Debütált az Egységes Lelkészképesítés

A vizsgabizottság nevében szeretném megköszönni, azokat a feleleteket, megnyilvánulásokat, amelyeket hallhattunk, és az írásbeli dolgozatok alapján megismerhettünk – kezdte Bölcskei Gusztáv, az MRE Zsinatának lelkészi elnöke az első Egységes Lelkészképesítő Vizsga eredményhirdetését szeptember 20-án.

A tiszántúli püspök köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik olyan felkészültséggel álltak a bizottság elé, hogy nyugodt szívvel mondhatjuk róluk, már most oklevelet kapjanak. Vagyis a Magyarországi Református Egyház lelkipásztoraivá legyenek. 

Az első egységes lelkészképesítési eljárásra, amely szeptember 20-21-ben zajlott Budapesten a zsinati székházban, harminckilencen jelentkeztek, legtöbben a Pápai Református Teológiai Akadémiáról és a Károli Gáspár Református Egyetemről.

Az Egységes Lelkészképesítő Bizottság (ELB), amelynek tagsága bizottsági elnökből, egyházkerületi képviselőkből, valamint a négy református teológiai intézmény szakoktatóiból állt össze, szóbeli és írásbeli teljesítmény alapján értékelte a hallgatókat, majd összesítette a kettő eredményét. Az első napon a tizennyolc vizsgázóból tizenöten vehettek át tanúsítványt, Fazekas Sándortól, a Vizsgabizottság előadójától. Ez a papír jelzi a lelkészjelöltek számára, hogy megfeleltek a vizsgán. Pontos minősítésük a lelkészi diplomára kerül, amit az egyházkerületek lelkészszentelő közgyűlésén vehetnek majd át.

Szociális, etikai kérdések és igehirdetések

„Volt súlya a vizsgának, mégsem volt nagyon szigorú – összegezte az Egységes Lelkészképesítő vizsgáról benyomásait Katona Viktor, aki a Pápai Teológiáról érkezett. – A szóbelin inkább képességeinket mérték fel. Azt éreztem, hogy a kérdezők nem adatokra kíváncsiak, hanem arra, mit gondolunk különböző témákról, szociális problémákról, etikai kérdésekről.”

Az írásbeli részt értékelték szigorúan megfogalmazott szempontok alapján. Feladatként egy vasárnapi prédikációt kellett részletesen kidogozva leírniuk, választott textus alapján egy házasságkötési és egy temetési igehirdetést, valamint hathetes, ünneptelen félévre szóló gyülekezeti katechetikai/vallásórai munkatervet kellett benyújtaniuk a vizsgázóknak – idézte fel a feladatokat Katona Viktor. „Ennek a bírálatát most kaptuk meg, az enyémről azt mondták, hogy kicsit rövidre sikerült a temetési és az esküvői igehirdetésem, az óravázlatom túlságosan vázlatos volt, még jobban ki lehetett volna dolgozni."

Még vannak teendőink

„Széles skálán mozgott a fiatalok felkészültsége. Akadtak nagyon talpraesett, nagyon jól szereplő lelkészjelöltek, akik valóban azt mutatták, hogy tájékozottak az egyház dolgaiban. A megjelölt témák nem annyira tankönyvszerű, tananyag ízű felkészültséget vártak el, hanem sokkal inkább a külső jelenségek iránti érzékenységet szondázták – foglalta össze a tapasztalatokat Huszár Pál, a Dunántúli Egyházkerült Főgondnoka, az MRE Zsinatának világi elnöke, aki az Egyház- és társadalom bizottságban kapott helyet az ELB-ben. –  El kell elérni, hogyha a fiatal lelkészeket megszólítják a gyülekezetükből, vagy azon kívülről is, akkor tudjanak megnyilatkozni egyházunkról, tudjanak annak a szervezetéről, céljairól, gondjairól, beszélni, úgy, hogy azok másoknak igazi információt jelentsen.”

A zsinati világi elnök véleménye szerint ebben a tekintetben még vannak teendőink. Úgy véli, a teológiai képzésben meg kell teremteni a lehetőséget ennek a képességnek megszerzésére, akkor is, ha ez nem kodifikálható könyvekbe. Olyan alkalmakat kell teremteni, ahol ezzel a látással, ezekkel a problémákkal a teológushallgatók megismerkedhetnek.

Lelkészi motivációk

A lelkészi pálya igen összetett, rendelkezni kell hozzá olyan adottságokkal, kézségekkel, képességekkel, amelyekkel az ember vállalkozhat a megváltás örömüzenetének folyamatos közvetítésre, egy gyülekezet vezetésére, a lelkigondozásra.

„Nyilvánvaló, hogy nem lehet minden fiatal minden területen kiváló, de bizonyos szinten mindegyik dolgot művelnie kell, mert ez a feladat. Úgy hiszem, ha már a teológiai felvételi vizsgán készségszintet is mérünk, akkor valószínű, hogy azok kerülnek be az oktatásba, akikből később lelkészek is lehetnek – vélekedett Huszár Pál. Felidézte, hogy az egységes vizsga motivációs részében vallottak a lelkészjelöltek arról is, hogy kiből, miért lesz lelkész. –Többeket a családi hagyományok, tradíciók vittek e nemes hivatás felé, sokan személyes élményre, megszólításra hivatkoztak, volt, aki saját megtérését említette, az Úristentől megkapták az elhivatottságot, sokan a kegyelmét is.”

Kiss Sándor, Kováts Annamária, fotó: Kalocsai Richárd

A cikk teljes terjedelmében a reformatus.hu oldalon olvasható el.

forrás: www.reformatus.hu