A Kollégium tanáraira emlékeztek a Refisek

,,Gyermekeinek gyermeke az öregkor koronája, a gyerekek díszei pedig az ősök.” (Péld 17,6) Hagyományaink szellemében a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája kilencedik és hetedik osztályos diákjai iskolánk képviseletében idén is lerótták kegyeletüket a Kollégium tanárainak sírjainál.

A kilencedikesek a sírok gondozását végezték, a hetedikesek pedig virágot helyeztek el a sírokon – a Jeles napok egyházkerületi pályázati programhoz is kapcsolódva. A megemlékezés szolgálata arra is alkalmat teremtett, hogy a gyerekek megismerhessék híres vagy éppen kevésbé ismert elődeink életét dióhéjban, s megérintse őket a Kollégium lelki közösségének élménye.

 A következőkben két hivatkozással teszem teljessé hírünket.

Elsőként egyházkerületünk püspökének, Steinbach Józsefnek értekezését ajánlom olvasóink figyelmébe, aki „biblikus látással, élő reménységgel és a feltámadás hitének lángjával” értelmezi halottak napja ünnepét.

Majd 9.A osztályunk osztályfőnökének, Grigely Csaba tanár úrnak iskolánk blogján közölt gondolatait mellékelem: 

http://papairefi.blog.hu/2011/11/01/temetorendezes#more3348178

Magam Weöres Sándor Örök pillanat című versével búcsúzom:

Mit málló kőre nem bizol: 
mintázd meg levegőből. 
Van néha olyan pillanat 
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő, 
bezárva kincses öklét, 
jövője nincs és multja sincs, 
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal 
súrolta s tovalibbent – 
így néha megérezheted 
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is, 
és később, mint az álom. 
S az öröklétet ízleled 
még innen a halálon.

Nézzen még több képet a Gimnázium honlapján