét, bátorítást adó elfogadó légkörét is megismerhették, mert a bibliai történet, a szereplők közti viszonyrendszer dramatikus átélése révén hitük és a Szentírással való kapcsolatuk újraértelmeződik, a szöveg üzenete személyesebbé válik számukra, melyeket aztán később az istentiszteleten is más füllel tudnak majd hallgatni.

Az esti áhítatot izgatottan végigülve készültünk már a csillagászok és a Zselici Tájvédelmi Körzet munkatársának vezetésével induló Csillagtúrára. Egy kiadós -még világosban induló, de már éjszakai sötétségben befejeződő séta után- a település feletti dombra feljutva megtapasztalhattuk, hogy az Úr keze milyen gondossággal, minden apró részletre figyelve adta nekünk ezt a teremtett világot. A csillagászok segítségével az égre emelve tekintetünk megismerhettük a nagyobb csillagképeket, megtekinthettük a sarkcsillagot. Az égbolt befelhősödése 23 óra magasságában azonban nagy részét kitakarta a csillagos égnek, ezért csoportunk -egy rövidebb úton- visszatért a szállásra.

A közösségünket tovább erősítő sportesemények természetesen idén sem maradhattak el. Rúgtuk a bőrt a gyönyörű, füves pályán majd pihenésképen ping-pongozni mentünk. Kicsik és nagyok, gyermekek és felnőttek, férfiak és nők, nagy nevetések. A kicsik szemének csillanása, hogy ők is beállhatnak, játszhatnak felnőtt testvérekkel...

 Lehet, hogy ez a hét nem a külsőségben megjelenő csendességről szólt. A hazavezető útra - talán fáradtabban is, mint a hétfőn Zselickisfaludra vezető útra- de az Úrhoz, a Testvérekhez, az emberekhez közelebb állóként indultunk el. A „Csendesnapok" pedig bennünk vannak, amikor csak szeretnénk!

Isten megtartó szeretete, gondoskodása legyen mindnyájunkkal a következő beszámoló megírásáig is! 

Áldás, békesség Testvéreim! 

„Ha visszanézek a megtett útra, mit jártam eddig Beléd fogózva; a szívem hálás, magasztal Téged. Köszönök mindent, Jézus, Tenéked!"

A szerző az egyházközség kántora

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/veszpremiem/hir/lista/a-veszpremi-reformatus-egyhazmegye-hircsokra/