„…a nyugalma felé tartó Izráel…”

(Jeremiás 31,1-17) A próféta hangja a féltő szeretettel teli, ítéletes hang után megváltozik (2). Gyönyörű képekben festi le Jeremiás Isten kegyelmének megvalósulását: magához vonja (3), fölépíti az Úr népét, fölékesíti (4), összegyűjti őket (8), folyóvizekhez vezeti azokat (9), és olyanok lesznek, mint az öntözött kert, nem hervadoznak többé (12).

De jó tudni, hogy az Úr örök szeretettel szeret (3), magához von, és az Ő nyugalma felé tartunk. Ez a nyugalom áldott nyugalom, aktív nyugalom, az Istennel és egymással való zavartalan közösségünk nyugalma, ami az Istendicséretben és egymás építésében tevékeny; attól nyugalom, hogy nem zavarja meg többé a bűn mindent szétcibáló nyomorúsága. Itt Izráelnek ígéri az Ige ezt a nyugalmat (1), de tudjuk, hogy Jézus Krisztusban ez a nyugalom mindnyájunk számára áldott lehetőség.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/