„…mentsétek meg a kizsákmányoltat…”

(Jeremiás 22,1-12) Mitől lesz valaki az Úrnak kedves király és tisztségviselő? Nem attól, hogy látványos épületek és újítások sora marad utána (2). Mi mindig az effélét „értékeljük” a történelem „nagyjaiban”. 

Az Istennek kedves nagyság azonban nem ilyen. Az Úr más mércével mér. Jézus Krisztus „szerte járt, és jót tett”, lehajolt minden nyomorulthoz, közösséget vállalt minden kisemmizettel; nemcsak hirdette, hanem cselekedte is az Isten határtalan szeretetét. Aki nem eszerint él, az nem tartozik az Úrhoz, és nem is élvezheti az Ő mindenre elégséges áldását. Mi, mai vezetők, tisztségviselők, keresztyének hogyan viszonyulunk a társadalom peremére kerültekhez, a számtalan erőszakoskodáshoz, amelyeket sokszor jogilag megmagyarázottan hajtanak végre a kiszolgáltatottakon (3)? A gyengék különösen az Úr védelme alatt állnak, és jaj nekünk, ha mi ezt nem így gondoljuk (4).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/